8. NEM

Tágra nyílt szemekkel néztem rá. Most mit akar pontosan?

- Hogy mi? –kérdeztem nehezen.

- Fejezzük be ezt a kavarást egymással, és kezdjünk el egy igazi kapcsolatot. –mondta halál nyugodtan.

- Te hallod mit mondasz? Nem érted meg, hogy kapcsolatban vagyok?

- És kivel? –húzta fel a szemöldökét. Ezzel a kérdéssel megfogott.

- Nem veled az biztos. –mondtam, majd felálltam, felvettem egy pólót és kijöttem a szobából. Nagyon ideges lettem.

- Jinah kérlek, beszéljük meg! –jött ki utánam egy alsónadrágban.

- Nincs mit megbeszélni! WooSeunggal vagyok, keress más játszótársat magadnak! Nem azt mondtad az elején, hogy amúgy sincs időd párkapcsolatra?

- De azt mondtam, ami megváltozott. Én egyre jobban megkedveltelek, nem akarlak elveszíteni. Kérlek Jinah tudom, hogy szeretnéd. Amúgy nem feküdtél volna le velem ennyiszer.

- Jól figyelj, hogy mit mondok: NEM! És menj el innen, végeztünk! –bementem a szobába, kiadtam a ruháit, majd magamra zártam az ajtót.

Nem hiszem el, hogy voltam képes vele lenni. Elegem van ebből az emberből, többet nem leszünk együtt az biztos.

Másnap reggel fáradtan ébredtem fel. Alig aludtam valamit, egyfolytában gondolkoztam.

Megittam a kávémat, majd a fürdőbe mentem készülődni. Mikor belenéztem a tükörbe, azt hittem ott helyben ájulok el.

Egy hatalmas kiszívás volt a nyakamon, ami pirosas lilás színben pompázott. Hogy nem vettem észre, hogy ezt csinálja? Ha ezt valaki meglátja, akkor minden kiderül.

Kétségbeesetten kezdtem el öltözni. Mielőtt lementem volna, bekentem egy krémmel, hátha segít egy kicsit.

Sállal tekertem körbe a nyakamat, ami nem is volt olyan feltűnő, hiszen divatos volt, és ment a szerelésemhez.

Az utolsó koncert felénél tartunk. Készítem ki a kiegészítőket a következő számhoz, mikor Jiyong jelent meg mellettem.

- Miért vettél fel sálat? –kérdezte sunyi mosollyal a fején.

- Mintha nem tudnád. Hogy tehetted ezt? Ha ezt meglátja valaki, egyből kiderül a viszonyunk.

- Úgy érted, ha a barátod meglátja. Akkor megtudja, nem igazán érdekel.

- Mi, ezt meg, hogy érted?

- Úgy, hogy akkor megtudja. Most már nem tudjuk visszaforgatni az időt. És, ha a kis ajándék miatt –mutatott a nyakamra- nem élvezitek egymást egy darabig, akkor így jártatok.

- Milyen ajándék? Te ezt direkt csináltad? Azért, hogy ne feküdjek le a barátommal?

- Lehet –mondta mosolyogva.

- Rohadj meg Jiyong. –ott akartam hagyni, de megfogta a kezemet.

- Szerintem ne akadj ki ennyire, mert ha ki is derül, az téged jobban érint. Mivel nekem nincs senkim, tudják milyen vagyok, ezért az én részemről ez nem lesz nagy dolog. De neked van barátod, mégis megcsaltad velem, az már sokkal komolyabb hiba lesz számodra. Ezért nem kéne, ennyire haragudnod rám, nehogy leessen az a sál.

- Te most komolyan fenyegetsz engem? Mióta vagy ilyen bunkó szemétláda?

- Tudom, ne haragudj, véletlen csúszott ki. –kezdett bocsánatot kérni, mikor rájött mit is mondott.

- Nem érdekelsz Kwon Jiyong. Most érted el, hogy megutáljalak egy életre.

Szerencsére mindkettőnknek mennie kellet, így nem tudott megállítani. El sem hiszem, hogy képes voltam együtt lenni ezzel az alakkal. De itt és most vége mindennek.