Nagyon romantikus volt a hely, ahol voltunk, meg az egész
légkör. Nem igazán szoktunk ilyeneket csinálni, de ez most jólesett.
- Olyan jó itt ülni –mondtam a mellkasán.
- Szerintem is. Nagyon szeretlek Jinah, az életemnél is
jobban.
- Én is téged Jiyong. –csókoltam meg érzékien.
Lomha táncot jártak ajkaink, közben a combomat simogatta.
Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Hosszú ideig nem váltunk el
egymástól.
Szépen lassan sétáltunk vissza a kocsihoz, majd haza
indultunk. Otthon szintén összebújva aludtunk el. Mondhatni kihasználtuk minden
percet, amit együtt tölthettünk.
Másnap én korábban mentem be, mert be akartam fejezni a
ruhákat. Egy hét van a showig, így az utolsó napokra már csak kis javításokat
terveztem. Sikerült is megcsinálni mindent, délutánra hívtam be a fiúkat, hogy
megnézzék és véleményt mondjanak.
Épp sorba raktam a szereléseket, mikor megérkeztek.
- Szia Jinah! –köszöntek hangosan.
- Sziasztok! Üljetek le, mindjárt készen vagyok. –mondtam,
míg rakosgattam a darabokat.
- Rendben, kész! Akkor mindenkinek külön állványon vannak a
ruhái, ugyanolyan sorrendben, ahogyan ott is viselni fogjátok. Szóljatok, ha
gond van, vagy nem tetszik valami!
Engedtem oda őket, én addig kíváncsian vártam a reakciókra.
Közben Steven is megérkezett és leült mellém. Jó pár perce nézegetik, de még
mindig nem mondanak semmit.
- Fiúk, kérlek, mondjatok valami véleményt! –törtem meg a
csendet.
- Nekem egyáltalán nem tetszik. –jelentette ki Daesung.
- Nekem se jönnek be. Valahogy nem a mi stílusunk.
–fintorodott el Seungri is.
- Ugye csak vicceltek? –döbbentem le. Látszott rajtam, hogy
összetörtem.
- Igen, csak viccelünk. –mondta ki végül Top.
- Mi van? –kérdeztem.
- Még szép, hogy tetszenek édes. Megbeszéltük előre, hogy
becsapunk egy kicsit. Imádjuk őket. –jött oda Ji és egy csókot nyomott az
ajkaimra.
- Olyan gonoszak vagytok. El sem hiszitek mennyire
megijedtem.
- Isteniek Jinah, köszönjük szépen. –mondta Taeyang.
- Akkor megnyugodtam. –fújtam ki a levegőt. Beszélgettünk
még egy kicsit, majd a fiúknak el kellett menniük. De előtte Ji elköszönt
tőlem.
- Sajnálom, de ma nem tudok otthon lenni. Késő estig
próbálni fogunk.
- Nem baj, megértem. A show az első, menj csak. –öleltem
meg.
- Ígérem, hogy bepótoljuk az elhalasztott estéket. -tudtam mire gondol.- Olyan kis telhetetlen vagy. -kuncogtam.
- Ha rólad van szó persze, hogy az vagyok. Váltottunk egy utolsó csókot, aztán ő is elment a többiek után. Steven zavarta meg a gondolataimat.
- Olyan édesek vagytok együtt. Annyira örülök, hogy így
egymásra találtatok.
- Köszönjük, és én is nagyon örülök. A tökéletes ember
számomra.
- Látszik, hogy neki is ezt jelented. Remélem, egy életen át
kitartotok majd.
- Én is.
- Majd megtervezhetem az esküvői ruhádat? –kérdezte
izgatottan.
- Hé, várjunk még azzal. Egyelőre csak együtt vagyunk, ne
ugorjunk ekkorát a jövőben.
- Rendben, de tudom, hogy ez is el fog jönni.
Elgondolkoztam, amit Steven mondott. Igaza volt, tényleg egymásnak
lettünk teremtve. Vajon ezt Jiyong is így gondolja? Esetleg gondolkozott már
azon, hogy összekössük az életünket? Meglátjuk, mit hoz a jövő, egyelőre
élvezem a jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése