28. Büntetés

Milliónyi kis puszival lepte el az arcomat, majd egyre lentebb haladt. A hasamnál járt, mikor erősebben megszívta a bőrömet, mire felszisszentem. Csak kuncogott és folytatta, amit elkezdett. A hasam alján sokat elidőzött, közben a melleimet markolta. Csigalassúsággal húzta le a bugyimat, majd magáról az alsóját. A lábaimat kezdte el csókolgatni. Megéreztem édes leheletét a lábam között. Nagyokat sóhajtottam, ő pedig az érzékeny részemet kezdte el nyalogatni.

- Jiyonghhh –nyögtem, mikor a nyelve is bennem volt.

- Olyan finom vagy –mondta, majd egy szenvedélyes csókot adott.

- Ji kérlek, megőrülök.

- Legközelebb ne legyél rossz kislány. –mondta nevetve, és a beleharapott a nyakamba. Éreztem, hogy már ő is teljesen készen áll. Majd mikor nem bírta tovább végre belém hatolt. Szörnyen lassú tempóban kezdett mozogni, ami nem igen volt jó érzés.

- Kérlek, gyorsíts!

- Akkor nem fogod megtanulni a leckét.

- Ji ne csináld már.

Ugyanolyan tempóban mozgott. Pár perc múlva gyorsított egy kicsit, de nem vitte túlzásba. Eddig hang nélkül voltam, ami kezdte idegesíteni.

- Gyerünk Jinah, hallani akarom a hangodat.

- Amíg nem gyorsítasz, addig biztos nem fogod.

- De ez most az én büntetésem. –nézett a szemembe durcásan. Megráztam a fejemet, hogy akkor sem.

- Figyelj csak édes.

Hirtelen gyorsított fel, mire hátrahajtottam a fejemet és hümmögtem egyet. A nyakamat kezdte el csókolgatni, végre jó érzés volt. Egy kis idő után kezdtem érezni a végét, és egyre mélyebbeket lökött, de a tempót tartotta. Nem bírtam tovább, hatalmasat nyögtem.

- Ahh Jiyong ahh –tört fel belőlem.

- Végre, ez az kicsim. –lett egy önelégült mosoly a fején, és így folytatta. Innentől folyamatosan nyögdécseltem, míg el nem értük a csúcsot. Ali bírtam ki, hogy nem érhettem hozzá. Úgy végig karmoltam volna a hátán, és a tudat, hogy nem lehet, még jobban kikészített.

- Jihh igeen –kezdődött a gyönyör.

- Ahhh –nyögte ő is, mikor elélvezett. Rám esett, így lihegtünk percekig. Kikapcsolta a bilincset, de nem szállt le rólam. Simogattam a hátát, míg le nem nyugodtunk.

- Szeretlek Jiyong.

- Én is téged. –nézett fel rám, majd megcsókolt.

- De az ilyen tortúrákat hanyagoljuk.

- Nem tetszett? –kérdezte kuncogva.

- Majd megnézem te, hogy viselkednél? –néztem rá huncutul.

- Alig várom a következő büntetésedet. Mostantól minden egyes kis dologért, kitalálok valamit.

- Olyan rossz vagy. –nevettem el magam.

- De tudom, hogy tetszik. –mondta mosolyogva.

Nagy nehezen felkeltünk, én elmentem tusolni, majd mindketten munkába indultunk. Végre felszabadultan, boldogan csinálhattam a dolgaimat.

- Jó reggelt Jinah. A mai modellek már a tervezőterembe vannak. –köszöntött Amy.

- Köszönöm, akkor kezdjünk is neki.

Három hónapom van a kollekcióig. Egy másik stílusba akarok kezdeni, valami teljesen újat fogok felmutatni. Vannak ötleteim, de még nem a végleges.

Az irodámban ültem, mikor egy olyan ember hívott fel, akire nem számítottam volna.

- Szia Jinah! Betudnál jönni hozzánk?