2. Édesek vagytok

- Elmegyek fürdeni. Nem jössz? –kérdezte a barátom.

- Sajnos nincs időm, átöltözök és rohanok a YG-hez. Ne haragudj, majd máskor bepótoljuk.

- Semmi baj, majd jössz!

- Rendben. –váltottunk egy csókot. Ő elment fürdeni, én átöltöztem és indultam is.

Mikor odaértem, leparkoltam az udvaron. Megláttam Ji kocsiját, ezek szerint már itt van.

- Szia Jinah! Hogy vagy? –köszönt kedvesen a portás.

- Köszönöm jól. Melyik teremben van a megbeszélés?

- Fent a 43-ban. Már mindenki ott van.

- Köszi.

Siettem a lifthez, majd fel az emeletre.

- Sziasztok, sajnálom, hogy késtem csak közbejött valami. –mondtam, ahogy beértem.

- Semmi gond Jinah, jó, hogy itt vagy. –mondta YG. –Ide tudnál jönni egy percre, aztán én hagylak is titeket.

- Persze megyek. –megbeszéltünk néhány dolgot a koncertről, majd távozott is.

- Jól van kezdjünk hozzá! –fordultam a fiúkhoz. –Mit szóltatok a tervekhez, amiket múltkor küldtem le?

- Nagyon jók voltak –mondták egyszerre.

- Rendben akkor kiindulunk abból, aztán majd változtatunk. Lányok vegyetek méreteket a fiúkról. –mondtam a gyakornokoknak. Ekkor csörrent meg a telefonom.

- Ne haragudjatok, csak egy perc.

- Szia kicsim, ugye nem zavarok?

- Nem dehogy, miért hívtál?

- Mit szólnál, ha este elmennénk vacsizni?

- Remek ötlet, persze.

- Oké, akkor várlak, szia!

- Szia!

- A barátod volt eonnie? –kérdezte az egyik lány.

- Igen. –mondtam miközben a ruhákat néztem az állványon.

- Nagyon édesek vagytok együtt. –egy pillantást vetettem Jiyongra, aki csak sunyin mosolygott rám.

- Köszönjük. Daesung ezt próbáld fel kérlek! –adtam oda neki az egyik kabátot. Ráigazgattam, majd bejelöltem, hogy hol kell kisebbre venni, vagy átszabni egy kicsit.

- Ez kié lesz? –kérdezte Seungri, és közben egy zakóra mutatott.

- Jiyongé, tényleg fedd fel, meg kell nézni jó-e.

Gyorsan felkapta, majd elé álltam és igazgatni kezdtem. Közben végig éreztem a nézését az arcomon, de most a ruhával voltam elfoglalva.

- Édesek vagytok a barátoddal. –mondta lányosan úgy, hogy csak én halljam.

- Fogd be. –szóltam rá kuncogva.

- Rendben, akkor készen is vagyunk, mehettek. Majd beszélünk még később. Lányok, vigyétek le a ruhatárba ezeket!

A fiúk el is tűntek, ahogyan a tanulók is. Nagyban pakolászok az anyagok között mikor két kar siklik át rajtam.

- Ma átjössz hozzám? –suttogta a fülembe.

- Nem lehet ma nem jó, majd máskor.

- A barátod közbeszólt?

- Tudod vele is lennem kell néha. Ne haragudj. –fordultam szembe vele.

- Majd kiengesztelsz valahogyan. –jelent meg egy kaján vigyor az arcán. Éhesen egymás ajkaira tapadtunk. Egy nagy sóhaj kíséretében elváltunk, majd ő is távozott.