6. Jobb lenne leállni

Másnap mosolyogva mentem be a csarnokba. Nem láthatják rajtam, hogy bánt valami.

Mikor beértem már a fiúk ott voltak, ahogy a fodrászok, sminkesek.

- Sziasztok! –köszöntem boldogan.

- Szia Jinah! –mondták a fiúk mosolyogva, kivéve Jiyongot.

Elmentem pakolgatni a ruhákat, meg kiosztani a feladatot a tanítványoknak, hogy melyik ruha után, mi következik.

Nagyban tart a koncert, éppen Seungri szólói mennek, ezután Jiyong jön pár számmal, majd Tabival együtt lépnek fel.

Valami gond akadt Ji ruhájánál, ezért muszáj nekem öltöztetni.

- Egy kis szakadás, mindjárt felveszed, és megvarrom. –mondtam neki háttal, amíg a tűt készítettem elő.

Elkezdtem varrni a vállán az anyagot.

- Jinah te szeretsz engem? –kérdezte váratlanul.

- Hogy mi?

- Mit érzel irántam? –fordult velem szembe.

- Jiyong ezt nem most kéne megbeszélni, mindjárt te jössz.

- De, ha most nem válaszolsz, sosem fogsz. –fogta meg a kezem, hogy ne tudjak elmenni.

- Jiyong, mennünk kell! –szólt be az egyik szervező.

- Beszélni fogok veled a koncert után. –mondta még nekem, majd adott egy puszit a homlokomra.

Nem akarok vele beszélni, nem akarom erőltetni ezt az egészet. Felejtsük el egymást és kész. Ő talál magának egy normális lányt, akinek nincsen barátja, én meg nem csalom tovább a barátomat.

Vége a koncertnek, mindenki ünnepel az öltözőben. Direkt nem akartam odamenni, ezért visszamentem a szobámba. Átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, és leültem a TV elé.

Olyan tíz óra körül, kattant a zár és egy alak jött be a nappaliba, ahol voltam. Halálra rémültem, hogy ki lehet az.

Épp sikítottam egyet, mikor a támadó befogta a számat.

- Ne ijedj meg, csak én vagyok az.

- Te meg mit keresel itt? És, hogy jöttél be?

- Még az első napon adtad a kulcsot, hogy nálad tudjunk együtt lenni. Csak utána nem jött össze. –mondta szomorúan. Erre nem tudtam, mit mondani.

- Ott megzavartak minket, de most nem fognak. Jinah kérlek, mondd el, mit érzel irántam!

- Ji nem kéne ezt erőltetnünk.

- Miért nem? –vágott a szavamba.

- Mert ez nem jó. Barátom van, akit szeretek. Az elején nem szabadott volna megtennünk.

- Ne mondj ilyet. Mondd, hogy nem élvezted! –nézett rám keményen –Gyerünk!

- Nem mondom, mert jó volt. És igen, kedvellek. Persze, hogy tetszel, ha nem tetszenél, nem feküdnék le veled, de Ji ezt be kell fejeznünk. –álltam fel és elindultam a konyhába.

Hirtelen utánam jött, és vadul az ajkaimra tapadt. Őrülten faltuk egymást, közben betolt a hálóba, lenyomott az ágyra, és teljes súlyával rám feküdt.

- Én nem akarom befejezni, és nem is fogom. Hidd el, hogy meggyőzlek, és velem leszel.

- Jiyong, én WooSeunggal vagyok. Jobb lenne most leállni.

- Majd meglátjuk. –mondta sunyi mosollyal.

Újból az ajkaimra tapadt. Megpróbáltam letolni magamról, de nem sikerült. Sőt még jobban ölelt magához. Ekkor átcsúsztatta a nyelvét a számba, ami hatására teljesen elgyengültem, és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar.