42. Kezdődik

Egy hét telt el azóta, hogy Jiék hazaértek. Ma éppen hozzájuk megyek be a stúdióba, de ő nem tud róla. Unatkoztam egyedül itthon, ezért döntöttem úgy, hogy meglepem őket.

Délelőtt már ott is voltam, majd felmentem hozzájuk.

- Kopp-kopp. –köszöntem, mikor beértem. A Big Bang volt ott Teddyvel.

- Jinah, de jó téged látni. –ölelt meg maknae.

- Szia! Hogy-hogy itt vagy? –nyomott egy puszit a számra Jiyong.

- Unatkoztam otthon, ezért gondoltam benézek.

- Hogy van a kismama? –kérdezte mosolyogva Teddy. Mi ketten a kanapén ültünk. Mellém telepedett Seungri, Ji mellé Daesung, a többiek meg előttünk voltak.

- Jól, köszönöm.

- Nem készítenek ki a picik?

- Dehogy. Bár mostanában elég sokat mozognak.

- Biztos ki akarnak már bújni. –nevetett Daesung.

- Hamarosan. –mondtam sóhajtva.

- Mikorra vagy kiírva?

- Jövő hét szerdára.

- Hogy-hogy nem feküdtél még be? Vagy mikor kell?

- Ji azt akarta már most menjek be, de nem engedtem. Nem tudnék bent, mit csinálni.

Sok mindenről beszélgettünk még ezután. Egyszer hirtelen a hasamhoz kaptam.

- Kicsim jól vagy? Mi történt? –ijedt meg Jiyong.

- Nyugi jól vagyok. Csak rugdosós kedvükben vannak.

- Megfoghatom? –kérdezte Seungri kíváncsian.

- Persze. Gyere, tedd ide a kezedet! –fogtam meg, és megmutattam, hol érzi a legjobban a rúgást. Pár pillanatot vártunk, mikor gyorsan elkapta a kezét.

- Hogy bírod ezt egész nap? Nagyon erőseket rúgnak. –kuncogni kezdtem a reakcióján.

- Mert tökéletes anyuci. –húzott oda magához Jiyong.

Pár óra múlva haza indultam, mert elfáradtam. Ez a legrosszabb, hogy nagyon hamar fáradok. Minden energiámat leszívják a picik.

Másnap Jinek megbeszélése volt. Átjöttek a fiúk, Amy, meg a nővérem, hogy boldogítsanak.

Jót elbeszélgettünk, mikor kezdtem egyre rosszabbul lenni. Nem szóltam, mert nem akartam, hogy aggódjanak vagy, hogy mindenki velem foglalkozzon.

Kimentem a mosdóba és miután végeztem a dolgommal éreztem, hogy valami nincs rendben. Ekkor eszméltem fel, hogy elfolyt a magzatvizem. Gyorsan felöltöztem és lihegve mentem ki a többiekhez. SungHee azonnal felém rohant, a többiek követték.

- Úristen húgi, mi a baj? –fogta meg a kezem.

- Itt..itt az idő. –nyögtem ki nehezen, mert iszonyatosan fájt a hasam.

- Mi? Úgy érted… -kérdezte elhaló hangon Tabi.

- Jesszusom, ma kibújik a kicsi sárkány és a kicsi tervező! –örvendezett a nővérem.

- Kérlek, menjünk kórházba. –lihegtem.

- Igen gyerünk! Fiúk hozzátok a cuccát, mi segítünk neki lemenni a kocsihoz. –mondta Amy.

- Én elmegyek Jiyongért. Jinahnak is jó lenne, ha most vele lehetne. –mondta Taeyang. Válaszul csak bólogattam, mivel beszélni nem igen tudtam.

Amy és SungHee segítettek lemenni a kocsihoz, a fiúk jöttek utánunk. Azonnal rohantunk a kórházba. Közben Taeyang elment Jiért.

- Jiyong, azonnal velem kell jönnöd! –rohant oda Taeyang.

- Mi, miért? Mi történt? –aggodalmaskodott.

- Jinah. Bevitték a kórházba. Ma kibújnak a picik. –lihegte.

- Mi? Azonnal induljunk. –rohant egyből Jiyong a kórházba.