27. Kitörés

- Kicsim mi a baj? –simogatta az arcomat Ji, ahogy még rajtam feküdt.

- Annyira sajnálom az egészet. Megértem a helyzetét, mert megcsaltam, és tudom, hogy fájt neki, nekem is. Nem az érdekelt, hogy megütött, hanem az, hogy miket mondott rólad. Szörnyű volt hallgatni, azt a sok hazugságot. Sajnálom, hogy az elmúlt napokban ilyen voltam. És, hogy nem mondtam el, de nem tudtam. Én sajnálom. –jött ki belőlem minden. A végére már beszélni sem tudtam a könnyektől.

- Szerelmem, senki sem hibáztat téged. Tudom, mit éreztél, én is nehezen adtam volna ki magamból. Ne foglalkozz azokkal, amiket az bunkó mondott. Nekem egy a lényeg, hogy te, mit gondolsz rólam. –mondta lágyan.

- Én nagyon szeretlek Ji. És kimondhatatlanul büszke vagyok rád, és sosem kellett a pénzed. Nem érdekel, hogy kivagy a színpadon. Ezt a Jiyongot szeretem, aki itt van velem.

- Tudom kicsim. Én is szeretlek. –csókolt meg szerelmesen. Annyira jó, hogy végre ki tudtam mondani ezeket. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem belülről. Ennek a kifakadás hatására, belesóhajtottam a csókba.

- Jobb édes? –törte meg a csókot.

- Igen, köszönöm. És tényleg sajnálom Ji.

- Már mondtam, hogy nincs, mit sajnálnod. Felejtsük el az egészet.

Bólintottam egyet, majd elhelyezkedtünk, ő hátulról ölelt, míg a karomat simogatta. Így próbáltunk elaludni. Mindennél jobban szeretem őt, soha nem engedném el. Szorosan összebújva aludtunk el. Most már minden olyan lesz, mint régen.

Lassan nyitottam ki a szememet reggel. A nap már erősen besütött az ablakon át. Mikor megszokta a szemem a fényt, észrevettem Jit mellettem, aki mosolyogva néz engem.

- Jó reggelt édes. –adott egy kis reggeli csókot az ajkaimra.

- Neked is. –fordultam át a hátamra, ő félig felettem könyökölt. Így néztük egymást hossz ideig. Jiyong az alsó ajkára harapott, és egy szenvedélyes csókkal illetett.

- Hogy érzed magad? -kérdezte.

- Jól, sokkal jobban.

- Hogy-hogy tegnap olyan hirtelen mondtad el?

- Ne tudom. Úgy érzetem, nem bírom tovább magamba tartani. –rántottam meg a vállamat.

- Biztos a kis akciónk miatt volt. –mosolygott kajánul.

- Lehet. –játszottam el, mintha nem tetszett volna.

- Nem volt jó? –kerekedett ki a szeme.

- Dehogynem. Isteni volt a tegnap. –csókoltam meg.

- Azt hittem nem élvezted. És szerintem is fantasztikus volt. Jó volt végre veled lenni.

- Sajnálom Ji, hogy ennyit kellett várnod.

- Ha még egyszer bocsánatot kérsz valamiért, komolyan csinálok valamit veled.

- Sajnálom. –mondtam játékosan.

- Te kis huncut. Akkor lássuk csak, mi lenne a legmegfelelőbb büntetés? –mondta kajánul, miközben rám mászott, és vadul megcsókolt. Őrülten faluk egymást, mint akik ezer éve nem voltak együtt. Pedig pár órája, hogy lefeküdtünk. Végigsimított a lábaimon, erre belesóhajtottam a csókba. A keze betévedt a a pólóm alá, és egy pillanat alatt lerántotta azt. Mivel csak az és egy bugyi volt rajtam, így gyorsan a lényeghez ért. Egyből a melleimet támadta meg. Rajta is csak egy boxer volt, így semmi dolgom nem volt.

- Ahh Jiyong –lihegtem, és a hajába túrtam.

Visszatért az ajkaimra, miközben valamit matatott a szekrényben. Annyira lefoglalt a csókja, hogy nem vettem észre, mit művel.

- Ji mit csinálsz? –törtem meg a csókot, mikor észrevettem, hogy kibilincselt az ágyhoz.

- Ez a Kwon Jiyong féle büntetés.