43. Leírhatatlan érzés

Téged egyből a szülőszobára toltak. Míg elő készítették a dolgokat, a többiek kint idegeskedtek. Ahogy megérkezett Ji mindenki felállt.

- Hol van Jinah? Mi történik? –kérdezte idegesen.

- Nyugodj meg, most vitték be. –csitítgatta SeungHee.

- Önök a hozzátartozók? –kérdezte egy nővér.

- Igen. –bólintott mindenki.

- Bejön valaki a kismamához?

- SeungHee, te menj be! –mondta Jiyong.

- Biztosan?

- Igen, tudom, hogy ő is így szeretné. Neki most rád van szüksége.

- De az egész életében rád. –megölelték egymást, majd SeungHee bement a nővérrel.

Egy órája tart a szülés és eddig semmi fejlemény. Jiyong egyre idegesebb, össze-vissza járkál a folyosón.

- Hyung, nyugodj meg! Minden rendben van. –mondta lágyan Taeyang.

- Mi van, ha lesz valami? Ha valami bajuk esik?

- Miért csak a rossz dolgokra gondolsz? Nem sokára megszületik a fiad meg a lányod, neked ezzel kell foglalkoznod. Semmi baj nem lesz! –mondta határozottan Top, ami hatására megnyugodott és leült. Igaza volt Tabinak, hamarosan megszületnek az ikrei.

Másfél óra múlva egy orvos jött ki egy nővérrel.

- Elnézést, mi történik? Hogy vannak? –támadta le őket Ji.

- Ön az apuka? –bólintott egyet- Minden a legjobban megy. Hamarosan elviszik az anyukát az egyik szobába és bemehetnek hozzájuk.

- És a picik? Velük mi van?

- Most viszik el őket megvizsgálni. Ha minden rendben lesz, őket is beviszik majd.

Hatalmasat fújtak, hogy a nehezén túl vannak. 20 perc múlva SeungHee jött ki mosolyogva.

- Gyertek, bemehetünk Jinah-hoz. –indult el, mire mindenki szó nélkül követte. Mikor beértek Jinah aludt. Ji leült mellé a többiek kicsit hátrébb álltak.

- Nem sokára felébred. –mondta SeungHee.

- Szegény, biztos fáradt. –simogatta a kezét Jiyong. Pár perc múlva fel is ébredt a kismama.

- Kicsim, jól vagy? –kérdezte tőlem Ji.

- Igen, persze. Eléggé fáradtnak érzem magam, de minden rendben.

- Hát, nem lehetett könnyű ikreket világra hozni. –mosolygott Seungri. Ekkor jött be az orvos.

- Jó napot mindenkinek. Hogy van az anyuka?

- Jól. –bólogattam. Alig vártam, hogy lássam az ikreket.

- Remekül csinálta. Nem igen volt még ilyen gyors szülés ikreknél. –mondta elismerően.

- A picik, hogy vannak? –kérdeztem.

- Mindent rendben találtunk. Nem sokára behozzák őket a nővérek.

- Köszönjük doktor úr. –hajolt meg Jiyong. Nem is vártunk sokat, mikor bejött két nővér, két kicsi csomaggal. Egyből elmosolyogtunk Jivel és persze mindenki a szobában. Könnyek szöktek a szemembe, rápillantottam Jiyongra és az ő szeme is könnyes volt.

- Parancsoljanak. Gratulálunk hozzájuk, teljesen egészségesek. –mosolyogtak a nővérek.

Az én kezembe adták a lányunkat, Jiyongéba a fiúnkat. Boldogan néztük őket, ahogyan aludtak a kis pokrócban.

- Szia kicsi SonHa –mondta a lányunknak- és kicsi JaeHo –a fiúnknak.

- Olyan gyönyörűek. –mondtam fülig érő mosollyal.

- SonHa olyan gyönyörű, mint te. –nézett rám.

- JaeHo olyan elképesztő, mint te. –néztem én is rá. Édes csókot váltottunk.

A picik kinyitották a szemüket és minket nézegettek. Leírhatatlan érzés volt.