2 nap múlva hazajöttünk Japánból. Egy szót sem beszéltem
Jiyonggal azóta, de nem is akarok.
Kezdett elmúlni a kiszívás nyoma a nyakamon, de még mindig
meglátszik. Mindennap sálban vagyok, sajnos otthon ezt nem nagyon tudom
megtenni. Nem baj, majd azt mondom, megfáztam és fáj a torkom, ezért kell a
sál.
Kinyitottam az ajtót, majd a nappaliba mentem.
- Szia kicsim, megjöttél? –jött mosolyogva WooSeung.
- Szia, annyira hiányoztál! –ugrottam a nyakába.
- Milyen volt? Mesélj!
- Nagyon jó volt, de hosszú és fárasztó is.
Meséltem neki még pár dolgot, majd ő elment dolgozni, én meg
lefeküdtem aludni. Szerencsére így most nem látja a nyakamat.
Másnap reggel csöngetésre keltem. Álmos fejjel nyitottam
ajtót, de mikor megláttam ki az, az álmosság egy szempillantás alatt távozott a
szememből.
- Mit keresel itt? –kérdeztem.
- Beszélni akarok veled!
- Szerintem nincs, mit megbeszélnünk. –csuktam volna be az
ajtót, de odatette a lábát.
- Akkor csak hallgass meg! –és már bent is volt a
nappaliban.
- 5 percet kapsz.
- Nagyon sajnálom, amit mondtam. Tényleg nem úgy értettem,
és nem akartalak megbántani. Fontos vagy nekem, nem akarlak elveszíteni.
- Csak nem hűlt ki az ágyad? –kérdeztem gúnyosan.
- Ne kezdd megint! Komolyan újra akarom kezdeni veled, de
úgy, mint egy pár. Igazi pár.
- Nem hiszem el! –nevettem kínomban –Komolyan nem fogod fel
ésszel? Jiyong van egy szerelmem. És nehogy azt hidd, hogy mert idol vagy ezért
mindig azt fogom tenni, amit mondasz. Hogy most ideállítasz, azzal a kéréssel,
hogy együtt akarsz lenni velem, én meg egy szó nélkül teljesítem. Felejtsd el!
- Ő nem lehet a szerelmed. –tört ki belőle.
- Te biztosan jobban tudod nálam.
- Jinah most komolyan, nem csaltad volna meg, ha szerelmes
lennél belé. És ne mondd azt, hogy te ezt úgy sem tudod. Dehogynem tudom!
Képzeld voltam már szerelmes, és sosem tettem volna ilyet.
- Igen, te vagy a hűség megtestesítője.
- Lehet, hogy csaltam már meg lányokat, de akkor nem voltam
szerelmes.
Ekkor kattant a zár, és a barátod lépett be az ajtón.
- Szia kicsim, ohh Jiyong, de rég láttalak! Hogy-hogy itt
vagy? –jött oda hozzánk, és nyomott egy puszit a számra, majd Jiyonggal is kezet
fogott. Savanyú arccal fogadta el a köszönését.
- Meg kellett valamit beszélnünk a koncerttel kapcsolatban.
–mondtam gyorsan.
- Értem, akkor nem is zavarok. –így elment a hálóba.
Jiyong fájó arccal nézett téged.
- Jobb lenne, ha mennél. És lépj túl ezen!
- Nem fogok túllépni. Nehogy azt hidd, hogy lemondok rólad.
- Az időt vesztegeted. Inkább keress egy normális lányt,
akit szerethetsz.
- Már megtaláltam, és nem engedem el.
Majd kiment az ajtón. Tényleg ennyire komolyan gondolná az
egészet? Rosszul éreztem magam, hogy fájdalmat okozok neki. Megsajnáltam
szegényt. Szerettem vele lenni, de közben WooSeunggal is. Lehet, hogy
választanom kellene. Nem akarom többé átverni a barátomat.
De ha mindennap így kell látnom Jiyongot, akkor a szívem
szakad meg érte. Nincs mit tenni, az egyikőjükről le kell mondanom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése