14. Egyiknek vége, másik kezdődik

Megállás nélkül sírtam Jiyong mellkasán. Megértem, hogy dühös volt, de ilyen sértőket nem kellett volna mondania.

- Én tehetek róla. Nem szabadott volna, elkezdünk semmilyen kapcsolatot. –mondta rekedt hangon, mikor enyhült a sírásom.

- Dehogy te tehetsz róla. Ketten csináltuk, és elmondani nem tudom milyen boldog voltam, mikor veled lehettem.

- Nem szabadott volna engednem, hogy lefeküdjünk.

- Jinah –emelte fel a fejemet és nézett mélyen a szemembe- csodás hónapokon vagyunk túl. Igaz nem az a kapcsolat, de én minden percét élveztem. Szeretlek, és most, hogy sírni látlak, majd megszakad a szívem. –lehelt egy lágy csókot az ajkaimra.

- Köszönöm Jiyong, én is szeretlek. –fúrtam bele a fejemet a nyakába.

- Költözz hozzám egy időre! –mondta hirtelen a semmiből.

- Hogy mi?

- Költözz ide! Szeretném, ha itt laknál.

- Nem Jiyong, ezt nem lehet.

- Legalább addig, amíg nem csitulnak a dolgok. És te sem leszel jobban –vágott a szavamba.

- Biztos ezt akarod?

- Mindennél jobban.

- Legyen, de nem sokáig.

Mosolyogva csókolt meg, közben ledöntött a kanapéra. Olyan jó érzés volt vele lenni. Kezdtem teljesen beleszeretni ebbe az emberbe.

Elmentünk aludni, ő szorosan ölelt hátulról. Megnyugtató érzés volt a karjaiban lenni. Minden gondomat elfelejtettem.

Másnap elmentem a cuccaimért a lakásunkra. Szerencsére nem volt otthon, aminek nagyon örültem. Összepakoltam szinte minden holmimat. Néhány apróság maradt ott. Írtam egy levelet WooSeungnak befejezésként.

Mikor visszaértem Ji lakására, meglepetésemre otthon volt.

- Szia kicsim, már vártalak. –jött felém boldogan, és a kezembe nyomott egy pezsgős poharat.

- Szia, miért vagy ilyen boldog? És mi ez a pezsgő?

- Hát ünneplünk! Azt, hogy nálam laksz, és hogy velem lehetsz. –mondta fülig érő vigyorral.

- De édes vagy. –bújtam hozzá, mint egy kisgyerek.

Szépen elpezsgőztünk. Mondhatni minden egyes kis dologra ittunk. Elég felszabadult állapotba voltunk már a végére mindketten.

- Ji, nem is tudom mikor nevettem ennyit. –mondtam az egyik nagy röhögésünk után.

- Én sem, de nagyon jó volt.

Tettem volna vissza a poharat a szekrényre, ekkor éreztem meg magam mögött.

- Olyan gyönyörű vagy, és nagyon szeretlek, és kívánlak. –mondta majd a nyakamat kezdte elhalmozni kis puszikkal. Nagyot sóhajtottam. Teljesen hozzám simult, éreztem, hogy kezd beindulni. Szembe fordultam vele, és egyből az ajkaira tapadtam. Ő is viszonozta ezt, azonnal átdugta a nyelvét a számba. Csend volt a házban, csak a mi sóhajainkat, cuppogásunkat lehetett hallani.

- Szeretlek Jiyong, most már rájöttem –mondtam a csók után, miközben a haját túrtam.

Kaján vigyor lett az arcán, felkapott az ölébe, bevitt a hálóba, és ott folytattuk az estét.

Most éreztem először, hogy ez nem csak kaland, ez rendes szeretkezés. Teli érzelmekkel, szenvedéllyel. Csak nálunk fordítva történt az egész. Először feküdtünk le egymással, aztán jött a kapcsolat része.

- Jinah leszel a barátnőm? –hagyta abba hirtelen a nyakam csókolgatását.

- Igen Ji, örömmel. –ezután töltöttünk el egy csodálatos estét, rendes, igazi párként.