18. Hol van?

Egy hét telt el, azóta. Holnap lesz a nagy nap, amire olyan régóta várok. Azóta kicsit megváltozott Jiyong. Nem tudom, mi lehet vele, de fura. Megvárom, míg vége a bemutatónak, aztán beszélek vele.

Másnap már a helyszínen voltam és a maradék dolgokat intéztem. A díszítés megvan, vendégek rendben, modellek a helyükön, gondolkoztam magamba.

- Üdv főnök! –lépett ki mögülem Seungri, majd a többi fiú, kivéve Jiyongot.

- Sziasztok! Jiyong hol van?

- Azt mondta van még egy kis dolga, de aztán jön. –magyarázta Top.

- Rendben, akkor foglaljátok el a helyeteket, nekem még el kell intéznem egy csomó dolgot. Jó szórakozást! –mondtam kedvesen. Ezzel elmentek, én meg elindultam egy nyugisabb helyre telefonálni. Hosszan csöngött ki, azt hittem nem veszi fel, de az utolsó pillanatba beleszólt.

- Szia Jinah. –lihegte Jiyong.

- Szia édes, hol vagy? Mindjárt kezdődik.

- Tudom, rohanok, csak…közbe jött valami.

- Miért lihegsz ennyire?

- Épp rohanok a kocsimhoz, nem sokára ott vagyok.

- Rendben. Szia!

- Szia kicsim.

Nagyon nem tetszett ez a beszélgetés, de most milliónyi dologra kellett figyelnem.

Elkezdődött a bemutató. A modelleim fele már lement, és eddig minden rendben van. Az utolsó felvonulás, amit én zártam. Mikor kiértem hatalmas taps fogadott. Nagyon jó érzés volt. Megpillantottam a fiúkat, Ji is köztük volt. Kicsit megnyugodtam, hogy ideért időben. Utána egy kisebb buli volt. Mindenki gratulált, ittunk a sikerre.

Nagyon elfáradtam, ezért, ahogy hazamentem elaludtam. Ami meglepett, hogy Ji nem volt itthon. Már a buli végén sem láttam, és el sem köszönt. Mindegy holnap megbeszélek vele mindent.

Reggel, mikor felkeltem ő már fent volt, és épp kávét főzött.

- Jó reggelt édes. –köszöntem neki álmosan.

- Neked is. Fantasztikus volt a bemutató, isteni voltál. –húzott magához szorosan. Megint úgy viselkedett, mint régen. Lehet, hogy tényleg beképzeltem az eddigieket.

- Hova tűntél el este?

- Be kellett mennem a stúdióba. Ne haragudj, hogy nem szóltam, sürgős volt.

- Rendben, semmi gond.

- Megyek, letusolok. –nyomott egy puszit a számra, majd elment.

Leültem kávézni és gondolkozni. Valami nincs rendben. Vagy a fáradság miatt nem veszem észre a dolgokat, vagy tényleg nincsen semmi.

Jiyong még mindig a fürdőben volt, mikor megcsörrent a telefonja. Ismeretlen szám hívta, és mivel vettük már fel egymásnak a telefont, ezért most is felvettem.

- Szia bébi, ráérsz ma? Délelőtt gyere el hozzám, úgyis tudod a lakást. –kérdezte egy női hang.

Azonnal kinyomtam a telefont, és a szememből potyogni kezdtek a könnyek. Ekkor jött ki Jiyong a fürdőből, de mikor meglátott ledermedt.

- Mi a baj kicsim? –kérdezte kíváncsian.

- A lotyódat kérdezd! –mondtam dühösen.

Erre nem válaszolt semmit. Tudta, hogy mire gondolok.

- Jinah, én….

- Ne beszélj! Már vár téged. A végén nagy lesz az órabére. –mondtam cinikusan, majd berohantam a hálóba és bezártam az ajtót.