23. Erre vártam

- Mi? –kerekedett ki a szemem.

- Gyönyörű vagy. Nem tudom, hogy csináltad, mivel mindig is az voltál, de most elképesztő. –nézett végig rajtam. Láttam, hogy a szeme megáll a lábaimon. Egy nem túl hosszú mini ruha volt rajtam.

- Jiyong, te még mindig nem léptél túl?

- Azt hittem igen. De, ahogy ma megláttalak ez elmúlt. –jött közelebb.

- Nem, nem fogjuk elkezdeni azt, amit régen. –toltam el magamtól. Megfogta a kezemet és szorosan magához húzott.

- Akkor sem mondok le rólad.

- Jinah van pár dolog ami… ohh ne haragudjatok –jött be Amy.

- Nem semmi gond, csak beszélgettünk, de én megyek is. –ránéztem Jire, aki csak egy szomorú fejet vágott, és ott hagytam, megint.

Kellemesen telt az este további része. Mikor hazaértem, ledobtam a cipőmet, majd levágódtam a kanapéra. Néhány dolog felkavart belülről. Ahogy ott gondolkoztam csöngettek. Nem értettem, ki lehet az ilyen későn. Odamentem, kinyitottam, de megbántam.

- Te? –kérdeztem.

- Régen láttalak. –mondta mosolyogva, majd egy szó nélkül bejött a lakásomba. Lefagyva csuktam be ajtót, és ránéztem.

- Mit keresel itt?

- Téged.

- Nem volt elég érthető?

- És én? Mondtam, hogy nem mondok le rólad, és nem is fogok. –egyből a falnak nyomott és őrülten kezdte az ajkaimat falni. Nagy nehezen fordítottam el a fejemet.

- Én nem akarom ezt! Kérlek, menj el!

- Nem megyek el.

- Miért? –néztem rá.

- Mert szeretlek, és tudom, hogy te is érzel valamit irántam.

- Rosszul hiszed. –vágtam rá.

- Igen? Akkor csak figyelj. –azonnal a nyakamat támadta meg. Tudta, hogy imádom. Nehezen bírtam ki, hogy ne nyögjek. Nem akartam, hogy elbízza magát, pedig isteni érzés volt. Mikor végig nyalt a nyakamon, nem tudtam tovább türtőztetni magamat, felnyögtem.

- Ahh! –jött fel belőlem egy mélyből kitörő hang.

- Fél éve vártam erre a hangra. –mosolygott kajánul.

- Elég ebből! Kívánlak.

- Ne tudd meg én mennyire.

Őrülten estünk egymásnak. Nem érdekeltek a következmények, akartam. Betolt a hálóba, lefektetett az ágyra, rám feküdt, meg nem törve a csókot.

Egy pillanatra hagyta abba, amíg lekapta rólam a ruhámat, magáról meg az inget, meg a nadrágot. Újból visszatért az ajkaimra, közben megszabadított a melltartómtól. Elkezdtem levenni róla az alsóját, jelezve, hogy nem kell több előkészület. Egyből vette a lapot, felült, levette rólam a maradék ruhát, majd belém hatolt. Hangosan nyögtünk fel mindketten, olyan régóta vártunk erre.

Annyira ki voltunk éhezve egymásra, hogy úgy 10 perc után hatalmasat élveztünk.

- Ahh Jiyong. –nyögtem a végén.

Ő is nyögött pár mélyről jövőt, majd rám feküdt fáradtan.

- Hiányoztál édes. –mondta lihegve.

- Te is nekem.

Legurult rólam, magunkra húzta a takarót. Így nyomott el minket az álom, egymást ölelve.