24. Fél évet

Reggel hamarabb felkeltem, mint ő. Kimentem kávét csinálni, közben a múlt éjszaka történésein gondolkodtam. Nem vettem észre, hogy Jiyong is felébredt. Körbefonta a karjait rajtam, amire én ugrottam egyet.

- Tőlem ijedtél meg ennyire? –kérdezte kuncogva.

- Nem csak elmerültem a gondolataimba. –bújtam ki az öleléséből, és a kávémat kezdtem csinálni.

- Ugye nem bántad meg a tegnapit? –nézett rám kérdőn.

Nem válaszoltam csak lehajtottam a fejemet, és tovább folytattam a pakolást.

- Szóval megbántad. –mondta halkan. Megint nem feleltem, csináltam, amit eddig. Felállt, szembe fordított magával, neki nyomott a pultnak, hozzám simult és kényszerítette, hogy a szemébe nézzek, csalódást láttam benne.

- Miért? –kérdezte.

- Nem tudom, csak úgy érzem, hogy nem kellett volna.

- De igen! Fél éve vártam erre, hogy érezzelek, veled legyek. Félévet vártam rád.

- Jiyong nem kezdhetjük újra. –jelentettem ki.

- Miért nem? Egy indokot mondj! –fogta szorosabban a karomat, hogy ne tudjak elmenni.

- Én nem bízok benned. –mondtam a szemébe. Reméltem ezzel elküldöm.

- Nem hiszek neked. –mondta elhaló hangon.

- Pedig jobb lenne. Én nem hazudok neked. –céloztam a régi dolgokra.

- Még mindig ezzel jössz? Igen, tudom, hogy rosszat tettem, de ezerszer megbántam. És ne mondd, hogy nem bízol meg bennem, mert akkor nem töltöttél volna el velem egy csodálatos estét. –mondta közel az arcomhoz.

- Még is mit mondjak, hogy elmenj? –tört ki belőlem.

- Látod? Nem azért mondtad ezt, mert így érzel. Hanem azért, mert el akarsz lökni magadtól.

- Jiyong hagyjuk egymást. Én nem akarom veled újra kezdeni.

- Édesem kérlek. Szeretlek, mindig is szerettelek. Tudom, hogy érzel valamit irántam. Engedd, hogy bebizonyítsam neked, megváltoztam. Nem az vagyok, aki fél évvel ezelőtt megcsalt.

- Nem Jiyong. Nem ér annyit, hogy megint csalódjak.

- Nem csalódnál, esküszöm –vágott a szavamba.

- Akkor sem. Most elmegyek öltözni, addig te menj el innen kérlek.

Nem vártam meg, míg válaszol, azonnal a gardróbomhoz mentem, ami egy szobányi rész volt. Büszke voltam rá, a legféltettebb kincsem volt.

Remélem Jiyong felfogta mit mondtam, és tényleg kiszáll az életemből. Elkezdtem vetkőzni, közben kiválasztottam, mit veszek fel. Egy melltartóban és egy bugyiban álltam, mikor Ji rontott be hatalmas hévvel. Neki nyomott az asztalnak és vadul az ajkamra tapadt. Mikor felfogtam, mi is történik azonnal elszakadtam tőle.

- Még is mi a….

- Nem hagyom, hogy elmenj tőlem! –vágott a szavamba- Most nem!

Ismét az ajkaimra tapadt. Megtörtem, és hagytam neki. Szerettem ezt az embert, nem akartam elengedni, csak kellett egy kis löket.

- Szeretlek Jiyong. –mondtam, megtörve a csókot.

- Én is szeretlek Jinah, mindennél jobban.

Szorosan megöleltem, ő is hozzám bújt. Hosszú percekig nem engedtük el egymást.

- Akkor visszajössz hozzám?

- Nem is tudom. –mondtam mosolyogva, jelezve, hogy hallani akarom a kérdést.

- Jinah, lennél a tökéletes barátnőm?

- Igen Jiyong, örömmel.

Szenvedélyes és szerelmes csókot váltottunk, fél éve most először.