25. Ütések

2 hete kezdtük újra Jiyonggal. Eddig minden a legjobban alakult. Nagyon szeretjük egymást, minden olyan, mint régen.

Ma éppen egy eldugottabb helyen voltunk, egy parkban. Általában kutyákat sétáltatnak erre, de most alig volt itt pár ember. Összebújva ültünk a fűben, és a vizet néztük.

- Annyira jó, hogy visszakaptalak. –törte meg a csendet.

- Én is örülök, hogy együtt lehetünk. –nyomtam egy puszit a kulcscsontjára.

Az ő lakásásra mentünk, és ott koronáztuk meg az estét. Most minden csodálatos volt, minden percét élveztem, amit vele tölthettem.

2 nap múlva egy buliba mentünk, amit az egyik ismerősünk rendezett. Nagyon jó volt a hangulat, a társaság. Elmentünk Jivel táncolni, mögém állt és szorosan fogta a csípőmet. Együtt mozogtunk a dallamra, közben az ő keze az oldalamat simogatta. Megfordultam, így egy szenvedélyes csókot váltottunk. Elmentem a bárhoz inni egyet, míg Jiyong a barátaival beszélgetett. Egyszer csak egy alak simult hozzám hátulról, és szorosan fogta a karomat.

- Látom édes, hogy jól el vagy a kis idol-ocskáddal. –búgta a fülembe.

- Mit csinálsz itt?

- Csak bulizgatok, ismerkedek. Láttalak titeket, gyere, beszéljük meg. –megfogott, majd a hátsókijárathoz kezdett vonszolni. Megijedtem tőle.

- Azonnal engedj el! –próbáltam szabadulni, de nem engedte.

Mikor kiértünk, neki nyomott a falnak, a kezei a fejem mellett voltak. Ördögien nézett engem.

- Hagyj békén! Tűnj innen! –estem kétségbe.

- Bébi ne csináld ezt! Szóval azzal a senkivel csaltál meg?

- Ne nevezd így!

- Tehát igen. Sosem bírtam a fejét, egy öntelt, egoista, beképzelt seggfej. Te nem az ilyeneket szereted.

- Ne merj ilyeneket mondani róla úgy, hogy nem is ismered! Egy kedves, figyelmes, törődő ember. Teli szeretettel. És pont te tudnád, hogy mi jön be nekem?

Egy hatalmas pofon csapta meg az arcomat. A helyét fogtam, a szemeim könnybe lábadtak. Később még egyet kaptam, csak most a másik oldalra. Már zokogtam.

- Nem hiszem el, hogy egy ilyen nyálgépért dobsz engem! Ugyanolyan lotyó vagy, mint voltál. A pénzéért nagyobbakat nyögsz alatta?

- Te utolsó dög, ne merj hozzá érni még egyszer! –üvöltötte Jiyong, majd egy hatalmasat ütött be neki. Én még mindig sírva álltam a falnál, lefagyva.

Később a kidobók is odajöttek majd elvitték WooSeungot. Ji egyből felém jött, és szorosan átölelt.

- Kicsim jól vagy? Mi történt?

- Meg….meg…megütött –zokogtam megállás nélkül.

- Annyira sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb, és nem tudtalak megvédeni. Gyere menjünk haza.

Az utat is végig sírtam. Nem tudtam feldolgozni, ami történt. Azt, hogy megütött, de legfőképp azt, hogy Jiyongot szidta. Szörnyű volt hallgatni, amiket mondott.

- Hallottam, mit mondott, és remélem te nem így gondolod.

- Hogy…hogy gondolhatsz ilyet? Szörnyű volt, amiket mondott. –szipogtam még mindig.

- Nagyon fáj az arcod? –próbált megsimogatni, de elhúztam a fejemet. –Nem baj, elfelejtjük ezt az egészet. -lehelt egy enyhe csókot az ajkaimra.

- Köszönöm Ji, szeretlek.

- Én is téged kicsim, mindennél jobban. Nem engedem, hogy többet bántson téged.

A mellkasán sírva aludtam el, míg simogatott. Hatalmas fájdalmat okozott nekem ez az este. Remélem hamar túl teszem magam rajta. De Jiyong mellett nyugodtabb vagyok.