16. Üzenetek

Ahogy a végéhez közeledtünk, úgy gyorsított a tempón. Nem sok kellett, hogy elélvezzünk.

- Jihh…nem….ahh –próbáltam egy mondatot összetenni, de nem igen sikerült.

- Mindjárt megvan kicsim –mondta lihegve, és még mélyebbeket lökött.

Fél perc múlva hatalmasat élveztem. Hangosan nyögtem a nevét, közben ő is elérte a csúcsot, amit több hangos nyögéssel adott tudatomra.

Még mindig bennem volt, így lihegtünk percekig. Szorosan a nyakába kapaszkodtam és a fejemet a vállára hajtottam. Kihúzta belőlem a férfiasságát, és levettem a lábaimat róla.

- Ez valami fantasztikus volt. –mondta nevetve.

- Igen, szerintem is.

Gyorsan megfürödtünk, felöltöztünk, majd együtt elmentünk dolgozni. Nem akartuk még, hogy megtudja bárki is. Csak a fiúk tudtak róla.

Ő elment a tánctermekhez, én meg fel az irodámba. Saját magam rendeztem be az én kis helyemet. Vidám, mégis kifinomult színek domináltak, a divat erősen látszott a szobában.

Pár próbababa volt felöltöztetve, meg persze tömérdek rajz, vázlat.

Jó pár órája dolgoztam már bent. Egy újabb kollekción agyaltam. Ha minden jól megy két hónap múlva lesz egy divatbemutatóm. Iszonyatosan izgultam miatta.

- Kicsim nem jössz haza? –jött be Ji.

- Hány óra van?

- Mindjárt tíz.

- Jesszusom, ennyire eltelt az idő? Sajnos még maradnom kell. –dőltem neki az asztalnak.

- Pihenned is kellene. Nem akarom, hogy túlhajtsd magad. –állt meg közvetlen előttem, és simított végig az arcomon.

- Nem fogom, ígérem, de ezt még be kell fejeznem.

- Jól van, te tudod. –mondta szomorúan, adott egy kis csókot, majd elment.

Nem akartam fájdalmat okozni neki, de ezért dolgoztam annyit. Mindig is ezt akartam. Nem hagyhatom itt, és remélem, ezt ő is megérti.

Fél óra múlva, tudtam, hogy már otthon van. Küldtem neki egy SMS-t, amiben ennyi állt: „Szeretlek”.

Vártam, hogy válaszoljon. 10 perc múlva küldött vissza egy SMS-t: „Én is téged édes”.

Megkönnyebbültem, hogy nem haragszik. Ekkor jött még egy SMS: „Rossz egyedül aludni”.

Mire válaszoltam, majd ez így ment egy órán át. Csak SMS-eket küldözgettünk egymásnak mindig egy mondattal. Annyira édes volt, olyanok vagyunk, mint két tizenéves friss szerelmes.

„Álmodj szépeket” küldtem neki a végén.

Már pakoltam össze a cuccaimat, mikor jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Mosolyogva néztem meg, tudtam, hogy Ji az.

„Az álmomban mellettem vagy”. Bántotta a dolog, amit megértettem. Nekem is rosszul esett volna. „Ez teljesülni fog”. Küldtem el az utolsót, majd hazaindultam.

Gyorsan átöltöztem, és befeküdtem mellé. Adtam egy puszit az arcára, megsimogattam a haját. A fáradtság miatt hamar elaludtam. Mielőtt végleg elnyomott volna az álom Ji ölelt át, mikor megfordult. Összekulcsoltam az ujjainkat és így vetettem be magam az álmok világába.

Egy hónap telt azóta. Nagyon jól haladtam a kollekciómmal, de még rengeteg munkám is volt vele. Ma hívtam be a modelleimet próbálni.

- Steven, öltöztesd fel kérlek az afrikai modelleket! –mondtam. Steven volt a segédem, és egyben a jobb kezem. Nagyon közel álltunk egymáshoz. A fiúkon kívül ő tudott még rólam meg Jiyongról.

- Rendben, mindjárt viszem őket. –mondta, és elvitte a három lányt. Úgy tizenöt modell volt itt a teremben, és ez még nem is az összes.

- Üdv mindenkinek! –jött be vidáman a Big Bang.