Levettük a méreteket, megbeszéltünk pár dolgot, majd
mindenki hazament.
- Megyünk együtt? –jött oda Ji.
- Nem lesz belőle gond? –kérdeztem félve.
- Miért lenne? Ha valaki rá kérdezz, majd azt mondjuk
elmentünk anyagmintát nézni.
- Rendben, menjünk.
A kocsiban végig csöndben voltunk, tudtam, hogy a Fredes
dolog bántja. Nem értettem miért csinálja ezt, mikor tudhatná, hogy nekem csak
ő kell. Be fogom bizonyítani neki, hogy nincs szükség féltékenységre, teljesen
felesleges.
Ahogy beértünk vadul az ajkára tapadtam, majd tolni kezdtem a
hálóba, lelöktem az ágyra és ráültem a csípőjére. Láttam rajta, hogy tetszik
neki.
- Felesleges féltékenynek lenned. Tudom, hogy zavart, amit
láttál, de lényegtelen. Nekem csak te kellesz Ji, senki más. –mondtam mélyen a
szemébe nézve.
- Tudom kicsim, sajnálom. Csak idegesít, hogy titkolni kell
ezt az egészet, mikor boldogok vagyunk, miért nem mondhatjuk el?
- Még nincs itt az idő, várjunk még egy kicsit. –simítottam
végig az arcán.
- Rendben. És nagyon szeretlek, senki más nem kell csak te.
–ült fel hozzám.
Egy mély érzéki, szerelmes csókot váltottunk. Mindennél
jobban szerettem ezt az embert, és ez mostanra teljesedett ki igazán.
- Én is szeretlek Jiyong.
Jó pár percig ültünk még az ágyon ölelkezve. Otthon
elkezdtem a ruhákat tervezni, este fejeztem be. Kimentem inni egy csésze teát,
pihenés gyanánt. Ji addig dalszövegeteket írt. Mélyen belemerült a papírokba,
így nem vette észre, hogy bevittem neki is egy csésze teát.
- Idd meg édes, jót fog tenni. –tettem le a csészét, és
hátulról öleltem át a mellkasát, a fejemet meg a vállára tettem.
- Köszönöm. –kortyolt bele.
- Mi lenne, ha mára befejeznénk, későn van. Gyere, menjünk
aludni. –fogtam meg a kezét.
Nem ellenkezett, így bebújtunk az ágyba, fejemet a
mellkasára tettem, és így aludtunk el.
Másnap reggel együtt mentünk be. Ő a stúdióba ment, én meg
fel a tervezőterembe.
Nagyon jól álltunk a tervekkel, pár már el is készült.
Egyszer csak két kar kígyózott át a derekamon.
- Olyan jó, hogy most itt dolgozol, így bármikor feljöhetek
hozzád. –mormogta a fülembe.
- Azért ezt ne ennyire látványosan csináljuk, bárki bejöhet.
Szembefordított magával, majd így simult hozzám teljesen,
közben a fenekemet simogatta.
- Most olyan jól esik veled lenni. –kezdett el kicsi
puszikat adni a számra, amiből egy jó hosszú nyelvcsata lett. Féltem, hogy
lebukunk, de annyira kívántam, hogy nem tudtam nemet mondani neki.
- Ji, mi lenne, ha mindig itt dolgoznék? –kérdeztem nevetve.
- Mindennap feljönnék, és letámadnálak.
Tért vissza az ajkaimra. Szorosan átfontam a kezemet a nyaka
körül, ő a combomtól a derekamig simogatott.
- Hát itt meg mi folyik? –hallottunk egy hangot mögülünk.
Ijedten rebbentünk szét, és megláttuk, hogy aki ránk tört, az nem más, mint YG.
- Semmi. –mondta Jiyong.
- Azért volt a nyelved a torkában? Nem hiszem el, hogy
letámadtad! Jinah te, hogy hagyhattad ezt? Itt munka van, ti meg itt faljátok
egymást?
- Uram én saj… -kezdtem bele, de Ji közbeszólt.
- Együtt vagyunk. –jelentette ki határozottan.
- Micsoda?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése