40. Ennél szebb nem is lehetne

- Mi az? Valami baj van? –kérdeztem idegesen.

- Nincs, nyugodjanak meg. Egy dolgot leszámítva.

- Mondja, már kérem? –mondta Ji aggódva.

- Két baba van. Ön ikreket vár. –jelentette ki boldogan az orvos.

- Hogy ikreket?

- Igen. Látják, ő a másik apróság. –mutat a képernyőre- Egy tökéletes fiú, lány páros. Most mi, itt hagyjuk önöket egy kis időre. Mindjárt jövünk. –ezzel távozott a nővérrel együtt. Felültem az ágyon és félve Jire néztem, aki még mindig sokkos állapotban volt.

- Ji? –szóltam neki halkan.

- Ennél szebb nem is lehetne. –mondta fülig érő mosollyal. Sóhajtottam egy nagyot.

- Ugye nem gondoltad megint, hogy nem örülök neki? –kérdezte, s közben elém állt. Míg én még mindig az ágy szélén ültem.

- Dehogynem. Mivel ez még engem is meglepett.

- Kicsim nem tudom elmondani, mennyire boldog vagyok. Szeretlek, ahogyan őket is. –tette a kezét a hasamra.

- Én is szeretlek Ji, nagyon. –húztam magamhoz egy csókra.

Beszéltünk még az orvossal a következő vizsgálatokról, majd hazamentünk. Nem sokára jönnek a fiúk. Épp kaját csináltunk, mikor csöngettek.

- Sziasztok! –köszöntek hangosan, ahogyan beértek hozzánk. Mindegyikük megölelt, majd megálltunk a konyhában.

- Hogy van a kismama? –kérdezte Daesung.

- Jól, köszönöm. –mondtam, közben Ji átkarolt és magához húzott.

- Bökjétek már ki, hogy mi volt? –kérdezte izgatottan Seungri.

- Kisfiú. –mondta mosolyogva Ji.

- Tényleg? Ez szuper. –örvendezett a maknae.

- És kis lány. –mondtam kuncogva. Síri csönd lett a szobában.

- Mi? Két neme van? –kérdezte Seungri.

- Dehogyis. Ikreink lesznek. –mondta Jiyong és még jobban magához húzott.

- Ez csodálatos. –tapsikolt Daesung.

- Gratulálok. –ölelt meg Taeyang.

- Hát Jiyong, valamit jól csinálsz. –veregette vállba Tabi. Nevetni kezdtünk, majd Ji jött oda és csókolt meg.

- Olyan jó szülők lesztek. –mondták.

Sokáig beszélgettünk, nevettünk. Imádom őket, nagyon a szívemhez nőttek. Késő este mentek el. Míg Ji kikísérte őket, addig pakolni kezdtem a konyhában.

- Hagyd édes, gyere, menjünk aludni. –mormogta a nyakamba, közben a hasamat simogatta.

- Gyorsan megcsinálom.

- Pihenned kell. Két apróság van a pocidban, duplán kell pihenned.

- Jól van apuci, meggyőztél. –nyomtam egy puszit a szájára, amiből egy hosszú édes csók lett. Éreztem, hogy többet akar és kuncogni kezdtem. A keze már a pólóm alatt volt és a melleimet markolászták.

- Ugye szabad ezt csinálnunk? –állt meg hirtelen.

- Persze, majd csak a végén kell vigyáznunk.

- Akkor jó. –mondta és felkapott a karjaiba.

Bent a hálóban töltöttünk el egy fantasztikus estét. Úsztunk a boldogságban. Egy gyerek is tökéletes lett volna, de hogy ketten vannak így még jobb.

Reggel az irodámban voltam, mikor hirtelen rontott be valaki.

- Szia Jinah, régen láttalak.