3. Baleset

- Oké! Készen vagyok, mehetünk is –mondtam WooSeungnak.

- Gyönyörű vagy. –húzott közelebb egy csókra.

- Köszönöm, te is jól nézel ki.

Elindultunk valahova, mivel nem árulta el. Egyszer csak megérkeztünk egy gyönyörű helyre. Étteremféleség volt, de nem az a szokványos. Az egyik fal teljesen üveg volt, így látni lehetett a várost, ami éjjel még szebb volt. A berendezés, a stílus, a hangulat minden kifinomult.

- Ez nagyon szép. –mondtam mikor leültünk.

- Tudtam, hogy tetszeni fog.

Szép nyugisan megvacsoráztunk. Jól éreztem magam, régen voltunk már ilyen helyen.

Másnap WooSeung korán bement dolgozni. Én is elindultam a munkába, mert rengeteg dolgom volt a show előtt. A Big Showra be kell fejeznem az összes ruhát, és még tömérdek feladatom van velük.

Ahogy bementem a tervezői terembe neki is láttam. Nem tudom hány órája csinálom megállás nélkül, mikor valaki megzavart.

- Szia Jinah nem jössz ebédelni?

- Ebédelni? Már ennyi az idő?

- Igen, gyere, legalább pihensz egy kicsit –mondta kedvesen Sue, az egyik gyakornokom.

Lementünk az ebédlőbe, elég sokan ott voltak. Az egyik sarokban megláttam a gyakornokokat, a másikban pedig a Big Banget. Kikértem az ebédemet, és leültem Suehoz, GaEulhoz és Fredhez. Ők mind a tanítványaim voltak, de jól összebarátkoztunk.

- Jinah olyan fáradtnak tűnsz. –mondta aggódóan Fred.

- Csak sok a munka, de jól vagyok.

- Néha pihenned kéne.

- Ha vége a shownak fogok. Jut is eszembe, ebéd után hozzatok fel 4m anyagot, és a kiegészítőket a raktárból. –ekkor csörrent meg a telefonom.

- Hallo….persze itt vagyok, miért…..ezt nem hiszem el….rendben, máris megyek. –gyorsan felpattantam és indulni készültem.

- Jinah hová mész?

- Akadt egy kis gond. –rohantam is vissza a terembe. Jiyong kérdő pillantással nézett felém, de most nem tudtam vele foglalkozni.

Az egyik varrómnak balesete lett a varrógéppel. Egy pillanatra nem figyelt oda, és az ujjához varrta az anyagot. Gyorsan hívtuk az orvost, aki megmondta, hogy most egy ideig nem tud dolgozni, mert eléggé megroncsolódott a keze. Ezt nem hiszem el, ő volt a legjobb varró itt. Most egyedül kell befejeznem a ruhákat.

Olyan hajnali fél egy lehet, még itt vagyok bent. A ruhák negyedét megcsináltam. Eléggé bele kell húznom, hiszen négy nap és itt a show.

Reggel hat óra. Egy kicsit elbóbiskoltam, mikor egy kezet éreztem a hátamon, ami simogat. Lassan nyitottam ki a szememet, és megpillantottam Jiyongot.

- Jó reggelt szépségem! Mit csinálsz itt ilyenkor?

- Neked is jó reggelt. Tegnap baleset érte a varrómat, így nekem kell befejeznem a ruhákat. –mondtam álmosan, miközben felálltam és szembe fordultam vele.

- Pihenned is kellene, nagyon gyűrött vagy, és most nem miattam. –jelent meg egy huncut mosoly a fején.

- Sosem tudsz leállni, igaz? –kérdeztem a kuncogva.

- Ha rólad van szó, akkor nem. –megcsókolt, és neki nyomott az asztalnak.

- Jiyong bárki bejöhet, ezt ne most. Amúgy is dolgoznom kell.

- Pihenj annyira, hogy lejössz velem kávéért. –nem várta meg míg válaszolok, nyomott egy puszit a számra, és elkezdett húzni maga után.