17. Más lenne?

- Sziasztok! Hát ti mit kerestek itt? –kérdeztem meglepetten.

- Ennyire nem örülsz, hogy látsz minket? –biggyesztette le a száját Seungri.

- Dehogynem, imádlak titeket. –öleltem meg őket egyszerre.

- Jinah itt van két lány, mindjárt hozom a harmadikat. –jött oda Steven.

- Oké, köszi. Fiúk ne haragudjatok, de ezt gyorsan meg kell csinálnom.

- Nyugodtan, megvárunk. –ültek le a kanapéra.

Ráigazítottam a ruhát a lányokra. Közben észrevettem, hogy Ji mosolyogva néz engem. Találkozott a tekintetünk, ekkor én is mosolyogtam.

- Nagyon jók lesznek a ruhák. –mondta YongBae.

- Köszönöm, igyekszem a legjobbat alkotni.

Elintéztünk még pár dolgot, majd megbeszéltünk egy következő találkozót. Az összes modell kiment a teremből. Fáradtan ültem le az egyik székre, egy nagy sóhaj kíséretében.

- Mióta csináljátok ezt? –kérdezte Tabi.

- 2 órája vannak itt a modellek, de Jinah sokkal korábban bent volt. –mondta Steven. Közben én felálltam és elkezdtem a terveket összeszedni.

- Tényleg sokat dolgozol. –jött oda Jiyong.

- Muszáj. Ha ennek vége, akkor pihenni fogok, de most nem lehet. Te is tudod, hogy megy ez. Nem hiszem, hogy magyaráznom kéne.

- Tudom, és én is már sokszor hajtottam túl magam, ezért megtanultam. –fogta meg a kezem.

- Ígérem, ha nem bírom tovább leállok. –közelebb húzott magához, a fejét beletemette a nyakamba. Így álltunk pár percig.

- Jajj, de édesek vagytok. –mondta aranyosan Steven.

Elhúzódtam Jiyongtól, és nevetve ránéztem. A fiúk is csak mosolyogva néztek minket.

- Hyung, nekünk lassan mennünk kell. –szólt Tabi. Ő csak szúrósan nézett rá, amin elnevettem magam.

- Menjetek csak, majd találkozunk. –mondtam, majd szorosan az ajkaimra tapadt. Éreztem a csókjában, hogy nem akar elmenni, elengedni. Mostanában tényleg keveset voltunk együtt. De mindkettőnknek sokat kell dolgozni, ez az ára. Nehezen váltam el a szájától, és néztem bele a szemébe.

- Menj édes. –suttogtam. –Otthon együtt leszünk.

- Remélem is. –nyomott még egy puszit a számra, majd elmentek.

Befejeztem pár dolgot, és én is eljöttem. Úgy gondoltam ma már nem csinálok semmit. Otthon leszek, várom Jiyongot, és együtt leszünk este.

Így is lett. Hazamentem, csináltam valami vacsorát, átöltöztem, és leültem egy kicsit a TV elé.

Olyan kilenc óra körül jött meg Ji.

- Szia édes! –ugrottam a nyakába, mikor beért a nappaliba.

- Szia! Hát te itt vagy?

- Igen, eljöttem délután. –mondtam miközben a hajába túrtam.

- Nem kell dolgoznod?

- Nem, ma veled akarok lenni.

- Végre kicsim. –ölelt meg szorosan. Kicsit furcsának találtam ezeket a kérdéseket, meg a viselkedését, de biztos csak beképzeltem.

Elindultunk a konyhába enni, de hirtelen a szobába ment.

- Nem jössz enni? –kérdeztem

- De, mindjárt, csak el kell intéznem egy telefont. –becsukta az ajtót, majd pár perc múlva kijött.

Megvacsoráztunk, és egy csodálatos estét töltöttünk el végre kettesben. Bár nem igazán olyan lett, mint amilyenre vártam. Mintha máshol járt volna az esze.