38. Hirtelen...

3 napja vagyunk ismét Koreában. Ji azóta sokat dolgozik az új albumon. Én is egy új kollekcióba kezdtem. Mindketten elfoglaltak vagyunk, de megpróbálunk minél több időt együtt tölteni, mint újdonsült házasok. Még mindig alig fogtam fel ezt az egészet.

Egyik délután hazaugrottam Amyvel a megbeszélés előtt.

- A listáról mindenkinek szóltál? –kérdeztem, míg egy kávét csináltam.

- Igen, persze. Mindenki ott lesz. –felet kedvesen. Nagyon jóba lettünk az év során. Mindent megbeszélünk együtt, segítünk egymásnak.

Épp vittem ki a kávékat, mikor hirtelen elsötétült előttem minden és a földre estem. Pár perc múlva nyitottam ki a szememet és egy aggódó Amyvel találtam szembe magamat.

- Úristen Jinah, jól vagy? Mi történt? Hallasz engem?

- Igen, jól vagyok és hallak. Nem tudom mi történt, hirtelen minden elsötétült.

- Ettél ma valamit?

- Nem sokat, de ettem. Mostanában kicsit rosszul vagyok.

- Gyere, ülj le a kanapéra, hozok neked vizet! –leültem, Amy rögtön hozott nekem egy pohár vizet. Kicsit megijedtem, mert nem igen értettem az ájulásom okát. Lehet leesett a vércukrom.

- Szedsz valami gyógyszert, aminek ez lehet a mellékhatása?

- Nem, nem szedek semmit. –gondolkoztam, hogy mi lehetett. Hirtelen Amy ugrott egyet mellettem és meredt szemekkel nézett engem.

- Mi az? Miért nézel ennyire?

- Úristen, hát persze! Jinah, te terhes vagy! –mondta boldogan.

- M-mi?

- Azért vagy rosszul, és azért ájultál el. Mikor jött meg utoljára?

- Nem tudom. Úgy –kezdtem el számolni magamban- kb. 2 hetet késik. –mondta ledöbbenve.

- Áááááhh terhes vagy! –borult nevetve a nyakamba.

- Nem hiszem el. Először megcsinálok egy tesztet, majd csak aztán jelentsük ki.

- Mikor mondod el Jiyongnak?

- Amíg nem tudom biztosra, addig nem. –jelentettem ki határozottan.

- Maradj itthon! Megcsinálom a megbeszélést, amúgy sem nézel ki valami jól. Csináld meg a tesztet, a többit bízd rám!

- Tényleg megtennéd?

- Persze, ez most sokkal fontosabb. Megyek is, mert mindjárt kezdődik. –állt fel és indulni készült. Az ajtóban még hátrafordult hozzám.

- Gratulálok. –mondta kedvesen.

- Köszönöm. –megöleltem, majd elment. Álltam még pár percig és megpróbáltam feldolgozni, ami ebben a 10 percben történt. Felvettem a kabátomat és elindultam, hogy vegyek egy tesztet. Minél hamarabb túl akartam lenni rajta.

Mikor hazaértem meg is csináltam, de nem mertem megnézni. Vagy 20 percig álltam előtte, de nem nyúltam hozzá. Vettem egy nagy levegőt és megnéztem…..

Terhes vagyok. Könnyek szöktek a szemembe először az örömtől, majd a félelemtől. Örültem, mert ez egy csodálatos dolog, közben viszont féltem Jiyongtól. Mi lesz, ha nem örül neki? Ha elhagy emiatt? Nem beszéltünk még a gyerek témáról, szóval nem tudom, milyen reakciója lehet. Estig ültem a kanapén és csak gondolkoztam.

- Kicsim, megjöttem! –hallottam meg Ji hangját. Gyorsan felálltam, megigazítottam magamon a ruhát. Nem akarom, hogy bármit is észrevegyen.

- Szia, hogy telt a napod? –kérdeztem mosolyogva.

- Jól, fárasztóan. –bólintottam egyet. Közelebb jött és hozzám bújt. Nem öleltem vissza egyből, amit észre is vett.

- Kicsim, valami gond van?