37. A Nagynap

Ahogy kiértünk ott voltak a tegnapi vendégek. Mindenki izgatottan mosolygott ránk.

- Itt van a szerelmespárunk. Hogy aludtatok? –kérdezte pattogva Seungri.

- Te aztán fel vagy pörögve.

- Imádom az esküvőket. Főleg úgy, hogy a mi kis leader-ünk házasodik.

- Épp ezért, itt az idő készülődni. Mi elvisszük innen Jinaht, tietek Jiyong. A templomban találkoztok. Jinah öltözz gyorsan és indulunk is. –adta ki a parancsokat SeungHee.

- Igenis, már megyek.

Felöltöztem és elindultunk a fodrászhoz, megcsinálták a sminkemet. Minden olyan gyorsan történt, hogy már csak azt vettem észre, hogy a templom előtt állunk.

A következő pillanatban már a mindent eldöntő szavakat mondtuk.

- Kwon Jiyong, szeretné az itt megjelenő Kim Min Jinaht hites feleségéül?

- Igen!

- Kim Min Jinah, szeretné az itt megjelenő Kwon Jiyongot hites férjéül?

- Igen!

- Innentől házastársnak nyilvánítom önöket. Kérem, csókolja meg a menyasszonyt!

Ji mosolyogva lehelt egy édes csókot az ajkaimra. A templomban tapsvihar és nagy ujjongás hallatszott. Ettől a perctől hivatalosan is Mrs. Kwon lettem.

Egy hét múlva a nászutankon voltunk. Csodásan telt minden, élveztük, hogy csak ketten vagyunk és nem zavar meg minket senki sem.

- Olyan jó itt lenni, csak veled. –búgta a fülembe, míg a teraszon üldögéltünk.

- Nekem is nagyon tetszik.

Mély, érzéki csókban forrtunk össze. Mivel az ölében ültem, így könnyedén felállt velem együtt és a hálóba vitt. Ott letett a hatalmas franciaágyra és rám mászott. Ajkaink lomha táncot jártak, mintha csak ízlelgettük volna egymást. Egyre jobban kezdtünk vadulni, miközben a keze minden porcikámat bejárta. Benyúltam a pólója alá és ott kezdtem el a hátát, oldalát simogatni. Belesóhajtott a csókba, majd felült, hogy levegye magáról a pólót és rólam is. A csókjaival egyre lentebb haladt. A nyakamat kezdte el kényeztetni, míg a combjaimat simogatta. Lentebb ment és a hasamat puszilgatta majd a nadrágomnál megállt. Kigombolta és lassan kezdte el lehúzni rólam azt. Míg visszamászott a belsőcombomat csókolgatta, majd visszatért a melleimre. A keze letévedt a lábam közé és ott kezdett el ügyködni. Elkezdtem lehámozni róla a nadrágot és egyből a férfiasságához nyúltam. Masszírozni kezdtem mire nyögött egyet. Lerántotta rólam a falatnyi bugyit, magáról a boxert és határozottan csúsztatta belém merev férfiasságát. Mindketten nyögtünk egyet mikor teljesen bennem volt.

Közepes tempóban kezdett el mozogni. Néha begyorsított aztán lelassult, ilyenkor mélyebbeket lökött.

- Ahh Ji –nyögtem folyamatosan.

- Ez az kicsim –morogta ő is. Egymás szemeibe néztük, olykor forró csókot váltottunk.

Számtalanszor feküdtünk már le egymással, de ez valahogyan olyan csodálatos volt.

Úgy tudatosult kettőnkben, hogy most már ténylegesen összetartozunk. És ez a tudat isteni volt. Egyre sűrűbben kezdtük venni a levegőt. Éreztem a végét, így olykor belevájtam körmeimet a hátába. Lelassult és olyan mélyre hatolt, ahogy csak tudott. Ilyenkor én is megnyomtam a csípőmet, hogy hamarabb elérjük a gyönyört. Nem kellett sok hozzá és hatalmasat élveztünk, szinte egyszerre.

- Ahh Jiyong, igeen –nyögtem hangosan. Ő is a nevemet mondogatta, míg forró nedve szétáramlott bennem. Pihentünk egy kicsit, majd összebújva feküdtünk tovább. Váltottunk egy utolsó szenvedélyes csókot, de éreztem, hogy újra keményedik a hímtagja. Kuncogtam egyet, majd ott folytattuk, ahol pár perccel ezelőtt abbahagytuk.

36. Utolsó este

- Olyan gonoszak vagytok. –mondtam a kocsiban.

- Ugyan már, innentől egész életeteken át együtt lesztek. Ez az utolsó este, mikor még függetlenül bulizhattok. –mondta a legjobb barátnőm, SangMi.

Így voltunk a kocsiban SangMi, SeungHee, JaHyun, YeSeul, EunJi és én. Egy közeli bárba mentünk kezdésnek. Kijelentettem előre, hogy semmi perverz dolgot nem akarok, így reméltem, hogy tartják magukat hozzá. Bementünk egy külön boxba, és ott kezdtünk neki az estének. Kezdetnek három felessel indítottunk, ami megadta a jó hangulatot. Megállás nélkül nevettünk, hülyéskedtünk, jól éreztük magunkat.

Ezután átmentünk egy másik helyre, ami egy klub volt. Ott is lehúztunk pár kört, majd elmentünk játszani. Egy „kedves” játékot játszottunk, az Én még sohát. Aki csinálta az lehúz eggyel. Jó pár kört lejátszottunk, eléggé kivoltunk.

- Én még soha nem csaltam meg a barátomat! –hatan voltunk ebből ketten ittunk, köztük én is.

A lányok tudtak az egészről, így nem lepődtek meg.

Az este további részében, ugyanúgy buliztunk. Táncoltunk rengeteget, ittunk, élveztük az estét.

Hazamentem olyan kettő körül, hiszen másnap csak esküvő van, nem kellene nyúzottan ott lenni. Nehezen mentem be az ajtón, a pia eléggé a fejemben volt. Mikor a hálóba voltam lekaptam magamról a ruhámat, így egy melltartóban és egy bugyiban voltam. Ekkor éreztem meg egy alakot, aki hátulról simult hozzám.

- Hogy telt az estéd édes?

- Ji, nagyon jól. –fordultam szembe vele, a kezeimet átkulcsoltam a nyakán.- És neked?

- Fantasztikusan, de a legjobb az most jön. –mondta sunyin, én csak kérdőn néztem rá.

Ekkor viszont hatalmas erővel kezdett el csókolni, és közben az ágyra fektetett.

- Ji ezt nem szabadna. Nekünk nem is kéne találkoznunk holnapig. –próbáltam leállítani, amit nem akartam, de muszáj volt.

- Nem érdekel, nagyon kívánlak. –mormogta miközben a nyakamat csókolgatta. Mindketten elég jó állapotban voltunk így az is fűtött minket. Lekaptam róla a felsőjét és a nadrágot, jelezve, hogy gyors menet lesz. Nem is teketóriázott, egyből belém hatolt.

- Ahh Ji –nyögtem hangosan, ahogy gyors tempót diktált.

Egy idő után egyre mélyebbeket kezdett el lökni, amiknél mindig hangosan nyögtem és a hátát karmoltam. Megéreztem, hogy a nyakamat kezdi el szívni, de leállítottam.

- Édes, holnap esküvő, ezt ne.

Hallgatott rám és abbahagyta, helyette forró nyelves csókot adott. Ekkor élveztem el, majd jött ő is. Sűrűn lihegtünk, míg lenyugodtunk.

- Jól telt az utolsó esténk. –lihegte, majd szépen elaludtunk.

Reggel a napfényére keltem, ahogyan besütött az ablakon. Mozdulni akartam, de valami megakadályozott. Oldalra pillantottam és megláttam Jiyongot, ahogyan békésen alszik még. Elmosolyodtam az arcán, és mikor eszembe jutott a tegnap este. Simogatni kezdtem a haját és arcát. Nyöszörgött párat majd kinyitotta a szemét.

- Jó reggelt édes. –köszöntem neki halkan.

- Neked is jó reggelt kicsim. A tegnapi este csodálatos volt. –ölelt át, miközben oldalt feküdtünk. Nem szóltunk csak néztük egymást.

- Nagyon régóta vártam erre napra. –mondta.

- El sem hiszem, hogy ma összeházasodunk. –sóhajtottam egy nagyot. Szerelmes csókot váltottunk, majd az ajtó kopogására rebbentünk szét.

- Gondoltam, hogy nem bírjátok ki egymás nélkül az estét. –jött be vidáman a nővérem.

- Hogy telt az estétek? –kérdezte Ji, miközben felültünk az ágyban.

- Szuperül, de most ki kell ráncigálnom innen a menyasszonyt.

35. Készülődés

- Ji, kezdesz megijeszteni.

- Jinah, hozzám jönnél feleségül? –kérdezte előttem térdelve.

Tágra nyíltak a szemeim. Megkérte a kezemet? Ez most komoly? Hirtelen semmit nem tudtam mondani, teljesen lefagytam.

- Úristen –nyögtem hirtelen.

- Csak egy szót mondj, kérlek!

- Igen, persze, hogy igen!

Könnyes szemekkel ugrottam a nyakába és szorosan öleltük egymást. Kimondhatatlanul boldog voltam. Felnéztem rá és az ő szemében is könnyek voltak.

- El sem hiszem –mondtam nehezen.

- Annyira boldog vagyok, erre készültem olyan régóta. Ezért voltam fura. Ideges voltam, hogy mit mondasz.

- Szerinted, mit mondanék? Komolyan megfordult a fejedben, hogy nemet mondok?

- Igen. –ismerte be halkan.

- Olyan buta vagyok. Szeretlek, mindennél jobban.

- Én is téged kicsim.

Otthon megkoronáztuk még az estét. Mindketten felettébb boldogak voltunk.

Tavaszra terveztük az esküvőnket. Az előtt kiadok egy kollekciót és utána visszavonulok egy időre.

Egy hónap van az esküvőig. Nagy a készülődés, a felhajtás. Ma Jivel voltam bent a YG-nél, éppen a stúdióban ültünk a többi fiúval.

- Jinah azonnal velem kell jönnöd! –rontott be Steven. - Kész a ruha. Fel kell próbálnod!

- Komolyan? Induljunk! –pattantam fel.

- Mi is látni akarjuk. –mondta Ji.

- Nem, nem lehet! Csak az esküvőn láthatjátok. –mondta Steven és kihúzott magával. Dobtam egy puszit nekik, majd izgatottan mentünk fel az emeletre.

Bent megláttam a próbababán egy mesebeli, hófehér ruhát. A szám is tátva maradt.

- Ohh Steven ez gyönyörű.

- Ne beszélj, azonnal próbáld fel!

- Mondj valamit, mert megőrülök! –fakadt ki belőle, míg nézegettem magam a tükörben.

- Csodaszép, gyönyörű. Tökéletes, pont ilyet akartam. Annyira köszönöm. –borultam a nyakába. Ő tervezte nekem az egészet, csak ezen ügyködött. Nem engedte, hogy eddig megnézzem. Az elején ez zavart, mert hát csak az én ruhám lesz, és mi van akkor, ha nem tetszik? De gyönyörű lett.

3 nap van az esküvőig. Kezdek ideges lenni, hogy minden a legnagyobb rendben legyen.

- Nyugodj meg, minden jól fog menni. –nyugtatgatott a nővérem, SeungHee.

- Tudom, de azért te is ideges voltál. –ő már két éve boldog házasságban él. Mindenben támogatjuk egymást, nagyon közeli a kapcsolatunk. Ők Japánban élnek, ezért keveset látjuk egymást. De ilyenkor minden percet együtt töltünk.

Holnap van az esküvőnk. Ma este a testvérem és pár barátnőm egy lánybúcsút tart nekem. Mikor elkészültem a nappaliban álltam és a telefonomat nézegettem, mikor két kar kígyózott át rajtam.

- Holnap örökre az enyém leszel édes. –búgta Ji a fülembe és nyomott egy csókot a nyakamra.

- Már most is a tied vagyok. –szembefordultam vele, majd egymás ajakira tapadtunk.

- Ezt bármikor tudjátok csinálni. Jinaht most elraboljuk, sziasztok! –rontott ránk a nővérem és elhúzott tőle. Mosolyogva néztem a többiekre. Ott voltak a fiúk, a barátnőim meg Teddy.

- Induljatok, mielőtt felfalják egymást. –mondta Top.

Gyorsan adtam még egy puszit a szájára, majd a lányok magukkal vittek.

34. Meglepetés

1 hónap telt el a legutóbbi vad éjszakánk óta. Ji kicsit fura azóta, mintha mindig izgulna valami miatt. Pedig semmi nagy koncert sincs a közelben.

- Ji, mi van veled? Olyan ideges vagy. –mondtam neki, miközben a kanapén pihentünk.

- Semmi kicsim, tényleg. –mosolygott és nyomott egy puszit a számra. Nem hittem neki, tudom, hogy van valami.

1 hét múlva hulla fáradtan estem haza. Mostanában késő estig a cégnél vagyok, és a kollekciómon dolgozok. 2 hét van a határidőig, mivel a Big Banges koncert miatt, halasztottam egy kicsit. Ahogy beértem a konyhába Ji boldogan jött felém.

- Szia édesem! Végre itthon vagy! –bújt hozzám.

- Szia! Mi ez a nagy boldogság?

- Semmi különös, csak vártalak. Miért, nem örülsz nekem? –biggyesztette le a száját.

- Dehogynem, imádlak. –csókoltam meg édesen.

- Holnap elvinnélek valahova este. –csillogott a szeme.

- Hova?

- Meglepetés. De ahhoz, 7-re itthon kell lenned!

- Megoldom, de mire készülsz? –kérdeztem kíváncsian.

- Majd meglátod édes. –ízlelgette megint az ajkaimat. Ezután elmentem lefürödni, bebújtam mellé és a mellkasán elaludtam. Reggel már nem volt mellettem csak egy cetlit találtam.

„Jó reggelt szerelmem! El ne felejtsd az estét. Itthon várlak, szeretlek!”

Ötletem sem volt, hogy mire készülhet, de nagyon kíváncsi voltam már miatta. A napom gyorsan eltelt és 5 órakor elindultam haza, hogy el tudjak készülni. Letusoltam, kivasaltam a hajamat, feltettem egy kis sminket. Kiválasztottam a tökéletes ruhát az alkalomra, egy kis estélyit. Nem volt túl komoly és hivatalos, hanem inkább elegáns és nőies.

Pontban hétkor csöngettek. Nem értettem, mert ha Jiyong lenne, akkor nem csöngetne.

- Jó estét kisasszony! Mr. Kwon küldött önért, kérem, jöjjön velem! –mondta egy öltönyös ember. Elindult, én bezártam az ajtót és mentem utána. Ahogy leértünk a ház elé, egy kocsi már ott várt. Kinyitotta az ajtót, én egy szó nélkül beültem a hátsó ülésre.

- Elnézést, de megmondaná hova megyünk? –kérdeztem, mikor elindultunk.

- Mr. Kwon megparancsolta, hogy ne mondjak semmit. Egyébként szólítson nyugodtan Darnelnek. –mondta kedvesen.

- Köszönöm. Annyit se mondhat, hogy mire számítsak?

- Nyugodjon meg, tetszeni fog önnek a hely.

Kb. 10 perc múlva meg is érkeztünk egy kis eldugott helyre. Kiszálltam, majd Darnel elindult én csak követtem. Hirtelen megállt, mögé néztem és megpillantottam Jiyongot.

- Végre ideértél. –mondta. Egyből magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

- Miért vagyunk itt?

- Mindent a maga idejében édesem. –indult el a kezemet fogva. –Gyönyörű vagy. –búgta a fülembe. Egy csodálatos épület tetejére mentünk, ahol egy megterített asztal fogadott minket.

- Még mindig nagy meglepetéseket tudsz okozni. –mondtam, miközben leültünk.

Nyugisan megvacsoráztunk, majd kiültünk egy padra. Mivel sötét volt, a gyönyörű, kivilágított város tárult elénk. Ölelkezve ütünk ott.

- Most már elmondanád, miért vagyunk itt? –kérdeztem tőle.

- Honnan veszed, hogy nem csak egy kis kellemes estét akartam? –kérdezte mosolyogva.

- Mert ismerlek. Azt mondtad Darnelnek, hogy nem árulhatja el a helyet, sem, hogy mire számítsak. Ebből lekövetkeztettem, hogy készülsz valamire.

- És nem tudod mire? –kérdezte ledöbbenve.

- Nem, Ji. Semmi ötletem sincsen.

- Itt az ideje, hogy megtudd…

33. Vadság

Egy hét telt el, ma van a show utolsó napja. Eddig nagyon ügyesek voltak a fiúk, bár mikor nem azok? Kint ugrálnak a fiúk a színpadon, lement az utolsó szám és most örvendeznek egyet a rajongókkal. Annyira jó nézni őket, hogy mennyire felszabadultak ilyenkor. Megérdemlik azt a tömérdek rajongót, igazi profik.

Most értek be az öltözőbe, mindenki gratulál nekik. Várok egy kicsit, majd utána mentem oda hozzájuk. Mindenkit megöleltem, a végére hagytam a szerelmemet.

- Gratulálok édes, fantasztikus voltál. –öleltem meg.

- Köszönöm kicsim. Nélküled nem ment volna.

- Dehogynem, ez a véredben van. –éhesen tapadtunk egymás ajkaira. Beletúrtam vizes hajába.

- Készülődj, fújd ki magad! Találkozunk a bulin. –mondtam neki a csók után. Magukra hagytam őket, hadd örüljenek a sikernek.

Egy óra múlva már a bulin voltunk. Nem egyszerre érkeztem a fiúkkal, kicsit késtem, míg teljesen elkészültem. Bent üdvözöltem mindenkit, majd felmentem a fiúk asztalához.

- Sziasztok! –köszöntem hangosan. Egy kisebb ujjongást kaptam, majd leültem közéjük. Mindenkinek felettébb jó kedve volt, meglátszott az ital hatása.

- Jinah, annyira jó, hogy itt vagy. –mondta nevetve a maknae.

- Édes, már hiányoztál. –bújt hozzám Jiyong, majd egyből az ajkaimra tapadt. Ki volt éhezve, ezt egyből megéreztem. A többiek csak tapsolni kezdtek körülöttünk.

- Hűtsd le magad, édes. Túlságosan is izgatott vagy. –súgtam neki kuncogva.

- Ne tudd meg, mennyire ki vagyok éhezve rád.

A buli további része istenien telt. Rengeteget táncoltunk, nevettünk és persze ittunk. Elég szépen állt a társaság a végére. Én is nevettem már mindenen. Olyan három óra körül jöttünk el Jivel és mentünk a szállodába. Ahogy a liftbe értünk hirtelen nekem esett. Neki nyomott a falnak és éhesen falni kezdte az ajkaimat. Fel sem fogtam mi történt, pár perccel később, mikor észhez tértem, eltoltam magamtól.

- Ji-Jiyong állj le! Itt nem szabad ezt csinálnunk. Meglátnak. –próbáltam leállítani.

- Nem érdekel ki lát meg, kívánlak. Most azonnal akarlak! –tért át nyakamra. Teljesen hozzám simult, ekkor éreztem meg mire is gondolt.

- Ennyire felizgultál? –kérdeztem nevetve- Legalább addig várj, amíg a szobába érünk. Addig tartsd kordában a sárkányodat!

- 10 másodpercet kapsz, aztán kiszabadul.

Megállt a lift, villámsebességgel nyitottam ki az ajtót. Rögtön betolt rajta, és a falnak nyomott. Itt már nyugodtan falhattuk egymást. Levettem róla az ingét, majd kicsatoltam az övét. Ő szó szerint széttépte rajtam a ruhát.

- Ugye tudod, hogy egy eredeti, tervezői darabot téptél szét? –kérdeztem lihegve.

- Nem érdekel, terveznek egy másikat.

Felkapott, a lábaimmal átfontam a csípőjét és így sétált be velem a hálóba. Lerakott az ágyra és mielőtt rám mászott volna, levette magáról a nadrágot. Befeküdt a lábam közé és a melleimet támadta meg. Lekapta rólam a melltartómat. A keze a lábam közé tévedt és ott kezdett el izgatni. Annyira ki voltunk éhezve, hogy nem kellett sok előjáték.

- Ji, kérlek. –mondtam ki nehezen. Egyből vette a lapot, ezért levette magáról az utolsó ruhadarabot, ahogyan rólam is. Visszafeküdt rám, egy szenvedélyes csókot adott, s közben belém hatolt. Belenyögtem a csókba, egyből gyors tempóba kezdett mozogni. Kicsit vadultunk, amit mindketten élveztünk.

- Ahh Jiyong –nyögtem hangosan a vége fele. Nem kellett sok és mindketten óriásit nyögtünk. Hatalmasat élveztünk, míg hangosan mondtam a nevét. Ő is nagyokat nyögött közben.

Lihegve esett rám. Magunkra húztam a takarót, és úgy, ahogy voltunk aludtunk el. Végig rajtam feküdt, de nem bántam. Jó volt őt érezni.

32. Mit hoz a jövő?

Nagyon romantikus volt a hely, ahol voltunk, meg az egész légkör. Nem igazán szoktunk ilyeneket csinálni, de ez most jólesett.

- Olyan jó itt ülni –mondtam a mellkasán.

- Szerintem is. Nagyon szeretlek Jinah, az életemnél is jobban.

- Én is téged Jiyong. –csókoltam meg érzékien.

Lomha táncot jártak ajkaink, közben a combomat simogatta. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Hosszú ideig nem váltunk el egymástól.

Szépen lassan sétáltunk vissza a kocsihoz, majd haza indultunk. Otthon szintén összebújva aludtunk el. Mondhatni kihasználtuk minden percet, amit együtt tölthettünk.

Másnap én korábban mentem be, mert be akartam fejezni a ruhákat. Egy hét van a showig, így az utolsó napokra már csak kis javításokat terveztem. Sikerült is megcsinálni mindent, délutánra hívtam be a fiúkat, hogy megnézzék és véleményt mondjanak.

Épp sorba raktam a szereléseket, mikor megérkeztek.

- Szia Jinah! –köszöntek hangosan.

- Sziasztok! Üljetek le, mindjárt készen vagyok. –mondtam, míg rakosgattam a darabokat.

- Rendben, kész! Akkor mindenkinek külön állványon vannak a ruhái, ugyanolyan sorrendben, ahogyan ott is viselni fogjátok. Szóljatok, ha gond van, vagy nem tetszik valami!

Engedtem oda őket, én addig kíváncsian vártam a reakciókra. Közben Steven is megérkezett és leült mellém. Jó pár perce nézegetik, de még mindig nem mondanak semmit.

- Fiúk, kérlek, mondjatok valami véleményt! –törtem meg a csendet.

- Nekem egyáltalán nem tetszik. –jelentette ki Daesung.

- Nekem se jönnek be. Valahogy nem a mi stílusunk. –fintorodott el Seungri is.

- Ugye csak vicceltek? –döbbentem le. Látszott rajtam, hogy összetörtem.

- Igen, csak viccelünk. –mondta ki végül Top.

- Mi van? –kérdeztem.

- Még szép, hogy tetszenek édes. Megbeszéltük előre, hogy becsapunk egy kicsit. Imádjuk őket. –jött oda Ji és egy csókot nyomott az ajkaimra.

- Olyan gonoszak vagytok. El sem hiszitek mennyire megijedtem.

- Isteniek Jinah, köszönjük szépen. –mondta Taeyang.

- Akkor megnyugodtam. –fújtam ki a levegőt. Beszélgettünk még egy kicsit, majd a fiúknak el kellett menniük. De előtte Ji elköszönt tőlem.

- Sajnálom, de ma nem tudok otthon lenni. Késő estig próbálni fogunk.

- Nem baj, megértem. A show az első, menj csak. –öleltem meg.

- Ígérem, hogy bepótoljuk az elhalasztott estéket. -tudtam mire gondol.
- Olyan kis telhetetlen vagy. -kuncogtam.
- Ha rólad van szó persze, hogy az vagyok. Váltottunk egy utolsó csókot, aztán ő is elment a többiek után. Steven zavarta meg a gondolataimat.

- Olyan édesek vagytok együtt. Annyira örülök, hogy így egymásra találtatok.

- Köszönjük, és én is nagyon örülök. A tökéletes ember számomra.

- Látszik, hogy neki is ezt jelented. Remélem, egy életen át kitartotok majd.

- Én is.

- Majd megtervezhetem az esküvői ruhádat? –kérdezte izgatottan.

- Hé, várjunk még azzal. Egyelőre csak együtt vagyunk, ne ugorjunk ekkorát a jövőben.

- Rendben, de tudom, hogy ez is el fog jönni.

Elgondolkoztam, amit Steven mondott. Igaza volt, tényleg egymásnak lettünk teremtve. Vajon ezt Jiyong is így gondolja? Esetleg gondolkozott már azon, hogy összekössük az életünket? Meglátjuk, mit hoz a jövő, egyelőre élvezem a jelent.

31. Nyilvánosan is

- Hogy érted, hogy együtt vagytok? –kérdezte idegesen YG.

Megfogtam Ji kezét, és mikor rám nézett, jeleztem neki, hogy ne mondja el.

- Lassan féléve, hogy Jinah a barátnőm. –folytatta.

- Jinah ez igaz? –nézett rám. Nem válaszoltam, Ji is rám pillantott. Megszorította a kezemet jelezve, hogy ne féljek.

- Igen, igaz. –mondtam ki végül. Ji csak mosolygott.

- Miért nem szóltatok eddig?

- Pont ezért, tudtam, hogy dühös lenne. De nem bírtam tovább, el kellett mondanom.

- Jiyong, te tényleg szereted? –kérdezte már nyugodt hangszínben.

- Igen, mindennél jobban. Nem tudok nélküle élni, teljes szívemből szeretem. –meghatódtam Ji szavain. Olyan nyíltan és természetesen mondta, nagyon jól esett.

- Jinah, te is szereted Jiyongot?

- Igen uram. Ji a mindenem, nem bírnám ki, ha elveszíteném. –Jiyong mosolyogva nézett rám.

- Látszik, hogy tényleg szerelmesek vagytok egymásba.

- Akkor nem választ szét minket? –kérdezte Ji.

- Nem. Attól nem kell félnem, hogy Jinah csak a pénzedet vagy a hírnevedet akarja, mivel elég híres tervező. Nincs szüksége egyikre sem.

- Köszönjük uram. –mondtam.

- Azért a médiának még ne jelentsétek be!

- Nem, dehogy. Elég, ha itt a YG-ben tudnak róla.

- Jól van. De legközelebb ne így kelljen megtudnom!

- Igenis.

Ahogy kiment, hatalmasat fújtattam. Megkönnyebbültem, hogy túlestünk ezen a beszélgetésen. Innentől könnyebb lesz minden.

- Szeretlek kicsim. –húzott magához Jiyong.

- Én is téged. –érzéki csókot váltottunk. Mindkettőnknek nagy kő esett le a szívéről.

Ő elment a próbaterembe, megbeszéltük, ha végzek én is lemegyek. Pár apróságot intéztem még el a ruhákon, aztán befejeztem. Mikor leértem, éppen próbáltak, ezért leültem a kanapéra és onnan figyeltem őket. Befejezték, majd észrevett, egyből hatalmas vigyor jelent meg az arcán. Odajött hozzám, felhúzott és erősen az ajkaimra tapadt. Kicsit meglepődtem, mert nem hittem volna, hogy ennyire nyíltan akarja közölni mindenkivel. Ezt észrevette és belekuncogott a csókba, majd elszakadt tőlem, és végig simított az arcomon.

- Akkor most már hivatalosan is együtt vagytok? –kérdezte Top.

- Igen, YG is tud róla. –mondta büszkén Jiyong.

- Gratulálunk nektek. –ölet meg Taeyang.

- Előre sajnállak Jinah. Hogy bírod elviselni? –mondta viccesen Seungri.

- Nem olyan kibírhatatlan. –bújtam Jihez.

Próbáltak még vagy egy óráig, majd mindenki hazament. A kocsinál Ji hirtelen megállított.

- Eljönnél velem valahova? –csillogott a szeme.

- Persze, de hova megyünk?

- Majd meglátod édes. –mondta izgatottan.

Nem tudtam mire készül, de belementem. Egy ideje sétáltunk már, mikor megérkeztünk egy kikötőféleséghez. Ott egy stéghez mentünk, majd Ji leült, engem meg az ölébe ültetett.

- Hol vagyunk? –kérdeztem.

- Ez egy csendes hely. Gahot szoktam idehozni, sétálni. Nem járnak sokan erre, ezért szeretem. Hogy tetszik?

- Gyönyörű. –mondtam, ahogy a lemenő Napot néztem.

- Nem szebb, mint te.

30. Mi lenne, ha....

Levettük a méreteket, megbeszéltünk pár dolgot, majd mindenki hazament.

- Megyünk együtt? –jött oda Ji.

- Nem lesz belőle gond? –kérdeztem félve.

- Miért lenne? Ha valaki rá kérdezz, majd azt mondjuk elmentünk anyagmintát nézni.

- Rendben, menjünk.

A kocsiban végig csöndben voltunk, tudtam, hogy a Fredes dolog bántja. Nem értettem miért csinálja ezt, mikor tudhatná, hogy nekem csak ő kell. Be fogom bizonyítani neki, hogy nincs szükség féltékenységre, teljesen felesleges.

Ahogy beértünk vadul az ajkára tapadtam, majd tolni kezdtem a hálóba, lelöktem az ágyra és ráültem a csípőjére. Láttam rajta, hogy tetszik neki.

- Felesleges féltékenynek lenned. Tudom, hogy zavart, amit láttál, de lényegtelen. Nekem csak te kellesz Ji, senki más. –mondtam mélyen a szemébe nézve.

- Tudom kicsim, sajnálom. Csak idegesít, hogy titkolni kell ezt az egészet, mikor boldogok vagyunk, miért nem mondhatjuk el?

- Még nincs itt az idő, várjunk még egy kicsit. –simítottam végig az arcán.

- Rendben. És nagyon szeretlek, senki más nem kell csak te. –ült fel hozzám.

Egy mély érzéki, szerelmes csókot váltottunk. Mindennél jobban szerettem ezt az embert, és ez mostanra teljesedett ki igazán.

- Én is szeretlek Jiyong.

Jó pár percig ültünk még az ágyon ölelkezve. Otthon elkezdtem a ruhákat tervezni, este fejeztem be. Kimentem inni egy csésze teát, pihenés gyanánt. Ji addig dalszövegeteket írt. Mélyen belemerült a papírokba, így nem vette észre, hogy bevittem neki is egy csésze teát.

- Idd meg édes, jót fog tenni. –tettem le a csészét, és hátulról öleltem át a mellkasát, a fejemet meg a vállára tettem.

- Köszönöm. –kortyolt bele.

- Mi lenne, ha mára befejeznénk, későn van. Gyere, menjünk aludni. –fogtam meg a kezét.

Nem ellenkezett, így bebújtunk az ágyba, fejemet a mellkasára tettem, és így aludtunk el.

Másnap reggel együtt mentünk be. Ő a stúdióba ment, én meg fel a tervezőterembe.

Nagyon jól álltunk a tervekkel, pár már el is készült. Egyszer csak két kar kígyózott át a derekamon.

- Olyan jó, hogy most itt dolgozol, így bármikor feljöhetek hozzád. –mormogta a fülembe.

- Azért ezt ne ennyire látványosan csináljuk, bárki bejöhet.

Szembefordított magával, majd így simult hozzám teljesen, közben a fenekemet simogatta.

- Most olyan jól esik veled lenni. –kezdett el kicsi puszikat adni a számra, amiből egy jó hosszú nyelvcsata lett. Féltem, hogy lebukunk, de annyira kívántam, hogy nem tudtam nemet mondani neki.

- Ji, mi lenne, ha mindig itt dolgoznék? –kérdeztem nevetve.

- Mindennap feljönnék, és letámadnálak.

Tért vissza az ajkaimra. Szorosan átfontam a kezemet a nyaka körül, ő a combomtól a derekamig simogatott.

- Hát itt meg mi folyik? –hallottunk egy hangot mögülünk. Ijedten rebbentünk szét, és megláttuk, hogy aki ránk tört, az nem más, mint YG.

- Semmi. –mondta Jiyong.

- Azért volt a nyelved a torkában? Nem hiszem el, hogy letámadtad! Jinah te, hogy hagyhattad ezt? Itt munka van, ti meg itt faljátok egymást?

- Uram én saj… -kezdtem bele, de Ji közbeszólt.

- Együtt vagyunk. –jelentette ki határozottan.

- Micsoda?

29. A feladat

- Persze, már megyek is.

Megijedtem ettől a telefontól, nem tudtam, miért hívnak be. Hamar odaértem, eléggé siettem. Egyből a nagy irodába mentem, de mikor beléptem váratlan meglepetés fogadott.

- Szia Jinah, ne haragudj, hogy csak így idehívtunk. –mondta YG.

- Nem semmi gond, de mi folyik itt? –kérdeztem összezavarodva. Bent volt a Big Bang, Steven meg YG. Jiyong mosolyogva nézett rám, bár még nem jelentettük be, hogy együtt vagyunk, ezért most is titkoltuk.

- Meg szeretnénk kérni téged, hogy segíts nekünk egy feladatban. –kezdte YG.

- Miben?

- A fiúknak nem sokára nagy koncert, és szeretnék, ha te terveznéd az összes ruhájukat. Persze vannak alapok, de a te ízlésed kell. Mit szólsz? –folytatta Steven.

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Nem értettem miért én? Steven is remek tervező, számtalan színpadi ruhát tervezett már.

- Miért én? –kérdeztem meg végül.

- Mert fantasztikus tervező vagy, és a csapat téged szeretne. –mondta Ji fülig érő mosollyal, és az utolsó két szót igen megnyomta. Szúrós szemekkel néztem rá, tudta mire gondolok.

- Szívesen vállalom, persze. –mondta ki végül.

- Remek, de ugye nincs útba a munkáddal? –kérdezte YG.

- Nem, vagyis lehet. De nem számít, a kollekciómat így csúsztatom ennyi. Nem gond, tényleg.

- Akkor ezt megbeszéltük, innentől te vagy a fiúkkal, meg persze Steven.

- Láthatnám a terveket? –fordultam Stevenhez.

- Persze menjünk az irodámba, rég voltál már ott.

- Az biztos.

Így mi és a fiúk átvonultunk a régi termembe. Steven átrendezte egy kicsit, amit nem bántam, hiszen már az övé. Eszembe jutottak a régi dolgok, milyen volt itt dolgozni.

- Nagyon szép lett. –mondtam neki, mikor beértünk.

- Köszönöm.

Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, Ji egyből magához húzott. Én nem bújtam hozzá, féltem, hogy meglát valaki, amit észre is vett.

- Itt mindenki tudja, hogy együtt vagyunk, nyugi. És nagyon hiányoztál.

- Reggel óta? –kérdeztem nevetve. Válaszul csak megcsókolt. A többiek csak kuncogtak körülöttünk, ezért eltoltam Jit magamtól.

- Kezdjünk neki. –mondtam végül.

A fiúk leültek a kanapéra, mi szembe velük foglaltunk helyet. Megmutatták az alapokat, amik nem voltak rosszak, de rengeteget kellett még rajtuk dolgozni. És két hetünk volt rá.

Egyszer csak Fred lépett be az ajtón, és mikor meglátott tágra nyíltak a szemei.

- Jinah?

- Szia, de rég láttalak. –öleltük meg egymást.

- Hogy-hogy itt vagy? Mi van veled? –áradtak belőle a kérdések.

- Segítek a fiúk koncert ruháit megtervezni. Megvagyok, dolgozok, tervezgetek. És veled?

- Jól vagyok, köszönöm. Kicsit unalmas itt nélküled, hiányzol. Mellesleg nagyon jól nézel ki.

Ránéztem Jiyongra, akin látszott, hogy mindjárt felrobban.

- Köszönöm, kedves vagy, de most dolgoznunk kell.

- Rendben, majd beszélünk még. További jó munkát, sziasztok! –majd elment. Visszaültem az asztalhoz, ahol Jiyong fortyogott magában.

- Nyugi. –fogtam meg a kezét.

- Nem tudok megnyugodni. A szemem láttára veszik el a barátnőmet.

- Jiyong nem kell félned, ő csak egy ismerős.

28. Büntetés

Milliónyi kis puszival lepte el az arcomat, majd egyre lentebb haladt. A hasamnál járt, mikor erősebben megszívta a bőrömet, mire felszisszentem. Csak kuncogott és folytatta, amit elkezdett. A hasam alján sokat elidőzött, közben a melleimet markolta. Csigalassúsággal húzta le a bugyimat, majd magáról az alsóját. A lábaimat kezdte el csókolgatni. Megéreztem édes leheletét a lábam között. Nagyokat sóhajtottam, ő pedig az érzékeny részemet kezdte el nyalogatni.

- Jiyonghhh –nyögtem, mikor a nyelve is bennem volt.

- Olyan finom vagy –mondta, majd egy szenvedélyes csókot adott.

- Ji kérlek, megőrülök.

- Legközelebb ne legyél rossz kislány. –mondta nevetve, és a beleharapott a nyakamba. Éreztem, hogy már ő is teljesen készen áll. Majd mikor nem bírta tovább végre belém hatolt. Szörnyen lassú tempóban kezdett mozogni, ami nem igen volt jó érzés.

- Kérlek, gyorsíts!

- Akkor nem fogod megtanulni a leckét.

- Ji ne csináld már.

Ugyanolyan tempóban mozgott. Pár perc múlva gyorsított egy kicsit, de nem vitte túlzásba. Eddig hang nélkül voltam, ami kezdte idegesíteni.

- Gyerünk Jinah, hallani akarom a hangodat.

- Amíg nem gyorsítasz, addig biztos nem fogod.

- De ez most az én büntetésem. –nézett a szemembe durcásan. Megráztam a fejemet, hogy akkor sem.

- Figyelj csak édes.

Hirtelen gyorsított fel, mire hátrahajtottam a fejemet és hümmögtem egyet. A nyakamat kezdte el csókolgatni, végre jó érzés volt. Egy kis idő után kezdtem érezni a végét, és egyre mélyebbeket lökött, de a tempót tartotta. Nem bírtam tovább, hatalmasat nyögtem.

- Ahh Jiyong ahh –tört fel belőlem.

- Végre, ez az kicsim. –lett egy önelégült mosoly a fején, és így folytatta. Innentől folyamatosan nyögdécseltem, míg el nem értük a csúcsot. Ali bírtam ki, hogy nem érhettem hozzá. Úgy végig karmoltam volna a hátán, és a tudat, hogy nem lehet, még jobban kikészített.

- Jihh igeen –kezdődött a gyönyör.

- Ahhh –nyögte ő is, mikor elélvezett. Rám esett, így lihegtünk percekig. Kikapcsolta a bilincset, de nem szállt le rólam. Simogattam a hátát, míg le nem nyugodtunk.

- Szeretlek Jiyong.

- Én is téged. –nézett fel rám, majd megcsókolt.

- De az ilyen tortúrákat hanyagoljuk.

- Nem tetszett? –kérdezte kuncogva.

- Majd megnézem te, hogy viselkednél? –néztem rá huncutul.

- Alig várom a következő büntetésedet. Mostantól minden egyes kis dologért, kitalálok valamit.

- Olyan rossz vagy. –nevettem el magam.

- De tudom, hogy tetszik. –mondta mosolyogva.

Nagy nehezen felkeltünk, én elmentem tusolni, majd mindketten munkába indultunk. Végre felszabadultan, boldogan csinálhattam a dolgaimat.

- Jó reggelt Jinah. A mai modellek már a tervezőterembe vannak. –köszöntött Amy.

- Köszönöm, akkor kezdjünk is neki.

Három hónapom van a kollekcióig. Egy másik stílusba akarok kezdeni, valami teljesen újat fogok felmutatni. Vannak ötleteim, de még nem a végleges.

Az irodámban ültem, mikor egy olyan ember hívott fel, akire nem számítottam volna.

- Szia Jinah! Betudnál jönni hozzánk?

27. Kitörés

- Kicsim mi a baj? –simogatta az arcomat Ji, ahogy még rajtam feküdt.

- Annyira sajnálom az egészet. Megértem a helyzetét, mert megcsaltam, és tudom, hogy fájt neki, nekem is. Nem az érdekelt, hogy megütött, hanem az, hogy miket mondott rólad. Szörnyű volt hallgatni, azt a sok hazugságot. Sajnálom, hogy az elmúlt napokban ilyen voltam. És, hogy nem mondtam el, de nem tudtam. Én sajnálom. –jött ki belőlem minden. A végére már beszélni sem tudtam a könnyektől.

- Szerelmem, senki sem hibáztat téged. Tudom, mit éreztél, én is nehezen adtam volna ki magamból. Ne foglalkozz azokkal, amiket az bunkó mondott. Nekem egy a lényeg, hogy te, mit gondolsz rólam. –mondta lágyan.

- Én nagyon szeretlek Ji. És kimondhatatlanul büszke vagyok rád, és sosem kellett a pénzed. Nem érdekel, hogy kivagy a színpadon. Ezt a Jiyongot szeretem, aki itt van velem.

- Tudom kicsim. Én is szeretlek. –csókolt meg szerelmesen. Annyira jó, hogy végre ki tudtam mondani ezeket. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem belülről. Ennek a kifakadás hatására, belesóhajtottam a csókba.

- Jobb édes? –törte meg a csókot.

- Igen, köszönöm. És tényleg sajnálom Ji.

- Már mondtam, hogy nincs, mit sajnálnod. Felejtsük el az egészet.

Bólintottam egyet, majd elhelyezkedtünk, ő hátulról ölelt, míg a karomat simogatta. Így próbáltunk elaludni. Mindennél jobban szeretem őt, soha nem engedném el. Szorosan összebújva aludtunk el. Most már minden olyan lesz, mint régen.

Lassan nyitottam ki a szememet reggel. A nap már erősen besütött az ablakon át. Mikor megszokta a szemem a fényt, észrevettem Jit mellettem, aki mosolyogva néz engem.

- Jó reggelt édes. –adott egy kis reggeli csókot az ajkaimra.

- Neked is. –fordultam át a hátamra, ő félig felettem könyökölt. Így néztük egymást hossz ideig. Jiyong az alsó ajkára harapott, és egy szenvedélyes csókkal illetett.

- Hogy érzed magad? -kérdezte.

- Jól, sokkal jobban.

- Hogy-hogy tegnap olyan hirtelen mondtad el?

- Ne tudom. Úgy érzetem, nem bírom tovább magamba tartani. –rántottam meg a vállamat.

- Biztos a kis akciónk miatt volt. –mosolygott kajánul.

- Lehet. –játszottam el, mintha nem tetszett volna.

- Nem volt jó? –kerekedett ki a szeme.

- Dehogynem. Isteni volt a tegnap. –csókoltam meg.

- Azt hittem nem élvezted. És szerintem is fantasztikus volt. Jó volt végre veled lenni.

- Sajnálom Ji, hogy ennyit kellett várnod.

- Ha még egyszer bocsánatot kérsz valamiért, komolyan csinálok valamit veled.

- Sajnálom. –mondtam játékosan.

- Te kis huncut. Akkor lássuk csak, mi lenne a legmegfelelőbb büntetés? –mondta kajánul, miközben rám mászott, és vadul megcsókolt. Őrülten faluk egymást, mint akik ezer éve nem voltak együtt. Pedig pár órája, hogy lefeküdtünk. Végigsimított a lábaimon, erre belesóhajtottam a csókba. A keze betévedt a a pólóm alá, és egy pillanat alatt lerántotta azt. Mivel csak az és egy bugyi volt rajtam, így gyorsan a lényeghez ért. Egyből a melleimet támadta meg. Rajta is csak egy boxer volt, így semmi dolgom nem volt.

- Ahh Jiyong –lihegtem, és a hajába túrtam.

Visszatért az ajkaimra, miközben valamit matatott a szekrényben. Annyira lefoglalt a csókja, hogy nem vettem észre, mit művel.

- Ji mit csinálsz? –törtem meg a csókot, mikor észrevettem, hogy kibilincselt az ágyhoz.

- Ez a Kwon Jiyong féle büntetés.

26. Túl kell esni rajta

Másnap reggel nagyon rosszul keltem. Hányingerem volt, fájt a fejem, rossz volt a közérzetem és lázam is volt. Kimentem a fürdőbe, és megláttam az arcomon a tegnapi ütések nyomát. Annyira nem látszódtak csak halvány foltok. Mire felébredtem Ji nem volt otthon, mert dolgoznia kellett. Megittam egy teát, lefeküdtem a nappaliba a TV elé, és napközben elnyomott az álom. Simogatásra keltem, és hogy valaki beszél hozzám.

- Kicsim, itthon vagyok. –simogatta Jiyong a hajamat. Csak nyöszörögtem egyet.

- Baj van? Nagyon ramatyul nézel ki.

- Nem igazán érzem jól magam. Egész nap ilyen voltam.

- Édes miért nem szóltál hamarabb? Hazajöttem volna.

- Nem akartalak zavarni, úgyis aludtam. –nyögtem egyet a rosszulléttől.

- Azonnal hívom az orvost. –jelentette ki határozottan.

- Nem Jiyong, kérlek ne. Holnapra jobban leszek.

Láttam, hogy nem tetszik neki, de beleegyezett. Persze másnap sem voltam jobban. Sőt, rosszabbul éreztem magam.

- Jinah, nem érdekel, mit mondasz. Máris hívok egy orvost, hogy jöjjön ki. –pattant fel rögtön.

Nem ellenkeztem, moccanni is alig tudtam. Semmi erőm nem volt. Megvizsgáltak, majd behívták Jit is és elmondta az orvos a bajomat.

- Önnek lelki eredetű baja van. Történt valami önnel mostanában, ami ezt kiválthatta?

- Igen, sajnos történt. –mondtam halkan. Ji megfogta a kezemet.

- Lehet napokig fog tartani, amíg nem nyugszik le önben a dolog. Felírok azért egy kis nyugtatót, ettől jobban fog tudni aludni. De a legjobb az lenne, ha kiadná magából az egészet. Szóljanak nyugodtan, ha bármi gond van. –Ji kikísérte az orvost, aztán visszajött hozzám.

- Annyira sajnálom Jinah, hogy ezt tette veled. Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem.

- Tudom Ji, de nem bírom még kiadni magamból. Sajnálom. –gördült le egy könnycsepp az arcomon.

- Semmi baj, ha készen állsz, meg fogod tenni. –befeküdt mellém és így simogatott.

Két nap múlva kicsit jobban voltam. Visszamentem dolgozni, mert nem egészséges, hogy egész nap otthon fekszek. Amúgy is rengeteg munkám volt. Ji nem örült neki, de nem tudott megállítani. Egy hét múlva még mindig ugyanolyan állapotban voltam. Még mindig nem adtam ki magamból a történteket. Éreztem, hogy belül már minden összegyülemlett, de kimondani nem tudtam. Azóta semmilyen közelebbi érintkezésünk nem volt Jiyonggal, néhány csókon kívül. Lassan túl kell lennem rajta, mert nem akarom még egyszer átélni a múltkorit. Ma este éppen együtt vacsorázunk a kanapén, miután befejeztük, ölelkezve ültünk még egy kicsit.

- Szeretlek Jinah, nagyon-nagyon. –puszilta meg a homlokomat.

- Én is téged.

Szenvedélyes csókban forrtunk össze. Éreztem mennyire vágyna a továbbiakra, és én is akartam. Elkezdtem lehúzni róla a pólót, mire hirtelen megállt.

- Biztosan ezt akarod? Tudok várni rád.

- Mindennél jobban akarom ezt. –kaján vigyor jelent meg az arcán, és újra a számnak esett.

Annyira kívántuk egymást, ezért nem időztünk sokat. Megszabadítottuk egymást a felesleges ruháinktól, és egyből bennem volt.

- Ahhh Jiyong –nyögtem egy hatalmasat, ahogy mozogni kezdett.

- Szeretlek Jinah –nyögte ő is.

Bólintottam egyet, mert az élvezettől beszélni nem tudtam. Mindketten hangosan nyögtünk egyfolytában. Pár lökéssel később hatalmasat élveztünk. Ahogy lenyugodtunk könnyek kezdtek folyni a szememből.

- Kicsim mi a baj?

25. Ütések

2 hete kezdtük újra Jiyonggal. Eddig minden a legjobban alakult. Nagyon szeretjük egymást, minden olyan, mint régen.

Ma éppen egy eldugottabb helyen voltunk, egy parkban. Általában kutyákat sétáltatnak erre, de most alig volt itt pár ember. Összebújva ültünk a fűben, és a vizet néztük.

- Annyira jó, hogy visszakaptalak. –törte meg a csendet.

- Én is örülök, hogy együtt lehetünk. –nyomtam egy puszit a kulcscsontjára.

Az ő lakásásra mentünk, és ott koronáztuk meg az estét. Most minden csodálatos volt, minden percét élveztem, amit vele tölthettem.

2 nap múlva egy buliba mentünk, amit az egyik ismerősünk rendezett. Nagyon jó volt a hangulat, a társaság. Elmentünk Jivel táncolni, mögém állt és szorosan fogta a csípőmet. Együtt mozogtunk a dallamra, közben az ő keze az oldalamat simogatta. Megfordultam, így egy szenvedélyes csókot váltottunk. Elmentem a bárhoz inni egyet, míg Jiyong a barátaival beszélgetett. Egyszer csak egy alak simult hozzám hátulról, és szorosan fogta a karomat.

- Látom édes, hogy jól el vagy a kis idol-ocskáddal. –búgta a fülembe.

- Mit csinálsz itt?

- Csak bulizgatok, ismerkedek. Láttalak titeket, gyere, beszéljük meg. –megfogott, majd a hátsókijárathoz kezdett vonszolni. Megijedtem tőle.

- Azonnal engedj el! –próbáltam szabadulni, de nem engedte.

Mikor kiértünk, neki nyomott a falnak, a kezei a fejem mellett voltak. Ördögien nézett engem.

- Hagyj békén! Tűnj innen! –estem kétségbe.

- Bébi ne csináld ezt! Szóval azzal a senkivel csaltál meg?

- Ne nevezd így!

- Tehát igen. Sosem bírtam a fejét, egy öntelt, egoista, beképzelt seggfej. Te nem az ilyeneket szereted.

- Ne merj ilyeneket mondani róla úgy, hogy nem is ismered! Egy kedves, figyelmes, törődő ember. Teli szeretettel. És pont te tudnád, hogy mi jön be nekem?

Egy hatalmas pofon csapta meg az arcomat. A helyét fogtam, a szemeim könnybe lábadtak. Később még egyet kaptam, csak most a másik oldalra. Már zokogtam.

- Nem hiszem el, hogy egy ilyen nyálgépért dobsz engem! Ugyanolyan lotyó vagy, mint voltál. A pénzéért nagyobbakat nyögsz alatta?

- Te utolsó dög, ne merj hozzá érni még egyszer! –üvöltötte Jiyong, majd egy hatalmasat ütött be neki. Én még mindig sírva álltam a falnál, lefagyva.

Később a kidobók is odajöttek majd elvitték WooSeungot. Ji egyből felém jött, és szorosan átölelt.

- Kicsim jól vagy? Mi történt?

- Meg….meg…megütött –zokogtam megállás nélkül.

- Annyira sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb, és nem tudtalak megvédeni. Gyere menjünk haza.

Az utat is végig sírtam. Nem tudtam feldolgozni, ami történt. Azt, hogy megütött, de legfőképp azt, hogy Jiyongot szidta. Szörnyű volt hallgatni, amiket mondott.

- Hallottam, mit mondott, és remélem te nem így gondolod.

- Hogy…hogy gondolhatsz ilyet? Szörnyű volt, amiket mondott. –szipogtam még mindig.

- Nagyon fáj az arcod? –próbált megsimogatni, de elhúztam a fejemet. –Nem baj, elfelejtjük ezt az egészet. -lehelt egy enyhe csókot az ajkaimra.

- Köszönöm Ji, szeretlek.

- Én is téged kicsim, mindennél jobban. Nem engedem, hogy többet bántson téged.

A mellkasán sírva aludtam el, míg simogatott. Hatalmas fájdalmat okozott nekem ez az este. Remélem hamar túl teszem magam rajta. De Jiyong mellett nyugodtabb vagyok.

24. Fél évet

Reggel hamarabb felkeltem, mint ő. Kimentem kávét csinálni, közben a múlt éjszaka történésein gondolkodtam. Nem vettem észre, hogy Jiyong is felébredt. Körbefonta a karjait rajtam, amire én ugrottam egyet.

- Tőlem ijedtél meg ennyire? –kérdezte kuncogva.

- Nem csak elmerültem a gondolataimba. –bújtam ki az öleléséből, és a kávémat kezdtem csinálni.

- Ugye nem bántad meg a tegnapit? –nézett rám kérdőn.

Nem válaszoltam csak lehajtottam a fejemet, és tovább folytattam a pakolást.

- Szóval megbántad. –mondta halkan. Megint nem feleltem, csináltam, amit eddig. Felállt, szembe fordított magával, neki nyomott a pultnak, hozzám simult és kényszerítette, hogy a szemébe nézzek, csalódást láttam benne.

- Miért? –kérdezte.

- Nem tudom, csak úgy érzem, hogy nem kellett volna.

- De igen! Fél éve vártam erre, hogy érezzelek, veled legyek. Félévet vártam rád.

- Jiyong nem kezdhetjük újra. –jelentettem ki.

- Miért nem? Egy indokot mondj! –fogta szorosabban a karomat, hogy ne tudjak elmenni.

- Én nem bízok benned. –mondtam a szemébe. Reméltem ezzel elküldöm.

- Nem hiszek neked. –mondta elhaló hangon.

- Pedig jobb lenne. Én nem hazudok neked. –céloztam a régi dolgokra.

- Még mindig ezzel jössz? Igen, tudom, hogy rosszat tettem, de ezerszer megbántam. És ne mondd, hogy nem bízol meg bennem, mert akkor nem töltöttél volna el velem egy csodálatos estét. –mondta közel az arcomhoz.

- Még is mit mondjak, hogy elmenj? –tört ki belőlem.

- Látod? Nem azért mondtad ezt, mert így érzel. Hanem azért, mert el akarsz lökni magadtól.

- Jiyong hagyjuk egymást. Én nem akarom veled újra kezdeni.

- Édesem kérlek. Szeretlek, mindig is szerettelek. Tudom, hogy érzel valamit irántam. Engedd, hogy bebizonyítsam neked, megváltoztam. Nem az vagyok, aki fél évvel ezelőtt megcsalt.

- Nem Jiyong. Nem ér annyit, hogy megint csalódjak.

- Nem csalódnál, esküszöm –vágott a szavamba.

- Akkor sem. Most elmegyek öltözni, addig te menj el innen kérlek.

Nem vártam meg, míg válaszol, azonnal a gardróbomhoz mentem, ami egy szobányi rész volt. Büszke voltam rá, a legféltettebb kincsem volt.

Remélem Jiyong felfogta mit mondtam, és tényleg kiszáll az életemből. Elkezdtem vetkőzni, közben kiválasztottam, mit veszek fel. Egy melltartóban és egy bugyiban álltam, mikor Ji rontott be hatalmas hévvel. Neki nyomott az asztalnak és vadul az ajkamra tapadt. Mikor felfogtam, mi is történik azonnal elszakadtam tőle.

- Még is mi a….

- Nem hagyom, hogy elmenj tőlem! –vágott a szavamba- Most nem!

Ismét az ajkaimra tapadt. Megtörtem, és hagytam neki. Szerettem ezt az embert, nem akartam elengedni, csak kellett egy kis löket.

- Szeretlek Jiyong. –mondtam, megtörve a csókot.

- Én is szeretlek Jinah, mindennél jobban.

Szorosan megöleltem, ő is hozzám bújt. Hosszú percekig nem engedtük el egymást.

- Akkor visszajössz hozzám?

- Nem is tudom. –mondtam mosolyogva, jelezve, hogy hallani akarom a kérdést.

- Jinah, lennél a tökéletes barátnőm?

- Igen Jiyong, örömmel.

Szenvedélyes és szerelmes csókot váltottunk, fél éve most először.

23. Erre vártam

- Mi? –kerekedett ki a szemem.

- Gyönyörű vagy. Nem tudom, hogy csináltad, mivel mindig is az voltál, de most elképesztő. –nézett végig rajtam. Láttam, hogy a szeme megáll a lábaimon. Egy nem túl hosszú mini ruha volt rajtam.

- Jiyong, te még mindig nem léptél túl?

- Azt hittem igen. De, ahogy ma megláttalak ez elmúlt. –jött közelebb.

- Nem, nem fogjuk elkezdeni azt, amit régen. –toltam el magamtól. Megfogta a kezemet és szorosan magához húzott.

- Akkor sem mondok le rólad.

- Jinah van pár dolog ami… ohh ne haragudjatok –jött be Amy.

- Nem semmi gond, csak beszélgettünk, de én megyek is. –ránéztem Jire, aki csak egy szomorú fejet vágott, és ott hagytam, megint.

Kellemesen telt az este további része. Mikor hazaértem, ledobtam a cipőmet, majd levágódtam a kanapéra. Néhány dolog felkavart belülről. Ahogy ott gondolkoztam csöngettek. Nem értettem, ki lehet az ilyen későn. Odamentem, kinyitottam, de megbántam.

- Te? –kérdeztem.

- Régen láttalak. –mondta mosolyogva, majd egy szó nélkül bejött a lakásomba. Lefagyva csuktam be ajtót, és ránéztem.

- Mit keresel itt?

- Téged.

- Nem volt elég érthető?

- És én? Mondtam, hogy nem mondok le rólad, és nem is fogok. –egyből a falnak nyomott és őrülten kezdte az ajkaimat falni. Nagy nehezen fordítottam el a fejemet.

- Én nem akarom ezt! Kérlek, menj el!

- Nem megyek el.

- Miért? –néztem rá.

- Mert szeretlek, és tudom, hogy te is érzel valamit irántam.

- Rosszul hiszed. –vágtam rá.

- Igen? Akkor csak figyelj. –azonnal a nyakamat támadta meg. Tudta, hogy imádom. Nehezen bírtam ki, hogy ne nyögjek. Nem akartam, hogy elbízza magát, pedig isteni érzés volt. Mikor végig nyalt a nyakamon, nem tudtam tovább türtőztetni magamat, felnyögtem.

- Ahh! –jött fel belőlem egy mélyből kitörő hang.

- Fél éve vártam erre a hangra. –mosolygott kajánul.

- Elég ebből! Kívánlak.

- Ne tudd meg én mennyire.

Őrülten estünk egymásnak. Nem érdekeltek a következmények, akartam. Betolt a hálóba, lefektetett az ágyra, rám feküdt, meg nem törve a csókot.

Egy pillanatra hagyta abba, amíg lekapta rólam a ruhámat, magáról meg az inget, meg a nadrágot. Újból visszatért az ajkaimra, közben megszabadított a melltartómtól. Elkezdtem levenni róla az alsóját, jelezve, hogy nem kell több előkészület. Egyből vette a lapot, felült, levette rólam a maradék ruhát, majd belém hatolt. Hangosan nyögtünk fel mindketten, olyan régóta vártunk erre.

Annyira ki voltunk éhezve egymásra, hogy úgy 10 perc után hatalmasat élveztünk.

- Ahh Jiyong. –nyögtem a végén.

Ő is nyögött pár mélyről jövőt, majd rám feküdt fáradtan.

- Hiányoztál édes. –mondta lihegve.

- Te is nekem.

Legurult rólam, magunkra húzta a takarót. Így nyomott el minket az álom, egymást ölelve.

22. Visszatérés

Hosszú ideig nem hagytuk abba. Annyira elgyengültem, nem volt erőm ellökni magamtól, csak hagytam, hogy azt tegye, amit akar. Végül egy sóhajjal váltunk el.

- Biztos vagyok benne, hogy nem felejtettél el. –suttogta közel az arcomhoz.

- Nem, nem felejtettelek el, mert nem tudlak. –néztem fel rá, ő is a szemembe nézett- De azt se tudom elfelejteni, amit tettél. Ezért nem szóltam neked. Le kell zárnunk, ez ennyi volt.

Bújtam ki az öleléséből, majd ott hagytam. Egyből hazamentem, nem akartam tovább ott lenni. Bizonyos szinten örültem, hogy találkoztunk, mert így meg tudtuk beszélni a dolgokat rendesen. Elmondtam mit érzek, ő is. Szomorú is vagyok, mert így feltéptük a sebeket, amik már begyógyultak. Nem baj, így tudom végleg elfelejteni őt.

Fél év múlva

- Amy, hozd kérlek a maradék ruhákat! –mondtam sietősen a segédemnek.

- Itt is vannak. Szükséged van még valamire?

- Nem köszönöm, menj nyugodtan. Holnap találkozunk. –öleltem meg, majd elment.

Fél év alatt megváltoztam egy kicsit. Teljesen feltörtem a nagy tervezők közé. Több kollekciót is a piacra dobtam, ami vevő volt a boltokban. Híres embereknek tervezhettem, elismertek a munkámban, az újságokban voltam. Mondhatom, hogy elértem, amit mindig is akartam. Kivéve egy dolgot, de arra nem gondolok. A külsőm is megváltozott. Világosabbra festettem a hajamat. Fogytam pár kilót, bár sosem voltam kövér. Most érzetem igazán jól magamat a bőrömben.

Holnap tartom a legújabb tavaszi kollekciómnak a bemutatóját. Izgulok, mert Steven is itt lesz, meg páran a régi csapatból. Azóta nem találkoztam velük, épp itt az ideje.

Másnap este, a színfalak mögött igazítok meg még néhány dolgot a modelleimen, majd kezdődik a show. Azóta ez a negyedik nagy kollekcióm, de ezután leállok egy kicsit. Eddig megállás nélkül dolgoztam, most vissza fogom magam. Legközelebb, majd csak tél végére tervezek nagy összeállítást.

Már az afterpartyn vagyok. Kezet fogtam pár emberrel, akik gratuláltak, majd meghallottam, a nevemet mögülem. A teraszról hallottam ismerős hangokat. Megfordultam és Steven mosolygós arcát láttam meg. Azonnal odasiettem és a nyakába ugrottam.

- Annyira jó téged látni. –mondtam.

- Én is örülök neked, nagyon hiányoztál.

Mikor elváltunk egymástól, akkor láttam meg a többieket, akik a társaságában voltak. Pár újonc, gondolom a segédei, meg persze a Big Bang.

Mindenkit megöleltem, nem akartam bunkó lenni. Beszélgetni kezdtünk, jó volt látni őket.

- Fantasztikus volt a bemutató, és az eddigi munkáid is lenyűgözőek. –mondta Yuri az egyik tanítvány. Úgy beszélt rólam, mintha valami isten lennénk. Jól esett, de fura volt.

- Köszönöm. –hajoltam meg- És mi újság veled? –kérdeztem mikor már csak Steven maradt.

- Semmi különös, próbálom tartani a helyedet.

- Biztos vagyok benne, hogy profin megoldod. Nem véletlenül választottalak téged.

Beszéltünk még úgy fél óráig, majd eljöttem. Sokan gratuláltak, majd hirtelen egy kéz húzott be az egyik kis terembe.

- Te meg mit csinálsz?

- Beszélni akartam veled egy nyugis helyen.

- Miről?

- Először is gratulálok, fantasztikus vagy. Másrészt csak, hogy mi van veled? Régen láttalak.

- Én is téged Jiyong. És köszönöm, örülök, hogy tetszett.

- Te még jobban tetszel.

21. Miért?

Reggel először a YG-hez mentem, hogy azzal végezzek. Szerencsére nem találkoztam a fiúkkal, mivel tegnap jöttek haza Japánból, így nem hiszem, hogy ma bent lennének.  Elintéztem a maradék dolgaimat, majd utoljára tartottam egy kis beszédet a stylistoknak és a gyakornokoknak.

Pár könnycseppel búcsúztunk el egymástól. Stevent neveztem ki a helyemre, mert tudtam, hogy ő a legmegfelelőbb erre a posztra. Egy utolsó pillantást vetettem az irodámra, közben Steven halkan osont mögém és tette a vállamra a kezét.

- Annyira rossz lesz nélküled. –mondta, miközben a fejét az én fejemnek hajtotta.

- Nagyon fogsz hiányozni, de tudom, hogy boldogulni fogsz. Köszönök mindent neked, vigyázz az irodámra. Nagyon szeretlek Steven. –öleltem meg könnyes szemmel.

- Te is nekem életem. Remélem, tényleg boldog leszel, és ez tényleg egy hatalmas ajándék. Becsüld meg, és törj fel a tervezők közé. Biztos vagyok benne, hogy neked sikerülni fog. Én is szeretlek kicsim. –mondta lányosan.

Karöltve kísért le a bejárathoz, majd végleg elhagytam a helyet. Beültem a kocsimba, és elindultam az új munkahelyemre. Körbevezettek, minden gyönyörű és káprázatos. Miután megmutatták az irodámat, berendezgettem. Ez sokkal nagyobb volt, mint az előző, imádtam ezt a helyet.

Két hete dolgozok ott. Rengeteg a feladat, de megbirkózok vele. Ma este egy kisebb estélyre vagyunk hivatalosak. Én és Gabriel megyünk oda. Pár híresség lesz ott, meg persze Szöul nagy, befolyásos emberei. Az alkalomhoz illően öltöztem fel, majd együtt indultunk el.

Nagyon kellemes itt a légkör. Jó pár emberrel beszéltem már, iszogattunk.

Kimentem a mosdóba megigazítani a sminkemet. Mikor indultam vissza, egy ismerős hangot hallottam magam mögül. Egy percre a vér is megfagyott bennem.

- Végre láthatlak. –mondta.

- Én nem vártam erre.

- Tehát még mindig haragszol. Ezt megértem. Nem tudom elégszer elmondani, mennyire sajnálom.

- Kérlek, ne feszegessük tovább a múltat. Két hónapja volt, én lezártam a részemről.

- Én nem.

- Az a te dolgod. –beszéltem neki még mindig háttal.

- Legalább nézz rám, ennyit kérek. –lassan megfordultam, és meglepődve láttam, hogy pár centire áll tőlem. Hosszasan néztük egymást.

- Gyönyörű vagy. –mondta mosolyogva.

- Köszönöm, de most mennem kell. –indultam el.

- Miért mentél el szó nélkül? –kérdezte elhaló hangon.

- Mi? –fordultam meg megint.

- Miután hazajöttem Japánból felmentem az irodádba, de már Stevené volt. Ott tudtam meg, hogy elmentél egy másik céghez. Miért? Miért nem szóltál?

- Nem találtam lényegesnek, ha szólok. És akkor te lettél volna az utolsó ember, akivel beszélni akartam.

- Ennyit sem jelentek neked? –kérdezte és a szeme könnyes lett. Nem válaszoltam csak lehajtottam a fejemet. Nem akartam még több fájdalmat okozni neki.

- Tudom, hogy hibáztam, hogy becsaptalak. Megbántam, szavakkal nem tudom elmondani, mennyire sajnálom, és hogy mennyire szeretlek, és fáj, hogy elveszítettelek.

- Nekem is fájt, hidd el. –néztem mélyen a szemébe.

- Miért cseréltél számot? Miért löktél el magadtól? És ne mondd azt, hogy elfelejtettél, mert tudom, hogy nem.

Határozott mozdulattal tapadt az ajkaimra. Könnyek folytak a szememből. Hiányzott a csókja.

20. Egy új kezdet

1 hét telt el azóta. Eleinte milliószor hívott Jiyong, üzenetekkel bombázott. Meguntam három nap után ezért lecseréltem a számomat. Azóta nem érkezett semmi hír felőle.

Ugyanúgy éltem napjaimat, de mindent kedvtelenül csináltam. Két hónappal ezelőtt volt egy csodálatos barátom és egy még csodálatosabb szeretőm. Aztán a kavarásból szerelem lett, vagyis azt hittem. És annak is vége lett. Egy a gond, hogy a munkahelyemen bármikor összefuthatok vele. Szerencsére eddig elkerültük egymást, de ez nem lesz mindig így.

Két nap múlva éppen az egyik szöuli nagy raktárban voltam. Ruhákat válogattam, kerestem, egy új kollekciót terveztem. Mikor jöttem el, megcsörrent a telefonom.

- Jó napot, Kim Min Jinah-val beszélek? –szólt bele egy kedves női hang.

- Igen, én vagyok az. Ön kicsoda?

- Gabriel Wrong vagyok. A PYS divatcég vezetője. Régóta figyelem a munkáját, és lenyűgözött a múltkori kollekciója.

- Komolyan? Köszönöm.

- Mit szólna egy találkozóhoz? Szeretnék önnel megbeszélni néhány dolgot.

- Rendben, nagyon örülnék, ha találkoznánk. –mondtam ledöbbenve.

- Nagyszerű! Akkor holnap 9 órára be tudna jönni a vállalatunkhoz? Elküldöm a címet.

- Persze. Nagyon várom már.

- Én még jobban. Köszönöm, akkor holnap.

- Holnap. Viszlát.

Fújtam egy hatalmasat, és egy igazi, szívből jövő mosollyal hagytam el a helyet. Most először jelent meg mosoly az arcomon.

Másnap boldogan mentem el a találkozóra. Gyönyörű épület volt, hatalmas, minden egyes része a divatról szólt.

- Akkor szeretnénk, ha hozzánk szerződtetne. –mondta kedvesen Gabriel a beszélgetésünk végén.

- Ez fantasztikus, el sem hiszem.

- Persze, először beszélje meg nyugodtan a főnökével. Utána szóljon, majd a döntéséről!

- Rendben. Még ma beszélek vele, és szólok önnek.

Felálltam, kezet ráztunk.

- Köszönöm a felajánlást. Nagyon boldoggá tett. -mondtam.

- Ugyan, én lennék boldog, ha nálam dolgozna.

Mikor eljöttem onnan, egyből YG-hez mentem. Fent volt az irodájába, ezért habozás nélkül mentem be hozzá. Elmeséltem neki az egészet, és hogy még ma döntenem kell.

- Hát Jinah, ez egy nagyszerű ajánlat. Egy kérdésem lenne. Szeretnél ott dolgozni?

- Igen, nagyon is. Most kezdek egy új kollekcióba, és onnan nagyobb sikert tudnék elérni.

- Nem örülök neki, mivel fantasztikus tervező vagy, és nagyon szeretünk itt. De te tudod mi a legjobb neked. Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor én elengedlek.

- Köszönöm uram. Nagyon szerettem itt dolgozni, és ezután is boldogan segítek bármiben, csak szóljanak.

- Úgy lesz.

Felálltunk, váltottunk egy ölelést. Ezután elmentem az irodámba összeszedni a cuccaimat, közben YG elintézte a papírjaimat. Szóltam Gabrielnek, hogy örömmel fogadom el a felkérést. Holnaptól már a PYS divatrészlegének leszek a vezetője. Miután összepakoltam az összes cuccomat, megálltam az ajtóban és csak néztem az üres irodát. Nagyon fog hiányozni ez a hely, de tudom, hogy jól döntöttem. Így tudok a legjobban a divattal foglalkozni, ami az életem.

Holnap visszajövök még pár dologért, és aztán lezártnak tekintem ezt a dolgot. Végre elkezdtem egy új életet, teljes boldogsággal.

19. Akkor én, most engem

Levetettem magamat az ágyra, a fejemet a párnába nyomtam, hogy ne hallatszódjon a sírásom. Megállás nélkül zokogtam. Nem hiszem el, hogy megcsalt. Miért? Ő akarta annyira, hogy együtt legyünk, akkor miért csinálja ezt?

- Jinah, kérlek, nyisd ki az ajtót! –kérlelt kintről. Nem válaszoltam neki, nem akartam látni.

- Beszéljük meg! Kérlek, én annyira sajnálom! –hallottam, hogy sírni kezd.

Közben bent felöltöztem, és annyira összeszedtem magam, hogy el tudjak menni innen. Kinyitottam az ajtót, nem néztem rá. Egyenes a bejárathoz mentem.

- Jinah, ne menj el! –jött utánam, megfogta a kezemet, de kitéptem a szorításából. Már épp nyitni akartam az ajtót, mikor átnyúlt felettem és becsukta. Hátulról ölelt meg, de azonnal kijöttem a karjaiból.

- Ne érj hozzám! –fordultam szembe vele. A szemei vörösek voltak a sírástól. De ebben a helyzetben, nem tudtam sajnálni.

- Kérlek hallgass meg! –tett egy lépést felém.

- Ne gyere közelebb! –hirtelen megállt. –Minek hallgassalak meg? Hogy még több fájdalmat okozz nekem?

Nem bírtam tovább, újra sírni kezdtem. Elkaptam a fejemet róla, teljesen elgyengültem.

- Hadd magyarázzam el! –nem válaszoltam ezért folytatta. –Viszonyom van egy nővel! –ismerte be. Kínomban nevettem egyet.

- Van? Örülök, hogy nem múlt időben mondtad.

- Nem volt! –javította ki magát.

- Nem hiszem el Jiyong! Nem elég, hogy átvertél, de még most is képes vagy hazudni?

- Nem hazudok, esküszöm.

- Miért? Ezt magyarázd már el nekem! –néztem rá könnyes szemekkel.

- Mert az elmúlt egy hónapban alig voltál itthon. Szinte nem is találkoztunk, és én feszült voltam, és…

- És kellett valami, amin levezesd? Ezért csaltál egy kurvával? –kezdtem el kiabálni.

- Sajnálom. –mondta elhaló hangon.

- Sajnálod? Hallod, mit mondasz? Mióta van ez a kis viszonyod?

Nem felelt csak lehajtotta a fejét.

- Az igazat mondd Jiyong? Mióta csalsz?

- 3 hete. –ismert be. Tágra nyílt a szemem.

- Szóval egy hetet bírtál ki! És ahelyett, hogy elmondtad volna, nem láttál jobb megoldást, minthogy felbérelj egy prostit? –fakadt ki belőlem.

- Én annyira sajnálom tényleg! Jinah szeretlek.

- Hogy lehetsz ekkora szemét, hogy még ezek után azt mondod, szeretsz? –kérdeztem halkan.

- Én tényleg szeretlek, csak elgyengültem egy pillanatra.

- Elgyengültél? Mint én anno. –megrázta a fejét.

Nem bírtam tovább folytatni ezt a beszélgetést. Elindultam az ajtó felé.

- Jinah, kérlek ne… -kezdett el megint sírni.

- Tudod mi a vicces? –álltam meg az ajtóban egy pillanatra, és néztem vissza rá.

- Nem.

- Emlékszel a régebbi veszekedésünkre? –bólintott egyet –akkor azt mondtad, WooSeung nem lehet a szerelmem, mert megcsaltam. Tiltakoztam ellene, mert én tényleg szerettem őt. Azt mondtad, voltál már szerelmes, hogy szerettél valakit, és sosem csaltad volna meg. –láttam az arcán, hogy tudja, mire gondolok –ebből is látszik, hogy hazudsz. Szeretsz? Akkor nem csaltál volna meg.

Hangosan csaptam be magam mögött az ajtót. Most értettem meg WooSeung helyzetét. Akkor én csaltam, most engem csalnak. Hatalmas lyukkal a szívembe jöttem el onnan.

18. Hol van?

Egy hét telt el, azóta. Holnap lesz a nagy nap, amire olyan régóta várok. Azóta kicsit megváltozott Jiyong. Nem tudom, mi lehet vele, de fura. Megvárom, míg vége a bemutatónak, aztán beszélek vele.

Másnap már a helyszínen voltam és a maradék dolgokat intéztem. A díszítés megvan, vendégek rendben, modellek a helyükön, gondolkoztam magamba.

- Üdv főnök! –lépett ki mögülem Seungri, majd a többi fiú, kivéve Jiyongot.

- Sziasztok! Jiyong hol van?

- Azt mondta van még egy kis dolga, de aztán jön. –magyarázta Top.

- Rendben, akkor foglaljátok el a helyeteket, nekem még el kell intéznem egy csomó dolgot. Jó szórakozást! –mondtam kedvesen. Ezzel elmentek, én meg elindultam egy nyugisabb helyre telefonálni. Hosszan csöngött ki, azt hittem nem veszi fel, de az utolsó pillanatba beleszólt.

- Szia Jinah. –lihegte Jiyong.

- Szia édes, hol vagy? Mindjárt kezdődik.

- Tudom, rohanok, csak…közbe jött valami.

- Miért lihegsz ennyire?

- Épp rohanok a kocsimhoz, nem sokára ott vagyok.

- Rendben. Szia!

- Szia kicsim.

Nagyon nem tetszett ez a beszélgetés, de most milliónyi dologra kellett figyelnem.

Elkezdődött a bemutató. A modelleim fele már lement, és eddig minden rendben van. Az utolsó felvonulás, amit én zártam. Mikor kiértem hatalmas taps fogadott. Nagyon jó érzés volt. Megpillantottam a fiúkat, Ji is köztük volt. Kicsit megnyugodtam, hogy ideért időben. Utána egy kisebb buli volt. Mindenki gratulált, ittunk a sikerre.

Nagyon elfáradtam, ezért, ahogy hazamentem elaludtam. Ami meglepett, hogy Ji nem volt itthon. Már a buli végén sem láttam, és el sem köszönt. Mindegy holnap megbeszélek vele mindent.

Reggel, mikor felkeltem ő már fent volt, és épp kávét főzött.

- Jó reggelt édes. –köszöntem neki álmosan.

- Neked is. Fantasztikus volt a bemutató, isteni voltál. –húzott magához szorosan. Megint úgy viselkedett, mint régen. Lehet, hogy tényleg beképzeltem az eddigieket.

- Hova tűntél el este?

- Be kellett mennem a stúdióba. Ne haragudj, hogy nem szóltam, sürgős volt.

- Rendben, semmi gond.

- Megyek, letusolok. –nyomott egy puszit a számra, majd elment.

Leültem kávézni és gondolkozni. Valami nincs rendben. Vagy a fáradság miatt nem veszem észre a dolgokat, vagy tényleg nincsen semmi.

Jiyong még mindig a fürdőben volt, mikor megcsörrent a telefonja. Ismeretlen szám hívta, és mivel vettük már fel egymásnak a telefont, ezért most is felvettem.

- Szia bébi, ráérsz ma? Délelőtt gyere el hozzám, úgyis tudod a lakást. –kérdezte egy női hang.

Azonnal kinyomtam a telefont, és a szememből potyogni kezdtek a könnyek. Ekkor jött ki Jiyong a fürdőből, de mikor meglátott ledermedt.

- Mi a baj kicsim? –kérdezte kíváncsian.

- A lotyódat kérdezd! –mondtam dühösen.

Erre nem válaszolt semmit. Tudta, hogy mire gondolok.

- Jinah, én….

- Ne beszélj! Már vár téged. A végén nagy lesz az órabére. –mondtam cinikusan, majd berohantam a hálóba és bezártam az ajtót.