44. Final

4 nap múlva mehettünk haza. Szerencsére a picik jól voltak, egészségesek. Minden percemet velük töltöm, míg Jiyong dolgozik. Egyik este a kicsik elaludtak, így én is lepihentem a kanapéra. Amiből az lett, hogy elaludtam. Simogatásra keltem fel.

- Szia édesem, hogy vagy? –kérdezte Ji, miután egy puszit nyomott a számra.

- Jól, csak kifárasztanak. –nevettem. Ekkor meghallottuk, hogy felébredtek. Fel akartam állni, de Jiyong visszanyomott.

- Pihenjél, majd én megcsinálom. –mosolygott angyalian és elment. Halkan utána osontam és onnan figyeltem őket.

- Szia! Itt van apa. –vette ki SonHa-t a kiságyból, mert JaeHo még aludt. –Hogy van az én kis drágám? Jót aludtál? –puszilta meg a fejét. A vállára hajtotta SonHa fejét és próbálta visszaaltatni. Közben dúdolni kezdett. Mikor észrevette, hogy a pici lányunk elaludt a vállán, óvatosan visszatette, megpuszilta és fentről nézte őket. Lassan mögé sétáltam és átöleltem hátulról a derekát. Maga mellé húzott és így néztük, ahogyan alszanak.

- Olyan gyönyörűek. –mondtam suttogva.

- Pont, mint te. –nézett rám, majd én is így tettem. Édes csókban forrtunk össze. Halkan kijöttünk, hogy tudjanak aludni.

Ji kint a falnak nyomott és újból ajkaimat támadta meg. Kuncogni kezdtem, mert tudtam mit akar. Hetek óta nem voltunk együtt, minden időnket elveszik az ikrek.

- Nagyon kívánlak Jinah. –suttogta a számba.

- Én is téged Ji.

Lassan tolni kezdett a hálóba, de a csókot nem szakítottuk meg. Teljes testével rám feküdt és így folytattuk. Levettük egymásról a fölsőket, végig simítottam a hátán, mire belenyögött a csókba. Nem siettük el a dolgokat, kihasználtuk, hogy együtt lehetünk.

- Jöhet a következő apróság? –törte meg a csókot hirtelen, és nézett kíváncsian a szemembe.

- Máris? Nem szeretnél várni egy kicsit?

- Jó, várok holnapig. –mosolygott kajánul.

- Ji, legalább nekem adj egy kis pihenőt. Nem neked kell kihordani.

- Rendben. Most viszont kiélvezem, hogy az enyém vagy. –tért vissza az ajkaimra.

Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt, ami után egymás karjaiban aludtunk el. Mindennél jobban szeretem, ahogyan az ikreket is. Egy csodálatos családot kaptam. Ki hitte volna, hogy egy kis kalandból egy életen át tartó szerelem lesz?

Most viszont várom az új kalandokat, velük együtt.

43. Leírhatatlan érzés

Téged egyből a szülőszobára toltak. Míg elő készítették a dolgokat, a többiek kint idegeskedtek. Ahogy megérkezett Ji mindenki felállt.

- Hol van Jinah? Mi történik? –kérdezte idegesen.

- Nyugodj meg, most vitték be. –csitítgatta SeungHee.

- Önök a hozzátartozók? –kérdezte egy nővér.

- Igen. –bólintott mindenki.

- Bejön valaki a kismamához?

- SeungHee, te menj be! –mondta Jiyong.

- Biztosan?

- Igen, tudom, hogy ő is így szeretné. Neki most rád van szüksége.

- De az egész életében rád. –megölelték egymást, majd SeungHee bement a nővérrel.

Egy órája tart a szülés és eddig semmi fejlemény. Jiyong egyre idegesebb, össze-vissza járkál a folyosón.

- Hyung, nyugodj meg! Minden rendben van. –mondta lágyan Taeyang.

- Mi van, ha lesz valami? Ha valami bajuk esik?

- Miért csak a rossz dolgokra gondolsz? Nem sokára megszületik a fiad meg a lányod, neked ezzel kell foglalkoznod. Semmi baj nem lesz! –mondta határozottan Top, ami hatására megnyugodott és leült. Igaza volt Tabinak, hamarosan megszületnek az ikrei.

Másfél óra múlva egy orvos jött ki egy nővérrel.

- Elnézést, mi történik? Hogy vannak? –támadta le őket Ji.

- Ön az apuka? –bólintott egyet- Minden a legjobban megy. Hamarosan elviszik az anyukát az egyik szobába és bemehetnek hozzájuk.

- És a picik? Velük mi van?

- Most viszik el őket megvizsgálni. Ha minden rendben lesz, őket is beviszik majd.

Hatalmasat fújtak, hogy a nehezén túl vannak. 20 perc múlva SeungHee jött ki mosolyogva.

- Gyertek, bemehetünk Jinah-hoz. –indult el, mire mindenki szó nélkül követte. Mikor beértek Jinah aludt. Ji leült mellé a többiek kicsit hátrébb álltak.

- Nem sokára felébred. –mondta SeungHee.

- Szegény, biztos fáradt. –simogatta a kezét Jiyong. Pár perc múlva fel is ébredt a kismama.

- Kicsim, jól vagy? –kérdezte tőlem Ji.

- Igen, persze. Eléggé fáradtnak érzem magam, de minden rendben.

- Hát, nem lehetett könnyű ikreket világra hozni. –mosolygott Seungri. Ekkor jött be az orvos.

- Jó napot mindenkinek. Hogy van az anyuka?

- Jól. –bólogattam. Alig vártam, hogy lássam az ikreket.

- Remekül csinálta. Nem igen volt még ilyen gyors szülés ikreknél. –mondta elismerően.

- A picik, hogy vannak? –kérdeztem.

- Mindent rendben találtunk. Nem sokára behozzák őket a nővérek.

- Köszönjük doktor úr. –hajolt meg Jiyong. Nem is vártunk sokat, mikor bejött két nővér, két kicsi csomaggal. Egyből elmosolyogtunk Jivel és persze mindenki a szobában. Könnyek szöktek a szemembe, rápillantottam Jiyongra és az ő szeme is könnyes volt.

- Parancsoljanak. Gratulálunk hozzájuk, teljesen egészségesek. –mosolyogtak a nővérek.

Az én kezembe adták a lányunkat, Jiyongéba a fiúnkat. Boldogan néztük őket, ahogyan aludtak a kis pokrócban.

- Szia kicsi SonHa –mondta a lányunknak- és kicsi JaeHo –a fiúnknak.

- Olyan gyönyörűek. –mondtam fülig érő mosollyal.

- SonHa olyan gyönyörű, mint te. –nézett rám.

- JaeHo olyan elképesztő, mint te. –néztem én is rá. Édes csókot váltottunk.

A picik kinyitották a szemüket és minket nézegettek. Leírhatatlan érzés volt.

42. Kezdődik

Egy hét telt el azóta, hogy Jiék hazaértek. Ma éppen hozzájuk megyek be a stúdióba, de ő nem tud róla. Unatkoztam egyedül itthon, ezért döntöttem úgy, hogy meglepem őket.

Délelőtt már ott is voltam, majd felmentem hozzájuk.

- Kopp-kopp. –köszöntem, mikor beértem. A Big Bang volt ott Teddyvel.

- Jinah, de jó téged látni. –ölelt meg maknae.

- Szia! Hogy-hogy itt vagy? –nyomott egy puszit a számra Jiyong.

- Unatkoztam otthon, ezért gondoltam benézek.

- Hogy van a kismama? –kérdezte mosolyogva Teddy. Mi ketten a kanapén ültünk. Mellém telepedett Seungri, Ji mellé Daesung, a többiek meg előttünk voltak.

- Jól, köszönöm.

- Nem készítenek ki a picik?

- Dehogy. Bár mostanában elég sokat mozognak.

- Biztos ki akarnak már bújni. –nevetett Daesung.

- Hamarosan. –mondtam sóhajtva.

- Mikorra vagy kiírva?

- Jövő hét szerdára.

- Hogy-hogy nem feküdtél még be? Vagy mikor kell?

- Ji azt akarta már most menjek be, de nem engedtem. Nem tudnék bent, mit csinálni.

Sok mindenről beszélgettünk még ezután. Egyszer hirtelen a hasamhoz kaptam.

- Kicsim jól vagy? Mi történt? –ijedt meg Jiyong.

- Nyugi jól vagyok. Csak rugdosós kedvükben vannak.

- Megfoghatom? –kérdezte Seungri kíváncsian.

- Persze. Gyere, tedd ide a kezedet! –fogtam meg, és megmutattam, hol érzi a legjobban a rúgást. Pár pillanatot vártunk, mikor gyorsan elkapta a kezét.

- Hogy bírod ezt egész nap? Nagyon erőseket rúgnak. –kuncogni kezdtem a reakcióján.

- Mert tökéletes anyuci. –húzott oda magához Jiyong.

Pár óra múlva haza indultam, mert elfáradtam. Ez a legrosszabb, hogy nagyon hamar fáradok. Minden energiámat leszívják a picik.

Másnap Jinek megbeszélése volt. Átjöttek a fiúk, Amy, meg a nővérem, hogy boldogítsanak.

Jót elbeszélgettünk, mikor kezdtem egyre rosszabbul lenni. Nem szóltam, mert nem akartam, hogy aggódjanak vagy, hogy mindenki velem foglalkozzon.

Kimentem a mosdóba és miután végeztem a dolgommal éreztem, hogy valami nincs rendben. Ekkor eszméltem fel, hogy elfolyt a magzatvizem. Gyorsan felöltöztem és lihegve mentem ki a többiekhez. SungHee azonnal felém rohant, a többiek követték.

- Úristen húgi, mi a baj? –fogta meg a kezem.

- Itt..itt az idő. –nyögtem ki nehezen, mert iszonyatosan fájt a hasam.

- Mi? Úgy érted… -kérdezte elhaló hangon Tabi.

- Jesszusom, ma kibújik a kicsi sárkány és a kicsi tervező! –örvendezett a nővérem.

- Kérlek, menjünk kórházba. –lihegtem.

- Igen gyerünk! Fiúk hozzátok a cuccát, mi segítünk neki lemenni a kocsihoz. –mondta Amy.

- Én elmegyek Jiyongért. Jinahnak is jó lenne, ha most vele lehetne. –mondta Taeyang. Válaszul csak bólogattam, mivel beszélni nem igen tudtam.

Amy és SungHee segítettek lemenni a kocsihoz, a fiúk jöttek utánunk. Azonnal rohantunk a kórházba. Közben Taeyang elment Jiért.

- Jiyong, azonnal velem kell jönnöd! –rohant oda Taeyang.

- Mi, miért? Mi történt? –aggodalmaskodott.

- Jinah. Bevitték a kórházba. Ma kibújnak a picik. –lihegte.

- Mi? Azonnal induljunk. –rohant egyből Jiyong a kórházba.

41. Telik az idő

- Mit keresel te itt? –kérdeztem megdöbbenve.

- Ennyire nem örülsz, hogy látsz?

- Őszintén, nem.

- Miért?

- A legutóbbi találkozásunknál nem valami szépen váltunk el.

- Javítsuk ki ezt a hibát. –mondta mosolyogva és közvetlen előttem állt meg. Mire bármit is tehettem volna szorosan az ajkaimra tapadt. Megpróbáltam ellökni, de nem sikerült. Végül egy mappát vágtam a fejéhez. Dühösen nézett rám.

- Azonnal menj innen! –mondtam mérgesen.

- Miért? Újra kezdhetnénk.

- Semmit nem akarok újrakezdeni veled WooSeung. –megragadta a kezemet, úgy hogy már fájt. Ekkor lépett be az ajtón Jiyong.

- Mit művelsz a feleségemmel? –kérdezte idegesen.

- Feleség? Ezt nem mondod komolyan Jinah? –nézett rám. Kitéptem a kezemet és odamentem Jihez, aki egyből magához húzott.

- De igen, összeházasodtunk.

- Ezt nem hiszem el. Jinah ő nem szeret téged. Csak arra kellesz neki, hogy legyen kivel ágyba bújnia.

- Elég ebből! Hallgass te féreg! –ordította Ji és már indult volna meg felé.

- Ji nyugodj meg! –húztam vissza- Azonnal menj el innen, vagy hívom a biztonságiakat.

- Jó megyek. Sok szerencsét kettőtöknek a jövőben. –hatalmas ajtócsapódással ment ki.

- Jól vagy? Bántott téged? –kérdezte Ji aggódva.

- Persze, semmi bajom. Időben jöttél.

- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek és nekem nem arra ke… -nem engedtem, hogy befejezze. Egyből ajkaira tapadtam.

- Édes, szerinted hiszek ennek a senkinek? –kérdeztem a csók után.

- Nem. –hajtotta le a fejét.

Egy hónap múlva mentem az orvoshoz, mindent rendben találtak, szépen növekedtek az immár 3 hónapos picik. A magánéletünkben sok dolog nem változott. Ugyanúgy együtt vagyunk Jivel. De mindentől védeni próbál, néha túlzásba is viszi.

5 hónap múlva

Jiyongék ma érkeznek haza egy turnéról. 3 hete nem találkoztunk, nagyon hiányzik már. Azt mondta, nem mennek el mostanában ilyen hosszú időre. Ami jó is lesz, mivel hamarosan kibújnak a picik.

Otthon vártam Jiyongra, főztem egy finom vacsorát. Olyan 11 fele érkezett meg.

- Édesem, itthon vagyok. –köszönt hangosan.

- Ji, annyira hiányoztál. –mentem oda hozzá. Azonnal édes, szenvedélyes csókot váltottunk.

- Hogy vagy és a picik? –simogatta a hasamat.

- Én is és ők is remekül megvannak. Nekik is hiányoztál. –mutattam a hasamra. Letérdelt elém és így kezdett el beszélni a pocimhoz.

- Apának is rettentően hiányoztatok. Amíg ki nem bújtok, addig itt leszek veletek. –könnyes szemmel hallgattam, ahogyan beszél hozzájuk. Annyira édes volt, pedig még meg sem születtek. Ji mosolyogva állt fel, mikor befejezte a mondandóját. A kicsik egyszerre rúgtak, ami hatására nyögtem egyet és a hasamhoz kaptam.

- Úristen, jól vagy? –ölelt át Ji.

- Persze, csak örülnek apuci hangjának. –mondtam mosolyogva.

- Szeretlek Jinah, nagyon hiányoztál. –forrtunk össze egy csókban.

40. Ennél szebb nem is lehetne

- Mi az? Valami baj van? –kérdeztem idegesen.

- Nincs, nyugodjanak meg. Egy dolgot leszámítva.

- Mondja, már kérem? –mondta Ji aggódva.

- Két baba van. Ön ikreket vár. –jelentette ki boldogan az orvos.

- Hogy ikreket?

- Igen. Látják, ő a másik apróság. –mutat a képernyőre- Egy tökéletes fiú, lány páros. Most mi, itt hagyjuk önöket egy kis időre. Mindjárt jövünk. –ezzel távozott a nővérrel együtt. Felültem az ágyon és félve Jire néztem, aki még mindig sokkos állapotban volt.

- Ji? –szóltam neki halkan.

- Ennél szebb nem is lehetne. –mondta fülig érő mosollyal. Sóhajtottam egy nagyot.

- Ugye nem gondoltad megint, hogy nem örülök neki? –kérdezte, s közben elém állt. Míg én még mindig az ágy szélén ültem.

- Dehogynem. Mivel ez még engem is meglepett.

- Kicsim nem tudom elmondani, mennyire boldog vagyok. Szeretlek, ahogyan őket is. –tette a kezét a hasamra.

- Én is szeretlek Ji, nagyon. –húztam magamhoz egy csókra.

Beszéltünk még az orvossal a következő vizsgálatokról, majd hazamentünk. Nem sokára jönnek a fiúk. Épp kaját csináltunk, mikor csöngettek.

- Sziasztok! –köszöntek hangosan, ahogyan beértek hozzánk. Mindegyikük megölelt, majd megálltunk a konyhában.

- Hogy van a kismama? –kérdezte Daesung.

- Jól, köszönöm. –mondtam, közben Ji átkarolt és magához húzott.

- Bökjétek már ki, hogy mi volt? –kérdezte izgatottan Seungri.

- Kisfiú. –mondta mosolyogva Ji.

- Tényleg? Ez szuper. –örvendezett a maknae.

- És kis lány. –mondtam kuncogva. Síri csönd lett a szobában.

- Mi? Két neme van? –kérdezte Seungri.

- Dehogyis. Ikreink lesznek. –mondta Jiyong és még jobban magához húzott.

- Ez csodálatos. –tapsikolt Daesung.

- Gratulálok. –ölelt meg Taeyang.

- Hát Jiyong, valamit jól csinálsz. –veregette vállba Tabi. Nevetni kezdtünk, majd Ji jött oda és csókolt meg.

- Olyan jó szülők lesztek. –mondták.

Sokáig beszélgettünk, nevettünk. Imádom őket, nagyon a szívemhez nőttek. Késő este mentek el. Míg Ji kikísérte őket, addig pakolni kezdtem a konyhában.

- Hagyd édes, gyere, menjünk aludni. –mormogta a nyakamba, közben a hasamat simogatta.

- Gyorsan megcsinálom.

- Pihenned kell. Két apróság van a pocidban, duplán kell pihenned.

- Jól van apuci, meggyőztél. –nyomtam egy puszit a szájára, amiből egy hosszú édes csók lett. Éreztem, hogy többet akar és kuncogni kezdtem. A keze már a pólóm alatt volt és a melleimet markolászták.

- Ugye szabad ezt csinálnunk? –állt meg hirtelen.

- Persze, majd csak a végén kell vigyáznunk.

- Akkor jó. –mondta és felkapott a karjaiba.

Bent a hálóban töltöttünk el egy fantasztikus estét. Úsztunk a boldogságban. Egy gyerek is tökéletes lett volna, de hogy ketten vannak így még jobb.

Reggel az irodámban voltam, mikor hirtelen rontott be valaki.

- Szia Jinah, régen láttalak.

39. Boldogság

- Kicsim, gond van? –kérdezte aggódva Ji.

- Nem, nincs semmi. Gyere, csinálok valami vacsit. -gyorsan összeütöttem valamit Jinek.

- Te nem eszel? –kérdezte, mikor leült az asztalhoz.

- Nem, nem vagyok éhes.

Elmentem a kanapéhoz, hogy TV-t nézzek. Nem bírtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy esetleg megharagszik és elmegy. Két kar zökkentett ki a gondolkodásomból.

- Isteni volt, köszönöm. Most jöhetne a desszert. –búgta közel a számhoz, majd szenvedélyesen kezdett el csókolni. Ledöntött közben a kanapéra és rám feküdt. Simogattam a hátát, átadtam magamat az élvezetnek. Benyúlt a pólóm alá, először az oldalamat majd a hasamat kezdte el simogatni. Mikor ezt megéreztem, eszembe jutott a délután és hirtelen leállítottam.

- Ji, kérlek ne! –fogtam meg a kezét.

- Miért? –ült fel. Én is felültem, de nem mertem rá nézni. –Kicsim, mi a baj? Vagy, most épp nem alkalmas? –gondolt a női gondokra.

- Nem, épp ellenkezőleg.

- Mi? –nézett értetlenül.

- Ji, terhes vagyok! –tört ki belőlem. Félve pillantottam rá. Tágra nyílt szemekkel nézett engem, nem tudtam eldönteni, mit gondol.

- Terhes vagy? Tőlem? –nyögte ki végül.

- Ki mástól lennék. Én sajnálom. –nem bírtam többet mondani, mert hatalmas hévvel csókolt meg. Ezt végkép nem értettem.

- Sajnálod? El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok. Kicsim ez csodálatos. –láttam, hogy könnyek szöknek a szemébe.

- Komolyan mondod? Azt hittem nem örülsz neki.

- Hogyne örülnék? Régóta akartam ezt, csak eddig nem mertem szólni. Végre, istenem gyerekünk lesz. –borult a nyakamba. Szorosan öleltem magamhoz. Szárnyaltunk a boldogságban.

- Mióta tudod? –kérdezte, mikor elengedett.

- Ma tudtam meg. Egy ideje rosszul voltam, ma délután meg volt egy kis elájulásom.

- Elájultál? –nézett rám megijedve.

- Igen, de semmi komoly, jól vagyok. –fogtam meg a kezét- Amy velem volt. Igazából ő jött rá, aztán elmentem megcsinálni egy tesztet. És ott megláttam, hogy terhes vagyok.

- Ez csodálatos, nagyon szeretlek.

- Én is téged.

Aznap este szorosan összebújva aludtunk el. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy örült neki.

2 hét múlva mentem el orvoshoz, hogy megnézze a picit. Ji is velem jött, mert ma tudhatjuk meg, hogy fiú vagy kislány.

- Akkor megkérném az anyukát, hogy feküdjön fel! Mindjárt jön a nővér és neki is kezdünk. –mondta kedvesen az orvos. Magán kórházban voltunk, mert nem akartuk, hogy bárki is megtudja a hírt. Egyelőre csak a család tudja, a fiúk meg Amy. A fiúk ma este jönnek át, hogy megtudják a baba nemét. Visszajött az orvos egy nővérrel.

- Apuka bent marad? –kérdezte mosolyogva.

- Igen. –mondta határozottan Ji. Izgultunk mindketten a babáért.

- Nézzenek, a képernyőre kérem! –mondta az orvos. Lassan megláttunk egy icipici ’foltot’, ami a mi kis csöpségünk volt. Ji mosolyogva fogta meg a kezemet.

- Gratulálunk, kis fiú lesz. –mondta az orvos boldogan. Összenéztük Jiyonggal a hír hallatára. Tudtam, hogy fiút szeretne elsőre.

- Oh, várjanak egy pillanatra! –mondta hirtelen az orvos. Ijedten néztem rá, ahogyan Ji is.

38. Hirtelen...

3 napja vagyunk ismét Koreában. Ji azóta sokat dolgozik az új albumon. Én is egy új kollekcióba kezdtem. Mindketten elfoglaltak vagyunk, de megpróbálunk minél több időt együtt tölteni, mint újdonsült házasok. Még mindig alig fogtam fel ezt az egészet.

Egyik délután hazaugrottam Amyvel a megbeszélés előtt.

- A listáról mindenkinek szóltál? –kérdeztem, míg egy kávét csináltam.

- Igen, persze. Mindenki ott lesz. –felet kedvesen. Nagyon jóba lettünk az év során. Mindent megbeszélünk együtt, segítünk egymásnak.

Épp vittem ki a kávékat, mikor hirtelen elsötétült előttem minden és a földre estem. Pár perc múlva nyitottam ki a szememet és egy aggódó Amyvel találtam szembe magamat.

- Úristen Jinah, jól vagy? Mi történt? Hallasz engem?

- Igen, jól vagyok és hallak. Nem tudom mi történt, hirtelen minden elsötétült.

- Ettél ma valamit?

- Nem sokat, de ettem. Mostanában kicsit rosszul vagyok.

- Gyere, ülj le a kanapéra, hozok neked vizet! –leültem, Amy rögtön hozott nekem egy pohár vizet. Kicsit megijedtem, mert nem igen értettem az ájulásom okát. Lehet leesett a vércukrom.

- Szedsz valami gyógyszert, aminek ez lehet a mellékhatása?

- Nem, nem szedek semmit. –gondolkoztam, hogy mi lehetett. Hirtelen Amy ugrott egyet mellettem és meredt szemekkel nézett engem.

- Mi az? Miért nézel ennyire?

- Úristen, hát persze! Jinah, te terhes vagy! –mondta boldogan.

- M-mi?

- Azért vagy rosszul, és azért ájultál el. Mikor jött meg utoljára?

- Nem tudom. Úgy –kezdtem el számolni magamban- kb. 2 hetet késik. –mondta ledöbbenve.

- Áááááhh terhes vagy! –borult nevetve a nyakamba.

- Nem hiszem el. Először megcsinálok egy tesztet, majd csak aztán jelentsük ki.

- Mikor mondod el Jiyongnak?

- Amíg nem tudom biztosra, addig nem. –jelentettem ki határozottan.

- Maradj itthon! Megcsinálom a megbeszélést, amúgy sem nézel ki valami jól. Csináld meg a tesztet, a többit bízd rám!

- Tényleg megtennéd?

- Persze, ez most sokkal fontosabb. Megyek is, mert mindjárt kezdődik. –állt fel és indulni készült. Az ajtóban még hátrafordult hozzám.

- Gratulálok. –mondta kedvesen.

- Köszönöm. –megöleltem, majd elment. Álltam még pár percig és megpróbáltam feldolgozni, ami ebben a 10 percben történt. Felvettem a kabátomat és elindultam, hogy vegyek egy tesztet. Minél hamarabb túl akartam lenni rajta.

Mikor hazaértem meg is csináltam, de nem mertem megnézni. Vagy 20 percig álltam előtte, de nem nyúltam hozzá. Vettem egy nagy levegőt és megnéztem…..

Terhes vagyok. Könnyek szöktek a szemembe először az örömtől, majd a félelemtől. Örültem, mert ez egy csodálatos dolog, közben viszont féltem Jiyongtól. Mi lesz, ha nem örül neki? Ha elhagy emiatt? Nem beszéltünk még a gyerek témáról, szóval nem tudom, milyen reakciója lehet. Estig ültem a kanapén és csak gondolkoztam.

- Kicsim, megjöttem! –hallottam meg Ji hangját. Gyorsan felálltam, megigazítottam magamon a ruhát. Nem akarom, hogy bármit is észrevegyen.

- Szia, hogy telt a napod? –kérdeztem mosolyogva.

- Jól, fárasztóan. –bólintottam egyet. Közelebb jött és hozzám bújt. Nem öleltem vissza egyből, amit észre is vett.

- Kicsim, valami gond van?

37. A Nagynap

Ahogy kiértünk ott voltak a tegnapi vendégek. Mindenki izgatottan mosolygott ránk.

- Itt van a szerelmespárunk. Hogy aludtatok? –kérdezte pattogva Seungri.

- Te aztán fel vagy pörögve.

- Imádom az esküvőket. Főleg úgy, hogy a mi kis leader-ünk házasodik.

- Épp ezért, itt az idő készülődni. Mi elvisszük innen Jinaht, tietek Jiyong. A templomban találkoztok. Jinah öltözz gyorsan és indulunk is. –adta ki a parancsokat SeungHee.

- Igenis, már megyek.

Felöltöztem és elindultunk a fodrászhoz, megcsinálták a sminkemet. Minden olyan gyorsan történt, hogy már csak azt vettem észre, hogy a templom előtt állunk.

A következő pillanatban már a mindent eldöntő szavakat mondtuk.

- Kwon Jiyong, szeretné az itt megjelenő Kim Min Jinaht hites feleségéül?

- Igen!

- Kim Min Jinah, szeretné az itt megjelenő Kwon Jiyongot hites férjéül?

- Igen!

- Innentől házastársnak nyilvánítom önöket. Kérem, csókolja meg a menyasszonyt!

Ji mosolyogva lehelt egy édes csókot az ajkaimra. A templomban tapsvihar és nagy ujjongás hallatszott. Ettől a perctől hivatalosan is Mrs. Kwon lettem.

Egy hét múlva a nászutankon voltunk. Csodásan telt minden, élveztük, hogy csak ketten vagyunk és nem zavar meg minket senki sem.

- Olyan jó itt lenni, csak veled. –búgta a fülembe, míg a teraszon üldögéltünk.

- Nekem is nagyon tetszik.

Mély, érzéki csókban forrtunk össze. Mivel az ölében ültem, így könnyedén felállt velem együtt és a hálóba vitt. Ott letett a hatalmas franciaágyra és rám mászott. Ajkaink lomha táncot jártak, mintha csak ízlelgettük volna egymást. Egyre jobban kezdtünk vadulni, miközben a keze minden porcikámat bejárta. Benyúltam a pólója alá és ott kezdtem el a hátát, oldalát simogatni. Belesóhajtott a csókba, majd felült, hogy levegye magáról a pólót és rólam is. A csókjaival egyre lentebb haladt. A nyakamat kezdte el kényeztetni, míg a combjaimat simogatta. Lentebb ment és a hasamat puszilgatta majd a nadrágomnál megállt. Kigombolta és lassan kezdte el lehúzni rólam azt. Míg visszamászott a belsőcombomat csókolgatta, majd visszatért a melleimre. A keze letévedt a lábam közé és ott kezdett el ügyködni. Elkezdtem lehámozni róla a nadrágot és egyből a férfiasságához nyúltam. Masszírozni kezdtem mire nyögött egyet. Lerántotta rólam a falatnyi bugyit, magáról a boxert és határozottan csúsztatta belém merev férfiasságát. Mindketten nyögtünk egyet mikor teljesen bennem volt.

Közepes tempóban kezdett el mozogni. Néha begyorsított aztán lelassult, ilyenkor mélyebbeket lökött.

- Ahh Ji –nyögtem folyamatosan.

- Ez az kicsim –morogta ő is. Egymás szemeibe néztük, olykor forró csókot váltottunk.

Számtalanszor feküdtünk már le egymással, de ez valahogyan olyan csodálatos volt.

Úgy tudatosult kettőnkben, hogy most már ténylegesen összetartozunk. És ez a tudat isteni volt. Egyre sűrűbben kezdtük venni a levegőt. Éreztem a végét, így olykor belevájtam körmeimet a hátába. Lelassult és olyan mélyre hatolt, ahogy csak tudott. Ilyenkor én is megnyomtam a csípőmet, hogy hamarabb elérjük a gyönyört. Nem kellett sok hozzá és hatalmasat élveztünk, szinte egyszerre.

- Ahh Jiyong, igeen –nyögtem hangosan. Ő is a nevemet mondogatta, míg forró nedve szétáramlott bennem. Pihentünk egy kicsit, majd összebújva feküdtünk tovább. Váltottunk egy utolsó szenvedélyes csókot, de éreztem, hogy újra keményedik a hímtagja. Kuncogtam egyet, majd ott folytattuk, ahol pár perccel ezelőtt abbahagytuk.

36. Utolsó este

- Olyan gonoszak vagytok. –mondtam a kocsiban.

- Ugyan már, innentől egész életeteken át együtt lesztek. Ez az utolsó este, mikor még függetlenül bulizhattok. –mondta a legjobb barátnőm, SangMi.

Így voltunk a kocsiban SangMi, SeungHee, JaHyun, YeSeul, EunJi és én. Egy közeli bárba mentünk kezdésnek. Kijelentettem előre, hogy semmi perverz dolgot nem akarok, így reméltem, hogy tartják magukat hozzá. Bementünk egy külön boxba, és ott kezdtünk neki az estének. Kezdetnek három felessel indítottunk, ami megadta a jó hangulatot. Megállás nélkül nevettünk, hülyéskedtünk, jól éreztük magunkat.

Ezután átmentünk egy másik helyre, ami egy klub volt. Ott is lehúztunk pár kört, majd elmentünk játszani. Egy „kedves” játékot játszottunk, az Én még sohát. Aki csinálta az lehúz eggyel. Jó pár kört lejátszottunk, eléggé kivoltunk.

- Én még soha nem csaltam meg a barátomat! –hatan voltunk ebből ketten ittunk, köztük én is.

A lányok tudtak az egészről, így nem lepődtek meg.

Az este további részében, ugyanúgy buliztunk. Táncoltunk rengeteget, ittunk, élveztük az estét.

Hazamentem olyan kettő körül, hiszen másnap csak esküvő van, nem kellene nyúzottan ott lenni. Nehezen mentem be az ajtón, a pia eléggé a fejemben volt. Mikor a hálóba voltam lekaptam magamról a ruhámat, így egy melltartóban és egy bugyiban voltam. Ekkor éreztem meg egy alakot, aki hátulról simult hozzám.

- Hogy telt az estéd édes?

- Ji, nagyon jól. –fordultam szembe vele, a kezeimet átkulcsoltam a nyakán.- És neked?

- Fantasztikusan, de a legjobb az most jön. –mondta sunyin, én csak kérdőn néztem rá.

Ekkor viszont hatalmas erővel kezdett el csókolni, és közben az ágyra fektetett.

- Ji ezt nem szabadna. Nekünk nem is kéne találkoznunk holnapig. –próbáltam leállítani, amit nem akartam, de muszáj volt.

- Nem érdekel, nagyon kívánlak. –mormogta miközben a nyakamat csókolgatta. Mindketten elég jó állapotban voltunk így az is fűtött minket. Lekaptam róla a felsőjét és a nadrágot, jelezve, hogy gyors menet lesz. Nem is teketóriázott, egyből belém hatolt.

- Ahh Ji –nyögtem hangosan, ahogy gyors tempót diktált.

Egy idő után egyre mélyebbeket kezdett el lökni, amiknél mindig hangosan nyögtem és a hátát karmoltam. Megéreztem, hogy a nyakamat kezdi el szívni, de leállítottam.

- Édes, holnap esküvő, ezt ne.

Hallgatott rám és abbahagyta, helyette forró nyelves csókot adott. Ekkor élveztem el, majd jött ő is. Sűrűn lihegtünk, míg lenyugodtunk.

- Jól telt az utolsó esténk. –lihegte, majd szépen elaludtunk.

Reggel a napfényére keltem, ahogyan besütött az ablakon. Mozdulni akartam, de valami megakadályozott. Oldalra pillantottam és megláttam Jiyongot, ahogyan békésen alszik még. Elmosolyodtam az arcán, és mikor eszembe jutott a tegnap este. Simogatni kezdtem a haját és arcát. Nyöszörgött párat majd kinyitotta a szemét.

- Jó reggelt édes. –köszöntem neki halkan.

- Neked is jó reggelt kicsim. A tegnapi este csodálatos volt. –ölelt át, miközben oldalt feküdtünk. Nem szóltunk csak néztük egymást.

- Nagyon régóta vártam erre napra. –mondta.

- El sem hiszem, hogy ma összeházasodunk. –sóhajtottam egy nagyot. Szerelmes csókot váltottunk, majd az ajtó kopogására rebbentünk szét.

- Gondoltam, hogy nem bírjátok ki egymás nélkül az estét. –jött be vidáman a nővérem.

- Hogy telt az estétek? –kérdezte Ji, miközben felültünk az ágyban.

- Szuperül, de most ki kell ráncigálnom innen a menyasszonyt.

35. Készülődés

- Ji, kezdesz megijeszteni.

- Jinah, hozzám jönnél feleségül? –kérdezte előttem térdelve.

Tágra nyíltak a szemeim. Megkérte a kezemet? Ez most komoly? Hirtelen semmit nem tudtam mondani, teljesen lefagytam.

- Úristen –nyögtem hirtelen.

- Csak egy szót mondj, kérlek!

- Igen, persze, hogy igen!

Könnyes szemekkel ugrottam a nyakába és szorosan öleltük egymást. Kimondhatatlanul boldog voltam. Felnéztem rá és az ő szemében is könnyek voltak.

- El sem hiszem –mondtam nehezen.

- Annyira boldog vagyok, erre készültem olyan régóta. Ezért voltam fura. Ideges voltam, hogy mit mondasz.

- Szerinted, mit mondanék? Komolyan megfordult a fejedben, hogy nemet mondok?

- Igen. –ismerte be halkan.

- Olyan buta vagyok. Szeretlek, mindennél jobban.

- Én is téged kicsim.

Otthon megkoronáztuk még az estét. Mindketten felettébb boldogak voltunk.

Tavaszra terveztük az esküvőnket. Az előtt kiadok egy kollekciót és utána visszavonulok egy időre.

Egy hónap van az esküvőig. Nagy a készülődés, a felhajtás. Ma Jivel voltam bent a YG-nél, éppen a stúdióban ültünk a többi fiúval.

- Jinah azonnal velem kell jönnöd! –rontott be Steven. - Kész a ruha. Fel kell próbálnod!

- Komolyan? Induljunk! –pattantam fel.

- Mi is látni akarjuk. –mondta Ji.

- Nem, nem lehet! Csak az esküvőn láthatjátok. –mondta Steven és kihúzott magával. Dobtam egy puszit nekik, majd izgatottan mentünk fel az emeletre.

Bent megláttam a próbababán egy mesebeli, hófehér ruhát. A szám is tátva maradt.

- Ohh Steven ez gyönyörű.

- Ne beszélj, azonnal próbáld fel!

- Mondj valamit, mert megőrülök! –fakadt ki belőle, míg nézegettem magam a tükörben.

- Csodaszép, gyönyörű. Tökéletes, pont ilyet akartam. Annyira köszönöm. –borultam a nyakába. Ő tervezte nekem az egészet, csak ezen ügyködött. Nem engedte, hogy eddig megnézzem. Az elején ez zavart, mert hát csak az én ruhám lesz, és mi van akkor, ha nem tetszik? De gyönyörű lett.

3 nap van az esküvőig. Kezdek ideges lenni, hogy minden a legnagyobb rendben legyen.

- Nyugodj meg, minden jól fog menni. –nyugtatgatott a nővérem, SeungHee.

- Tudom, de azért te is ideges voltál. –ő már két éve boldog házasságban él. Mindenben támogatjuk egymást, nagyon közeli a kapcsolatunk. Ők Japánban élnek, ezért keveset látjuk egymást. De ilyenkor minden percet együtt töltünk.

Holnap van az esküvőnk. Ma este a testvérem és pár barátnőm egy lánybúcsút tart nekem. Mikor elkészültem a nappaliban álltam és a telefonomat nézegettem, mikor két kar kígyózott át rajtam.

- Holnap örökre az enyém leszel édes. –búgta Ji a fülembe és nyomott egy csókot a nyakamra.

- Már most is a tied vagyok. –szembefordultam vele, majd egymás ajakira tapadtunk.

- Ezt bármikor tudjátok csinálni. Jinaht most elraboljuk, sziasztok! –rontott ránk a nővérem és elhúzott tőle. Mosolyogva néztem a többiekre. Ott voltak a fiúk, a barátnőim meg Teddy.

- Induljatok, mielőtt felfalják egymást. –mondta Top.

Gyorsan adtam még egy puszit a szájára, majd a lányok magukkal vittek.

34. Meglepetés

1 hónap telt el a legutóbbi vad éjszakánk óta. Ji kicsit fura azóta, mintha mindig izgulna valami miatt. Pedig semmi nagy koncert sincs a közelben.

- Ji, mi van veled? Olyan ideges vagy. –mondtam neki, miközben a kanapén pihentünk.

- Semmi kicsim, tényleg. –mosolygott és nyomott egy puszit a számra. Nem hittem neki, tudom, hogy van valami.

1 hét múlva hulla fáradtan estem haza. Mostanában késő estig a cégnél vagyok, és a kollekciómon dolgozok. 2 hét van a határidőig, mivel a Big Banges koncert miatt, halasztottam egy kicsit. Ahogy beértem a konyhába Ji boldogan jött felém.

- Szia édesem! Végre itthon vagy! –bújt hozzám.

- Szia! Mi ez a nagy boldogság?

- Semmi különös, csak vártalak. Miért, nem örülsz nekem? –biggyesztette le a száját.

- Dehogynem, imádlak. –csókoltam meg édesen.

- Holnap elvinnélek valahova este. –csillogott a szeme.

- Hova?

- Meglepetés. De ahhoz, 7-re itthon kell lenned!

- Megoldom, de mire készülsz? –kérdeztem kíváncsian.

- Majd meglátod édes. –ízlelgette megint az ajkaimat. Ezután elmentem lefürödni, bebújtam mellé és a mellkasán elaludtam. Reggel már nem volt mellettem csak egy cetlit találtam.

„Jó reggelt szerelmem! El ne felejtsd az estét. Itthon várlak, szeretlek!”

Ötletem sem volt, hogy mire készülhet, de nagyon kíváncsi voltam már miatta. A napom gyorsan eltelt és 5 órakor elindultam haza, hogy el tudjak készülni. Letusoltam, kivasaltam a hajamat, feltettem egy kis sminket. Kiválasztottam a tökéletes ruhát az alkalomra, egy kis estélyit. Nem volt túl komoly és hivatalos, hanem inkább elegáns és nőies.

Pontban hétkor csöngettek. Nem értettem, mert ha Jiyong lenne, akkor nem csöngetne.

- Jó estét kisasszony! Mr. Kwon küldött önért, kérem, jöjjön velem! –mondta egy öltönyös ember. Elindult, én bezártam az ajtót és mentem utána. Ahogy leértünk a ház elé, egy kocsi már ott várt. Kinyitotta az ajtót, én egy szó nélkül beültem a hátsó ülésre.

- Elnézést, de megmondaná hova megyünk? –kérdeztem, mikor elindultunk.

- Mr. Kwon megparancsolta, hogy ne mondjak semmit. Egyébként szólítson nyugodtan Darnelnek. –mondta kedvesen.

- Köszönöm. Annyit se mondhat, hogy mire számítsak?

- Nyugodjon meg, tetszeni fog önnek a hely.

Kb. 10 perc múlva meg is érkeztünk egy kis eldugott helyre. Kiszálltam, majd Darnel elindult én csak követtem. Hirtelen megállt, mögé néztem és megpillantottam Jiyongot.

- Végre ideértél. –mondta. Egyből magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

- Miért vagyunk itt?

- Mindent a maga idejében édesem. –indult el a kezemet fogva. –Gyönyörű vagy. –búgta a fülembe. Egy csodálatos épület tetejére mentünk, ahol egy megterített asztal fogadott minket.

- Még mindig nagy meglepetéseket tudsz okozni. –mondtam, miközben leültünk.

Nyugisan megvacsoráztunk, majd kiültünk egy padra. Mivel sötét volt, a gyönyörű, kivilágított város tárult elénk. Ölelkezve ütünk ott.

- Most már elmondanád, miért vagyunk itt? –kérdeztem tőle.

- Honnan veszed, hogy nem csak egy kis kellemes estét akartam? –kérdezte mosolyogva.

- Mert ismerlek. Azt mondtad Darnelnek, hogy nem árulhatja el a helyet, sem, hogy mire számítsak. Ebből lekövetkeztettem, hogy készülsz valamire.

- És nem tudod mire? –kérdezte ledöbbenve.

- Nem, Ji. Semmi ötletem sincsen.

- Itt az ideje, hogy megtudd…

33. Vadság

Egy hét telt el, ma van a show utolsó napja. Eddig nagyon ügyesek voltak a fiúk, bár mikor nem azok? Kint ugrálnak a fiúk a színpadon, lement az utolsó szám és most örvendeznek egyet a rajongókkal. Annyira jó nézni őket, hogy mennyire felszabadultak ilyenkor. Megérdemlik azt a tömérdek rajongót, igazi profik.

Most értek be az öltözőbe, mindenki gratulál nekik. Várok egy kicsit, majd utána mentem oda hozzájuk. Mindenkit megöleltem, a végére hagytam a szerelmemet.

- Gratulálok édes, fantasztikus voltál. –öleltem meg.

- Köszönöm kicsim. Nélküled nem ment volna.

- Dehogynem, ez a véredben van. –éhesen tapadtunk egymás ajkaira. Beletúrtam vizes hajába.

- Készülődj, fújd ki magad! Találkozunk a bulin. –mondtam neki a csók után. Magukra hagytam őket, hadd örüljenek a sikernek.

Egy óra múlva már a bulin voltunk. Nem egyszerre érkeztem a fiúkkal, kicsit késtem, míg teljesen elkészültem. Bent üdvözöltem mindenkit, majd felmentem a fiúk asztalához.

- Sziasztok! –köszöntem hangosan. Egy kisebb ujjongást kaptam, majd leültem közéjük. Mindenkinek felettébb jó kedve volt, meglátszott az ital hatása.

- Jinah, annyira jó, hogy itt vagy. –mondta nevetve a maknae.

- Édes, már hiányoztál. –bújt hozzám Jiyong, majd egyből az ajkaimra tapadt. Ki volt éhezve, ezt egyből megéreztem. A többiek csak tapsolni kezdtek körülöttünk.

- Hűtsd le magad, édes. Túlságosan is izgatott vagy. –súgtam neki kuncogva.

- Ne tudd meg, mennyire ki vagyok éhezve rád.

A buli további része istenien telt. Rengeteget táncoltunk, nevettünk és persze ittunk. Elég szépen állt a társaság a végére. Én is nevettem már mindenen. Olyan három óra körül jöttünk el Jivel és mentünk a szállodába. Ahogy a liftbe értünk hirtelen nekem esett. Neki nyomott a falnak és éhesen falni kezdte az ajkaimat. Fel sem fogtam mi történt, pár perccel később, mikor észhez tértem, eltoltam magamtól.

- Ji-Jiyong állj le! Itt nem szabad ezt csinálnunk. Meglátnak. –próbáltam leállítani.

- Nem érdekel ki lát meg, kívánlak. Most azonnal akarlak! –tért át nyakamra. Teljesen hozzám simult, ekkor éreztem meg mire is gondolt.

- Ennyire felizgultál? –kérdeztem nevetve- Legalább addig várj, amíg a szobába érünk. Addig tartsd kordában a sárkányodat!

- 10 másodpercet kapsz, aztán kiszabadul.

Megállt a lift, villámsebességgel nyitottam ki az ajtót. Rögtön betolt rajta, és a falnak nyomott. Itt már nyugodtan falhattuk egymást. Levettem róla az ingét, majd kicsatoltam az övét. Ő szó szerint széttépte rajtam a ruhát.

- Ugye tudod, hogy egy eredeti, tervezői darabot téptél szét? –kérdeztem lihegve.

- Nem érdekel, terveznek egy másikat.

Felkapott, a lábaimmal átfontam a csípőjét és így sétált be velem a hálóba. Lerakott az ágyra és mielőtt rám mászott volna, levette magáról a nadrágot. Befeküdt a lábam közé és a melleimet támadta meg. Lekapta rólam a melltartómat. A keze a lábam közé tévedt és ott kezdett el izgatni. Annyira ki voltunk éhezve, hogy nem kellett sok előjáték.

- Ji, kérlek. –mondtam ki nehezen. Egyből vette a lapot, ezért levette magáról az utolsó ruhadarabot, ahogyan rólam is. Visszafeküdt rám, egy szenvedélyes csókot adott, s közben belém hatolt. Belenyögtem a csókba, egyből gyors tempóba kezdett mozogni. Kicsit vadultunk, amit mindketten élveztünk.

- Ahh Jiyong –nyögtem hangosan a vége fele. Nem kellett sok és mindketten óriásit nyögtünk. Hatalmasat élveztünk, míg hangosan mondtam a nevét. Ő is nagyokat nyögött közben.

Lihegve esett rám. Magunkra húztam a takarót, és úgy, ahogy voltunk aludtunk el. Végig rajtam feküdt, de nem bántam. Jó volt őt érezni.

32. Mit hoz a jövő?

Nagyon romantikus volt a hely, ahol voltunk, meg az egész légkör. Nem igazán szoktunk ilyeneket csinálni, de ez most jólesett.

- Olyan jó itt ülni –mondtam a mellkasán.

- Szerintem is. Nagyon szeretlek Jinah, az életemnél is jobban.

- Én is téged Jiyong. –csókoltam meg érzékien.

Lomha táncot jártak ajkaink, közben a combomat simogatta. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Hosszú ideig nem váltunk el egymástól.

Szépen lassan sétáltunk vissza a kocsihoz, majd haza indultunk. Otthon szintén összebújva aludtunk el. Mondhatni kihasználtuk minden percet, amit együtt tölthettünk.

Másnap én korábban mentem be, mert be akartam fejezni a ruhákat. Egy hét van a showig, így az utolsó napokra már csak kis javításokat terveztem. Sikerült is megcsinálni mindent, délutánra hívtam be a fiúkat, hogy megnézzék és véleményt mondjanak.

Épp sorba raktam a szereléseket, mikor megérkeztek.

- Szia Jinah! –köszöntek hangosan.

- Sziasztok! Üljetek le, mindjárt készen vagyok. –mondtam, míg rakosgattam a darabokat.

- Rendben, kész! Akkor mindenkinek külön állványon vannak a ruhái, ugyanolyan sorrendben, ahogyan ott is viselni fogjátok. Szóljatok, ha gond van, vagy nem tetszik valami!

Engedtem oda őket, én addig kíváncsian vártam a reakciókra. Közben Steven is megérkezett és leült mellém. Jó pár perce nézegetik, de még mindig nem mondanak semmit.

- Fiúk, kérlek, mondjatok valami véleményt! –törtem meg a csendet.

- Nekem egyáltalán nem tetszik. –jelentette ki Daesung.

- Nekem se jönnek be. Valahogy nem a mi stílusunk. –fintorodott el Seungri is.

- Ugye csak vicceltek? –döbbentem le. Látszott rajtam, hogy összetörtem.

- Igen, csak viccelünk. –mondta ki végül Top.

- Mi van? –kérdeztem.

- Még szép, hogy tetszenek édes. Megbeszéltük előre, hogy becsapunk egy kicsit. Imádjuk őket. –jött oda Ji és egy csókot nyomott az ajkaimra.

- Olyan gonoszak vagytok. El sem hiszitek mennyire megijedtem.

- Isteniek Jinah, köszönjük szépen. –mondta Taeyang.

- Akkor megnyugodtam. –fújtam ki a levegőt. Beszélgettünk még egy kicsit, majd a fiúknak el kellett menniük. De előtte Ji elköszönt tőlem.

- Sajnálom, de ma nem tudok otthon lenni. Késő estig próbálni fogunk.

- Nem baj, megértem. A show az első, menj csak. –öleltem meg.

- Ígérem, hogy bepótoljuk az elhalasztott estéket. -tudtam mire gondol.
- Olyan kis telhetetlen vagy. -kuncogtam.
- Ha rólad van szó persze, hogy az vagyok. Váltottunk egy utolsó csókot, aztán ő is elment a többiek után. Steven zavarta meg a gondolataimat.

- Olyan édesek vagytok együtt. Annyira örülök, hogy így egymásra találtatok.

- Köszönjük, és én is nagyon örülök. A tökéletes ember számomra.

- Látszik, hogy neki is ezt jelented. Remélem, egy életen át kitartotok majd.

- Én is.

- Majd megtervezhetem az esküvői ruhádat? –kérdezte izgatottan.

- Hé, várjunk még azzal. Egyelőre csak együtt vagyunk, ne ugorjunk ekkorát a jövőben.

- Rendben, de tudom, hogy ez is el fog jönni.

Elgondolkoztam, amit Steven mondott. Igaza volt, tényleg egymásnak lettünk teremtve. Vajon ezt Jiyong is így gondolja? Esetleg gondolkozott már azon, hogy összekössük az életünket? Meglátjuk, mit hoz a jövő, egyelőre élvezem a jelent.

31. Nyilvánosan is

- Hogy érted, hogy együtt vagytok? –kérdezte idegesen YG.

Megfogtam Ji kezét, és mikor rám nézett, jeleztem neki, hogy ne mondja el.

- Lassan féléve, hogy Jinah a barátnőm. –folytatta.

- Jinah ez igaz? –nézett rám. Nem válaszoltam, Ji is rám pillantott. Megszorította a kezemet jelezve, hogy ne féljek.

- Igen, igaz. –mondtam ki végül. Ji csak mosolygott.

- Miért nem szóltatok eddig?

- Pont ezért, tudtam, hogy dühös lenne. De nem bírtam tovább, el kellett mondanom.

- Jiyong, te tényleg szereted? –kérdezte már nyugodt hangszínben.

- Igen, mindennél jobban. Nem tudok nélküle élni, teljes szívemből szeretem. –meghatódtam Ji szavain. Olyan nyíltan és természetesen mondta, nagyon jól esett.

- Jinah, te is szereted Jiyongot?

- Igen uram. Ji a mindenem, nem bírnám ki, ha elveszíteném. –Jiyong mosolyogva nézett rám.

- Látszik, hogy tényleg szerelmesek vagytok egymásba.

- Akkor nem választ szét minket? –kérdezte Ji.

- Nem. Attól nem kell félnem, hogy Jinah csak a pénzedet vagy a hírnevedet akarja, mivel elég híres tervező. Nincs szüksége egyikre sem.

- Köszönjük uram. –mondtam.

- Azért a médiának még ne jelentsétek be!

- Nem, dehogy. Elég, ha itt a YG-ben tudnak róla.

- Jól van. De legközelebb ne így kelljen megtudnom!

- Igenis.

Ahogy kiment, hatalmasat fújtattam. Megkönnyebbültem, hogy túlestünk ezen a beszélgetésen. Innentől könnyebb lesz minden.

- Szeretlek kicsim. –húzott magához Jiyong.

- Én is téged. –érzéki csókot váltottunk. Mindkettőnknek nagy kő esett le a szívéről.

Ő elment a próbaterembe, megbeszéltük, ha végzek én is lemegyek. Pár apróságot intéztem még el a ruhákon, aztán befejeztem. Mikor leértem, éppen próbáltak, ezért leültem a kanapéra és onnan figyeltem őket. Befejezték, majd észrevett, egyből hatalmas vigyor jelent meg az arcán. Odajött hozzám, felhúzott és erősen az ajkaimra tapadt. Kicsit meglepődtem, mert nem hittem volna, hogy ennyire nyíltan akarja közölni mindenkivel. Ezt észrevette és belekuncogott a csókba, majd elszakadt tőlem, és végig simított az arcomon.

- Akkor most már hivatalosan is együtt vagytok? –kérdezte Top.

- Igen, YG is tud róla. –mondta büszkén Jiyong.

- Gratulálunk nektek. –ölet meg Taeyang.

- Előre sajnállak Jinah. Hogy bírod elviselni? –mondta viccesen Seungri.

- Nem olyan kibírhatatlan. –bújtam Jihez.

Próbáltak még vagy egy óráig, majd mindenki hazament. A kocsinál Ji hirtelen megállított.

- Eljönnél velem valahova? –csillogott a szeme.

- Persze, de hova megyünk?

- Majd meglátod édes. –mondta izgatottan.

Nem tudtam mire készül, de belementem. Egy ideje sétáltunk már, mikor megérkeztünk egy kikötőféleséghez. Ott egy stéghez mentünk, majd Ji leült, engem meg az ölébe ültetett.

- Hol vagyunk? –kérdeztem.

- Ez egy csendes hely. Gahot szoktam idehozni, sétálni. Nem járnak sokan erre, ezért szeretem. Hogy tetszik?

- Gyönyörű. –mondtam, ahogy a lemenő Napot néztem.

- Nem szebb, mint te.

30. Mi lenne, ha....

Levettük a méreteket, megbeszéltünk pár dolgot, majd mindenki hazament.

- Megyünk együtt? –jött oda Ji.

- Nem lesz belőle gond? –kérdeztem félve.

- Miért lenne? Ha valaki rá kérdezz, majd azt mondjuk elmentünk anyagmintát nézni.

- Rendben, menjünk.

A kocsiban végig csöndben voltunk, tudtam, hogy a Fredes dolog bántja. Nem értettem miért csinálja ezt, mikor tudhatná, hogy nekem csak ő kell. Be fogom bizonyítani neki, hogy nincs szükség féltékenységre, teljesen felesleges.

Ahogy beértünk vadul az ajkára tapadtam, majd tolni kezdtem a hálóba, lelöktem az ágyra és ráültem a csípőjére. Láttam rajta, hogy tetszik neki.

- Felesleges féltékenynek lenned. Tudom, hogy zavart, amit láttál, de lényegtelen. Nekem csak te kellesz Ji, senki más. –mondtam mélyen a szemébe nézve.

- Tudom kicsim, sajnálom. Csak idegesít, hogy titkolni kell ezt az egészet, mikor boldogok vagyunk, miért nem mondhatjuk el?

- Még nincs itt az idő, várjunk még egy kicsit. –simítottam végig az arcán.

- Rendben. És nagyon szeretlek, senki más nem kell csak te. –ült fel hozzám.

Egy mély érzéki, szerelmes csókot váltottunk. Mindennél jobban szerettem ezt az embert, és ez mostanra teljesedett ki igazán.

- Én is szeretlek Jiyong.

Jó pár percig ültünk még az ágyon ölelkezve. Otthon elkezdtem a ruhákat tervezni, este fejeztem be. Kimentem inni egy csésze teát, pihenés gyanánt. Ji addig dalszövegeteket írt. Mélyen belemerült a papírokba, így nem vette észre, hogy bevittem neki is egy csésze teát.

- Idd meg édes, jót fog tenni. –tettem le a csészét, és hátulról öleltem át a mellkasát, a fejemet meg a vállára tettem.

- Köszönöm. –kortyolt bele.

- Mi lenne, ha mára befejeznénk, későn van. Gyere, menjünk aludni. –fogtam meg a kezét.

Nem ellenkezett, így bebújtunk az ágyba, fejemet a mellkasára tettem, és így aludtunk el.

Másnap reggel együtt mentünk be. Ő a stúdióba ment, én meg fel a tervezőterembe.

Nagyon jól álltunk a tervekkel, pár már el is készült. Egyszer csak két kar kígyózott át a derekamon.

- Olyan jó, hogy most itt dolgozol, így bármikor feljöhetek hozzád. –mormogta a fülembe.

- Azért ezt ne ennyire látványosan csináljuk, bárki bejöhet.

Szembefordított magával, majd így simult hozzám teljesen, közben a fenekemet simogatta.

- Most olyan jól esik veled lenni. –kezdett el kicsi puszikat adni a számra, amiből egy jó hosszú nyelvcsata lett. Féltem, hogy lebukunk, de annyira kívántam, hogy nem tudtam nemet mondani neki.

- Ji, mi lenne, ha mindig itt dolgoznék? –kérdeztem nevetve.

- Mindennap feljönnék, és letámadnálak.

Tért vissza az ajkaimra. Szorosan átfontam a kezemet a nyaka körül, ő a combomtól a derekamig simogatott.

- Hát itt meg mi folyik? –hallottunk egy hangot mögülünk. Ijedten rebbentünk szét, és megláttuk, hogy aki ránk tört, az nem más, mint YG.

- Semmi. –mondta Jiyong.

- Azért volt a nyelved a torkában? Nem hiszem el, hogy letámadtad! Jinah te, hogy hagyhattad ezt? Itt munka van, ti meg itt faljátok egymást?

- Uram én saj… -kezdtem bele, de Ji közbeszólt.

- Együtt vagyunk. –jelentette ki határozottan.

- Micsoda?

29. A feladat

- Persze, már megyek is.

Megijedtem ettől a telefontól, nem tudtam, miért hívnak be. Hamar odaértem, eléggé siettem. Egyből a nagy irodába mentem, de mikor beléptem váratlan meglepetés fogadott.

- Szia Jinah, ne haragudj, hogy csak így idehívtunk. –mondta YG.

- Nem semmi gond, de mi folyik itt? –kérdeztem összezavarodva. Bent volt a Big Bang, Steven meg YG. Jiyong mosolyogva nézett rám, bár még nem jelentettük be, hogy együtt vagyunk, ezért most is titkoltuk.

- Meg szeretnénk kérni téged, hogy segíts nekünk egy feladatban. –kezdte YG.

- Miben?

- A fiúknak nem sokára nagy koncert, és szeretnék, ha te terveznéd az összes ruhájukat. Persze vannak alapok, de a te ízlésed kell. Mit szólsz? –folytatta Steven.

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Nem értettem miért én? Steven is remek tervező, számtalan színpadi ruhát tervezett már.

- Miért én? –kérdeztem meg végül.

- Mert fantasztikus tervező vagy, és a csapat téged szeretne. –mondta Ji fülig érő mosollyal, és az utolsó két szót igen megnyomta. Szúrós szemekkel néztem rá, tudta mire gondolok.

- Szívesen vállalom, persze. –mondta ki végül.

- Remek, de ugye nincs útba a munkáddal? –kérdezte YG.

- Nem, vagyis lehet. De nem számít, a kollekciómat így csúsztatom ennyi. Nem gond, tényleg.

- Akkor ezt megbeszéltük, innentől te vagy a fiúkkal, meg persze Steven.

- Láthatnám a terveket? –fordultam Stevenhez.

- Persze menjünk az irodámba, rég voltál már ott.

- Az biztos.

Így mi és a fiúk átvonultunk a régi termembe. Steven átrendezte egy kicsit, amit nem bántam, hiszen már az övé. Eszembe jutottak a régi dolgok, milyen volt itt dolgozni.

- Nagyon szép lett. –mondtam neki, mikor beértünk.

- Köszönöm.

Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, Ji egyből magához húzott. Én nem bújtam hozzá, féltem, hogy meglát valaki, amit észre is vett.

- Itt mindenki tudja, hogy együtt vagyunk, nyugi. És nagyon hiányoztál.

- Reggel óta? –kérdeztem nevetve. Válaszul csak megcsókolt. A többiek csak kuncogtak körülöttünk, ezért eltoltam Jit magamtól.

- Kezdjünk neki. –mondtam végül.

A fiúk leültek a kanapéra, mi szembe velük foglaltunk helyet. Megmutatták az alapokat, amik nem voltak rosszak, de rengeteget kellett még rajtuk dolgozni. És két hetünk volt rá.

Egyszer csak Fred lépett be az ajtón, és mikor meglátott tágra nyíltak a szemei.

- Jinah?

- Szia, de rég láttalak. –öleltük meg egymást.

- Hogy-hogy itt vagy? Mi van veled? –áradtak belőle a kérdések.

- Segítek a fiúk koncert ruháit megtervezni. Megvagyok, dolgozok, tervezgetek. És veled?

- Jól vagyok, köszönöm. Kicsit unalmas itt nélküled, hiányzol. Mellesleg nagyon jól nézel ki.

Ránéztem Jiyongra, akin látszott, hogy mindjárt felrobban.

- Köszönöm, kedves vagy, de most dolgoznunk kell.

- Rendben, majd beszélünk még. További jó munkát, sziasztok! –majd elment. Visszaültem az asztalhoz, ahol Jiyong fortyogott magában.

- Nyugi. –fogtam meg a kezét.

- Nem tudok megnyugodni. A szemem láttára veszik el a barátnőmet.

- Jiyong nem kell félned, ő csak egy ismerős.

28. Büntetés

Milliónyi kis puszival lepte el az arcomat, majd egyre lentebb haladt. A hasamnál járt, mikor erősebben megszívta a bőrömet, mire felszisszentem. Csak kuncogott és folytatta, amit elkezdett. A hasam alján sokat elidőzött, közben a melleimet markolta. Csigalassúsággal húzta le a bugyimat, majd magáról az alsóját. A lábaimat kezdte el csókolgatni. Megéreztem édes leheletét a lábam között. Nagyokat sóhajtottam, ő pedig az érzékeny részemet kezdte el nyalogatni.

- Jiyonghhh –nyögtem, mikor a nyelve is bennem volt.

- Olyan finom vagy –mondta, majd egy szenvedélyes csókot adott.

- Ji kérlek, megőrülök.

- Legközelebb ne legyél rossz kislány. –mondta nevetve, és a beleharapott a nyakamba. Éreztem, hogy már ő is teljesen készen áll. Majd mikor nem bírta tovább végre belém hatolt. Szörnyen lassú tempóban kezdett mozogni, ami nem igen volt jó érzés.

- Kérlek, gyorsíts!

- Akkor nem fogod megtanulni a leckét.

- Ji ne csináld már.

Ugyanolyan tempóban mozgott. Pár perc múlva gyorsított egy kicsit, de nem vitte túlzásba. Eddig hang nélkül voltam, ami kezdte idegesíteni.

- Gyerünk Jinah, hallani akarom a hangodat.

- Amíg nem gyorsítasz, addig biztos nem fogod.

- De ez most az én büntetésem. –nézett a szemembe durcásan. Megráztam a fejemet, hogy akkor sem.

- Figyelj csak édes.

Hirtelen gyorsított fel, mire hátrahajtottam a fejemet és hümmögtem egyet. A nyakamat kezdte el csókolgatni, végre jó érzés volt. Egy kis idő után kezdtem érezni a végét, és egyre mélyebbeket lökött, de a tempót tartotta. Nem bírtam tovább, hatalmasat nyögtem.

- Ahh Jiyong ahh –tört fel belőlem.

- Végre, ez az kicsim. –lett egy önelégült mosoly a fején, és így folytatta. Innentől folyamatosan nyögdécseltem, míg el nem értük a csúcsot. Ali bírtam ki, hogy nem érhettem hozzá. Úgy végig karmoltam volna a hátán, és a tudat, hogy nem lehet, még jobban kikészített.

- Jihh igeen –kezdődött a gyönyör.

- Ahhh –nyögte ő is, mikor elélvezett. Rám esett, így lihegtünk percekig. Kikapcsolta a bilincset, de nem szállt le rólam. Simogattam a hátát, míg le nem nyugodtunk.

- Szeretlek Jiyong.

- Én is téged. –nézett fel rám, majd megcsókolt.

- De az ilyen tortúrákat hanyagoljuk.

- Nem tetszett? –kérdezte kuncogva.

- Majd megnézem te, hogy viselkednél? –néztem rá huncutul.

- Alig várom a következő büntetésedet. Mostantól minden egyes kis dologért, kitalálok valamit.

- Olyan rossz vagy. –nevettem el magam.

- De tudom, hogy tetszik. –mondta mosolyogva.

Nagy nehezen felkeltünk, én elmentem tusolni, majd mindketten munkába indultunk. Végre felszabadultan, boldogan csinálhattam a dolgaimat.

- Jó reggelt Jinah. A mai modellek már a tervezőterembe vannak. –köszöntött Amy.

- Köszönöm, akkor kezdjünk is neki.

Három hónapom van a kollekcióig. Egy másik stílusba akarok kezdeni, valami teljesen újat fogok felmutatni. Vannak ötleteim, de még nem a végleges.

Az irodámban ültem, mikor egy olyan ember hívott fel, akire nem számítottam volna.

- Szia Jinah! Betudnál jönni hozzánk?

27. Kitörés

- Kicsim mi a baj? –simogatta az arcomat Ji, ahogy még rajtam feküdt.

- Annyira sajnálom az egészet. Megértem a helyzetét, mert megcsaltam, és tudom, hogy fájt neki, nekem is. Nem az érdekelt, hogy megütött, hanem az, hogy miket mondott rólad. Szörnyű volt hallgatni, azt a sok hazugságot. Sajnálom, hogy az elmúlt napokban ilyen voltam. És, hogy nem mondtam el, de nem tudtam. Én sajnálom. –jött ki belőlem minden. A végére már beszélni sem tudtam a könnyektől.

- Szerelmem, senki sem hibáztat téged. Tudom, mit éreztél, én is nehezen adtam volna ki magamból. Ne foglalkozz azokkal, amiket az bunkó mondott. Nekem egy a lényeg, hogy te, mit gondolsz rólam. –mondta lágyan.

- Én nagyon szeretlek Ji. És kimondhatatlanul büszke vagyok rád, és sosem kellett a pénzed. Nem érdekel, hogy kivagy a színpadon. Ezt a Jiyongot szeretem, aki itt van velem.

- Tudom kicsim. Én is szeretlek. –csókolt meg szerelmesen. Annyira jó, hogy végre ki tudtam mondani ezeket. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem belülről. Ennek a kifakadás hatására, belesóhajtottam a csókba.

- Jobb édes? –törte meg a csókot.

- Igen, köszönöm. És tényleg sajnálom Ji.

- Már mondtam, hogy nincs, mit sajnálnod. Felejtsük el az egészet.

Bólintottam egyet, majd elhelyezkedtünk, ő hátulról ölelt, míg a karomat simogatta. Így próbáltunk elaludni. Mindennél jobban szeretem őt, soha nem engedném el. Szorosan összebújva aludtunk el. Most már minden olyan lesz, mint régen.

Lassan nyitottam ki a szememet reggel. A nap már erősen besütött az ablakon át. Mikor megszokta a szemem a fényt, észrevettem Jit mellettem, aki mosolyogva néz engem.

- Jó reggelt édes. –adott egy kis reggeli csókot az ajkaimra.

- Neked is. –fordultam át a hátamra, ő félig felettem könyökölt. Így néztük egymást hossz ideig. Jiyong az alsó ajkára harapott, és egy szenvedélyes csókkal illetett.

- Hogy érzed magad? -kérdezte.

- Jól, sokkal jobban.

- Hogy-hogy tegnap olyan hirtelen mondtad el?

- Ne tudom. Úgy érzetem, nem bírom tovább magamba tartani. –rántottam meg a vállamat.

- Biztos a kis akciónk miatt volt. –mosolygott kajánul.

- Lehet. –játszottam el, mintha nem tetszett volna.

- Nem volt jó? –kerekedett ki a szeme.

- Dehogynem. Isteni volt a tegnap. –csókoltam meg.

- Azt hittem nem élvezted. És szerintem is fantasztikus volt. Jó volt végre veled lenni.

- Sajnálom Ji, hogy ennyit kellett várnod.

- Ha még egyszer bocsánatot kérsz valamiért, komolyan csinálok valamit veled.

- Sajnálom. –mondtam játékosan.

- Te kis huncut. Akkor lássuk csak, mi lenne a legmegfelelőbb büntetés? –mondta kajánul, miközben rám mászott, és vadul megcsókolt. Őrülten faluk egymást, mint akik ezer éve nem voltak együtt. Pedig pár órája, hogy lefeküdtünk. Végigsimított a lábaimon, erre belesóhajtottam a csókba. A keze betévedt a a pólóm alá, és egy pillanat alatt lerántotta azt. Mivel csak az és egy bugyi volt rajtam, így gyorsan a lényeghez ért. Egyből a melleimet támadta meg. Rajta is csak egy boxer volt, így semmi dolgom nem volt.

- Ahh Jiyong –lihegtem, és a hajába túrtam.

Visszatért az ajkaimra, miközben valamit matatott a szekrényben. Annyira lefoglalt a csókja, hogy nem vettem észre, mit művel.

- Ji mit csinálsz? –törtem meg a csókot, mikor észrevettem, hogy kibilincselt az ágyhoz.

- Ez a Kwon Jiyong féle büntetés.

26. Túl kell esni rajta

Másnap reggel nagyon rosszul keltem. Hányingerem volt, fájt a fejem, rossz volt a közérzetem és lázam is volt. Kimentem a fürdőbe, és megláttam az arcomon a tegnapi ütések nyomát. Annyira nem látszódtak csak halvány foltok. Mire felébredtem Ji nem volt otthon, mert dolgoznia kellett. Megittam egy teát, lefeküdtem a nappaliba a TV elé, és napközben elnyomott az álom. Simogatásra keltem, és hogy valaki beszél hozzám.

- Kicsim, itthon vagyok. –simogatta Jiyong a hajamat. Csak nyöszörögtem egyet.

- Baj van? Nagyon ramatyul nézel ki.

- Nem igazán érzem jól magam. Egész nap ilyen voltam.

- Édes miért nem szóltál hamarabb? Hazajöttem volna.

- Nem akartalak zavarni, úgyis aludtam. –nyögtem egyet a rosszulléttől.

- Azonnal hívom az orvost. –jelentette ki határozottan.

- Nem Jiyong, kérlek ne. Holnapra jobban leszek.

Láttam, hogy nem tetszik neki, de beleegyezett. Persze másnap sem voltam jobban. Sőt, rosszabbul éreztem magam.

- Jinah, nem érdekel, mit mondasz. Máris hívok egy orvost, hogy jöjjön ki. –pattant fel rögtön.

Nem ellenkeztem, moccanni is alig tudtam. Semmi erőm nem volt. Megvizsgáltak, majd behívták Jit is és elmondta az orvos a bajomat.

- Önnek lelki eredetű baja van. Történt valami önnel mostanában, ami ezt kiválthatta?

- Igen, sajnos történt. –mondtam halkan. Ji megfogta a kezemet.

- Lehet napokig fog tartani, amíg nem nyugszik le önben a dolog. Felírok azért egy kis nyugtatót, ettől jobban fog tudni aludni. De a legjobb az lenne, ha kiadná magából az egészet. Szóljanak nyugodtan, ha bármi gond van. –Ji kikísérte az orvost, aztán visszajött hozzám.

- Annyira sajnálom Jinah, hogy ezt tette veled. Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem.

- Tudom Ji, de nem bírom még kiadni magamból. Sajnálom. –gördült le egy könnycsepp az arcomon.

- Semmi baj, ha készen állsz, meg fogod tenni. –befeküdt mellém és így simogatott.

Két nap múlva kicsit jobban voltam. Visszamentem dolgozni, mert nem egészséges, hogy egész nap otthon fekszek. Amúgy is rengeteg munkám volt. Ji nem örült neki, de nem tudott megállítani. Egy hét múlva még mindig ugyanolyan állapotban voltam. Még mindig nem adtam ki magamból a történteket. Éreztem, hogy belül már minden összegyülemlett, de kimondani nem tudtam. Azóta semmilyen közelebbi érintkezésünk nem volt Jiyonggal, néhány csókon kívül. Lassan túl kell lennem rajta, mert nem akarom még egyszer átélni a múltkorit. Ma este éppen együtt vacsorázunk a kanapén, miután befejeztük, ölelkezve ültünk még egy kicsit.

- Szeretlek Jinah, nagyon-nagyon. –puszilta meg a homlokomat.

- Én is téged.

Szenvedélyes csókban forrtunk össze. Éreztem mennyire vágyna a továbbiakra, és én is akartam. Elkezdtem lehúzni róla a pólót, mire hirtelen megállt.

- Biztosan ezt akarod? Tudok várni rád.

- Mindennél jobban akarom ezt. –kaján vigyor jelent meg az arcán, és újra a számnak esett.

Annyira kívántuk egymást, ezért nem időztünk sokat. Megszabadítottuk egymást a felesleges ruháinktól, és egyből bennem volt.

- Ahhh Jiyong –nyögtem egy hatalmasat, ahogy mozogni kezdett.

- Szeretlek Jinah –nyögte ő is.

Bólintottam egyet, mert az élvezettől beszélni nem tudtam. Mindketten hangosan nyögtünk egyfolytában. Pár lökéssel később hatalmasat élveztünk. Ahogy lenyugodtunk könnyek kezdtek folyni a szememből.

- Kicsim mi a baj?

25. Ütések

2 hete kezdtük újra Jiyonggal. Eddig minden a legjobban alakult. Nagyon szeretjük egymást, minden olyan, mint régen.

Ma éppen egy eldugottabb helyen voltunk, egy parkban. Általában kutyákat sétáltatnak erre, de most alig volt itt pár ember. Összebújva ültünk a fűben, és a vizet néztük.

- Annyira jó, hogy visszakaptalak. –törte meg a csendet.

- Én is örülök, hogy együtt lehetünk. –nyomtam egy puszit a kulcscsontjára.

Az ő lakásásra mentünk, és ott koronáztuk meg az estét. Most minden csodálatos volt, minden percét élveztem, amit vele tölthettem.

2 nap múlva egy buliba mentünk, amit az egyik ismerősünk rendezett. Nagyon jó volt a hangulat, a társaság. Elmentünk Jivel táncolni, mögém állt és szorosan fogta a csípőmet. Együtt mozogtunk a dallamra, közben az ő keze az oldalamat simogatta. Megfordultam, így egy szenvedélyes csókot váltottunk. Elmentem a bárhoz inni egyet, míg Jiyong a barátaival beszélgetett. Egyszer csak egy alak simult hozzám hátulról, és szorosan fogta a karomat.

- Látom édes, hogy jól el vagy a kis idol-ocskáddal. –búgta a fülembe.

- Mit csinálsz itt?

- Csak bulizgatok, ismerkedek. Láttalak titeket, gyere, beszéljük meg. –megfogott, majd a hátsókijárathoz kezdett vonszolni. Megijedtem tőle.

- Azonnal engedj el! –próbáltam szabadulni, de nem engedte.

Mikor kiértünk, neki nyomott a falnak, a kezei a fejem mellett voltak. Ördögien nézett engem.

- Hagyj békén! Tűnj innen! –estem kétségbe.

- Bébi ne csináld ezt! Szóval azzal a senkivel csaltál meg?

- Ne nevezd így!

- Tehát igen. Sosem bírtam a fejét, egy öntelt, egoista, beképzelt seggfej. Te nem az ilyeneket szereted.

- Ne merj ilyeneket mondani róla úgy, hogy nem is ismered! Egy kedves, figyelmes, törődő ember. Teli szeretettel. És pont te tudnád, hogy mi jön be nekem?

Egy hatalmas pofon csapta meg az arcomat. A helyét fogtam, a szemeim könnybe lábadtak. Később még egyet kaptam, csak most a másik oldalra. Már zokogtam.

- Nem hiszem el, hogy egy ilyen nyálgépért dobsz engem! Ugyanolyan lotyó vagy, mint voltál. A pénzéért nagyobbakat nyögsz alatta?

- Te utolsó dög, ne merj hozzá érni még egyszer! –üvöltötte Jiyong, majd egy hatalmasat ütött be neki. Én még mindig sírva álltam a falnál, lefagyva.

Később a kidobók is odajöttek majd elvitték WooSeungot. Ji egyből felém jött, és szorosan átölelt.

- Kicsim jól vagy? Mi történt?

- Meg….meg…megütött –zokogtam megállás nélkül.

- Annyira sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb, és nem tudtalak megvédeni. Gyere menjünk haza.

Az utat is végig sírtam. Nem tudtam feldolgozni, ami történt. Azt, hogy megütött, de legfőképp azt, hogy Jiyongot szidta. Szörnyű volt hallgatni, amiket mondott.

- Hallottam, mit mondott, és remélem te nem így gondolod.

- Hogy…hogy gondolhatsz ilyet? Szörnyű volt, amiket mondott. –szipogtam még mindig.

- Nagyon fáj az arcod? –próbált megsimogatni, de elhúztam a fejemet. –Nem baj, elfelejtjük ezt az egészet. -lehelt egy enyhe csókot az ajkaimra.

- Köszönöm Ji, szeretlek.

- Én is téged kicsim, mindennél jobban. Nem engedem, hogy többet bántson téged.

A mellkasán sírva aludtam el, míg simogatott. Hatalmas fájdalmat okozott nekem ez az este. Remélem hamar túl teszem magam rajta. De Jiyong mellett nyugodtabb vagyok.