1 hónap telt el a legutóbbi vad éjszakánk óta. Ji kicsit
fura azóta, mintha mindig izgulna valami miatt. Pedig semmi nagy koncert sincs a
közelben.
- Ji, mi van veled? Olyan ideges vagy. –mondtam neki,
miközben a kanapén pihentünk.
- Semmi kicsim, tényleg. –mosolygott és nyomott egy puszit a
számra. Nem hittem neki, tudom, hogy van valami.
1 hét múlva hulla fáradtan estem haza. Mostanában késő estig
a cégnél vagyok, és a kollekciómon dolgozok. 2 hét van a határidőig, mivel a
Big Banges koncert miatt, halasztottam egy kicsit. Ahogy beértem a konyhába Ji
boldogan jött felém.
- Szia édesem! Végre itthon vagy! –bújt hozzám.
- Szia! Mi ez a nagy boldogság?
- Semmi különös, csak vártalak. Miért, nem örülsz nekem?
–biggyesztette le a száját.
- Dehogynem, imádlak. –csókoltam meg édesen.
- Holnap elvinnélek valahova este. –csillogott a szeme.
- Hova?
- Meglepetés. De ahhoz, 7-re itthon kell lenned!
- Megoldom, de mire készülsz? –kérdeztem kíváncsian.
- Majd meglátod édes. –ízlelgette megint az ajkaimat. Ezután
elmentem lefürödni, bebújtam mellé és a mellkasán elaludtam. Reggel már nem volt
mellettem csak egy cetlit találtam.
„Jó reggelt szerelmem! El ne felejtsd az estét. Itthon
várlak, szeretlek!”
Ötletem sem volt, hogy mire készülhet, de nagyon kíváncsi
voltam már miatta. A napom gyorsan eltelt és 5 órakor elindultam haza, hogy el
tudjak készülni. Letusoltam, kivasaltam a hajamat, feltettem egy kis sminket.
Kiválasztottam a tökéletes ruhát az alkalomra, egy kis estélyit. Nem volt túl
komoly és hivatalos, hanem inkább elegáns és nőies.
Pontban hétkor csöngettek. Nem értettem, mert ha Jiyong lenne,
akkor nem csöngetne.
- Jó estét kisasszony! Mr. Kwon küldött önért, kérem, jöjjön
velem! –mondta egy öltönyös ember. Elindult, én bezártam az ajtót és mentem
utána. Ahogy leértünk a ház elé, egy kocsi már ott várt. Kinyitotta az ajtót,
én egy szó nélkül beültem a hátsó ülésre.
- Elnézést, de megmondaná hova megyünk? –kérdeztem, mikor
elindultunk.
- Mr. Kwon megparancsolta, hogy ne mondjak semmit. Egyébként
szólítson nyugodtan Darnelnek. –mondta kedvesen.
- Köszönöm. Annyit se mondhat, hogy mire számítsak?
- Nyugodjon meg, tetszeni fog önnek a hely.
Kb. 10 perc múlva meg is érkeztünk egy kis eldugott helyre.
Kiszálltam, majd Darnel elindult én csak követtem. Hirtelen megállt, mögé
néztem és megpillantottam Jiyongot.
- Végre ideértél. –mondta. Egyből magához húzott és
szenvedélyesen megcsókolt.
- Miért vagyunk itt?
- Mindent a maga idejében édesem. –indult el a kezemet
fogva. –Gyönyörű vagy. –búgta a fülembe. Egy csodálatos épület tetejére
mentünk, ahol egy megterített asztal fogadott minket.
- Még mindig nagy meglepetéseket tudsz okozni. –mondtam,
miközben leültünk.
Nyugisan megvacsoráztunk, majd kiültünk egy padra. Mivel
sötét volt, a gyönyörű, kivilágított város tárult elénk. Ölelkezve ütünk ott.
- Most már elmondanád, miért vagyunk itt? –kérdeztem tőle.
- Honnan veszed, hogy nem csak egy kis kellemes estét
akartam? –kérdezte mosolyogva.
- Mert ismerlek. Azt mondtad Darnelnek, hogy nem árulhatja
el a helyet, sem, hogy mire számítsak. Ebből lekövetkeztettem, hogy készülsz
valamire.
- És nem tudod mire? –kérdezte ledöbbenve.
- Nem, Ji. Semmi ötletem sincsen.
- Itt az ideje, hogy megtudd…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése