11. Újra

- Jiyong fejezd be! –fogtam le a kezét, majd letoltam magamról.

- Miért ellenkezel megint? Tudom, hogy akarod.

- Nem! Én végeztem, menj el innen.

- Nem megyek el nélküled! És kérlek, válaszolj egy kérdésemre őszintén! Szeretsz engem? –nézett mélyen a szemembe és közelebb jött hozzám. Kezét a derekamra tette.

- Válaszolj, őszintén! –ismételte meg magát.

- Igen Ji szeretlek! Ezt akartad hallani? –tört ki belőlem, és a könnyeim potyogni kezdtek.

- Igen ezt akartam hallani édes –törölte le a könnyeket az arcomról –és azért, mert én is szeretlek.

Újból az ajkaimra tapadt. Annyira kívántam őt, hogy nem tudtam nemet mondani. Őrületen faltuk egymást, a vágy csak úgy forrt közöttünk. Nem bírtunk magunkkal. Gyorsan megszabadultunk a fehérneműinktől és Ji azonnal belém hatolt.

Hangosan felnyögtem ennek hatására. Őrült tempót diktált, amit egyáltalán nem bántam. Egy-egy mélyebb lökésnél a hátát karmolásztam. Elkezdtem a nyakát csókolni, de nem bírtam magammal ezért egy kisebb kiszívást hagytam ott neki.

- Ahh édes, nem bírsz magaddal? –kérdezte nevetve.

- Ennyire bánod?

- Egy szóval sem mondtam. De mi lesz, ha valaki meglátja? –kérdezte olyan hangszínben, mint én a múltkor.

- Nem érdekel, mivel nincs barátnőd, tudják milyen vagy, ezért nem fognak vele foglalkozni. –idéztem a mondatatit.

- Rossz vagy. –kuncogott.

- Nálad nem jobban.

Ismét az ajkaimra tapadt. A nyelveink vad táncot jártak.

Annyira ki voltunk éhezve egymásra, hogy pár perc után hatalmasat élveztünk.

- Ahh Jinah –nyögte miközben belém élvezett.

Sűrűn kapkodtuk a levegőt, majd egy kicsit később kivette belőlem férfiasságát, és rám zuhant.

- Nem bírom ki nélküled. És nem fogok rólad lemondani. Szeretlek Jinah –mondta míg az arcomat simogatta.

- Én is szeretlek Jiyong. –érzéki csókot váltottunk, majd elaludtunk.

Mikor felébredtem már nem volt mellettem. Jobb is így, mert WooSeung legalább nem tudja meg. Nem volt lelkiismeret fordulásom, ami miatt, hogy újra összeálltunk.

Ráébredtem, szeretem Jiyongot.

Egy hét múlva megint együtt töltöttük az éjszakát, most nála. Nem aludtunk el egyből, beszélgettünk még egy kicsit.

- Annyira jó, hogy visszakaptalak. –búgta a fülembe.

- Én is örülök, hogy veled lehetek, de mi lesz, ha kiderül?

- Nem fog, eddig is remekül működött. Lassan fél éve csináljuk ezt, nem lesz gond, nyugodj meg. –kezdte el puszilgatni a vállamat.

Olyan jól esett a karjaiban lenni, hamar elnyomott az álom.

Reggel még aludt mikor eljöttem onnan. Egyből dolgozni mentem. Este fele értem haza.

- Szia kicsim! Hogy-hogy nem voltál itthon mikor hazajöttem?

- Korán be kellett mennem, dolgozni, ne haragudj.

- Semmi baj, csak nem tudtam merre vagy.

Elmentem enni a konyhába, tegnap kicsit elaludtunk Jiyongnál. Mostantól óvatosabbnak kell lennünk, nehogy véletlen lebukjunk.